Apró lépésekkel, sok munkával…

SÁGHI SÁNDOR érszőlősi agrármérnökkel, mezőgazdasági vállalkozóval arról beszélgettünk, hogyan tud manapság egyről a kettőre jutni valaki, aki agrártermelésre alapít céget.

A szakmák közül az egyik legnehezebb, igen komplex felkészülést igénylő és ráadásul erősen időjárásfüggő a földművelés és az állattenyésztés. Ezért aztán a szakmai tudás mellett igen komoly elhatározás és egy csipetnyi bátorság is kell ahhoz, hogy valaki ezt válassza életcéljául. A Sághi család ezt tette, és saját bevallásuk szerint nem bánták meg. Nem könnyű mesterség, de hozzáértéssel művelve meg lehet élni belőle.

A családfő, Sághi Sándor Érszőlősön született 1965-ben, tanulmányait szülőfalujában kezdte, Margittán folytatta, majd a nagyváradi szakiskolában végzett szakképzett asztalosként. Egy ideig a helyi állami gazdaságban dolgozott a szakmájában, éppen azon a telephelyen, melyet később vállalkozása számára megvásárolt. Ezután gépkezelő lett, de mindezek csak szükségmegoldások voltak, mert a gazdálkodás állt hozzá a legközelebb. Akkor nyílt arra lehetősége, hogy ezzel foglalkozzék, amikor visszakapták az elkobzott földjüket. 1994-ben először a visszaigényelt kisebb területet kezdte el megművelni bérbe vett gépekkel. Aztán szántókat, gépeket vásárolt, másoktól is bérelt megmunkálandó földet, így fő megélhetési forrásukká a gazdálkodás vált.

Apró lépésekkel, sok munkával haladt felfelé az érvényesülés lépcsőjén. Eleinte magánvállalkozóként dolgozott, de nőttek a feladatok, ezért 2001-ben egy társsal, Ferma Alex néven, mezőgazdasági vállalkozást alapított. Közben képezte magát, és esti tagozaton leérettségizett, majd elvégezte az agrármérnöki egyetemet. Telephelyként megvásárolták a volt állami gazdaság épületeit a hozzájuk tartozó területtel. Amikor még asztalosként dolgozott ott, álmodni sem mert róla, hogy valamikor tulajdonosa lesz a létesítménynek.

Egyre jobban ment a vállalkozás, hiszen sokan akarták bérbe adni földjüket, mivel nem tudták megmunkálni. Nem volt meg hozzá sem a szakértelmük, sem az eszközeik. Sághi Sándor később – közös megegyezés alapján – függetlenítette magát társától, és 2013-ban Agrosaghi néven megalapította saját családi vállalkozását, ennek ügyvezetője leánya, Sághi Brigitta lett. Ő is agrármérnökként végzett, de még most is tanul a tervezőmérnöki szakon.

Vállalkozásuk jelenleg 330 hektáron gazdálkodik, ennek kisebb része saját tulajdon, a többi pedig bérelt terület. Modern gépeket kellett vásárolniuk a hatékony munka érdekében. Ez komoly befektetést jelent, ami csak évek múlva térül meg. A gépparkot folyamatosan bővíteni kell, hogy ne húzódjanak el az aktuális idénymunkák. Terveikben szerepel még egy kombájn beszerzése.

– Az önökén kívül van még mezőgazdasági vállalkozás Érszőlősön? Ha igen, milyen az egymás közötti viszony? Akarnak terjeszkedni?

– Még két hasonló vállalkozás van a községben. Mindegyikünknek megvannak a saját ügyfeleink. Méltányosan, megegyezés alapján adunk terményt vagy kérésre készpénzt a bérbe vett terület után. A legtöbben az utóbbit választják. Nincs közöttünk rivalizálás, az egymásra licitálás sem jellemző. Tudomásom szerint szinte mindegyik vállalkozás nagyjából azonos százalékot ad. Jó a viszony közöttünk, idénymunkában, ha tehetjük, gépekkel, jó tanáccsal segítjük is egymást. A terjeszkedés nincs szándékomban, de ha akarnánk, sem volna rá lehetőségünk, mivel a bérelhető földeket a három vállalkozás már „felfogta”. Úgy értékelem és tapasztalom, hogy a most megművelt földeken okosan gazdálkodva biztosítani tudjuk családunk megélhetését. Sőt további öt embernek adunk állandó munkát. Négyen a mezőgazdaságban dolgoznak, egy pedig őrzi a telephelyünket, és működteti a takarmánymalmot. Ugyanitt van a terményszárítónk is, ott szükség esetén a saját használatra megtartott terményt szárítjuk raktározás előtt. Eladásra nem tárolunk, inkább túladunk rajta már betakarításkor. Általában már vetéskor leszerződjük. Ennek fejében előlegbe kapunk vetőmagot, gyomirtót és műtrágyát. Fizetni a terménnyel kell. Ennek egyetlen hátránya, hogy az árat a felvásárló cég szabja meg. A tavalyival meg voltunk elégedve.

– Mit tenyésztenek, illetve termesztenek?

– Van 350 birkánk, de sajnos nem igazán éri meg foglalkozni vele, mert a gyapjú felvásárlási ára alacsony, és a bárány ára is nagyon visszaesett. Talán a sajtkészítés jövedelmezőbb, de mi eddig ezzel nem foglalkoztunk. Sertést csak annyit tartunk, amennyivel saját húsfogyasztásunkat elláthatjuk. Van három hektár szilvásunk és tíz hektár almásunk az állami gazdaságtól visszaadott területeken. A szilvából pálinka készül, az alma sajnos csak konzervgyári feldolgozásra alkalmas. Amióta a nagykárolyi üdítőgyár megbukott, gondunk van az értékesítéssel. Szeretnénk a régi helyére tíz hektár új gyümölcsöst telepíteni, vegyes gyümölccsel. Arra gondoltunk, hogy erre pályázatot adunk be.

– Volt már nyertes pályázatuk?

– Eddig még nem pályáztunk, de szándékunkban áll ezen az úton is elindulni. Elkezdjük életünk pályázási szakaszát. Szerencsére a vállalkozás a lányom nevén van, ő 40 év alatti, így nagyobbak az esélyek. Szeretnénk pályázat útján felújítani, bővíteni a gépparkot. Ha nyerünk, 90 százalékban vissza nem térítendő támogatást kapunk. Ez nagyot lendítene a vállalkozásunkon. A fiam is agrármérnöknek tanul, és nagyon szereti a szakmáját. Most elsőéves, ha végez, ő is megpróbál pályázni a fiatal farmer kategóriában. Remélhetőleg átveszi majd tőlem a stafétabotot. Feleségem egészségügyi asszisztensnő, ő tartja egészségesen a családot, és a háztartást is ő vezeti.

– Idén mit vetettek, és milyen termésre számítanak?

– Egyelőre úgy néz ki, jó termésünk lesz. Persze csak akkor, ha az időjárás kegyes lesz hozzánk. 200 hektáron vetettünk búzát és tritikálét, 80 hektáron repcét, 15 hektáron kukoricát, 10 hektáron szóját és egy kisebb területen zabot. Természetesen a vetésforgót kötelezően alkalmazni kell. Idén nem vetettünk napraforgót, de jövőre arra is sor kerül. Vállalkozásunknak jókora teher a biztosítási díj kifizetése, de a mellőzése nagy kockázatvállalást jelentene. Természeti csapás okozta kár esetén sajnos elég nehezen és sok utánajárással kapjuk meg a kártérítést, és soha nem fedezi a teljes kárt. Nem leányálom a mezőgazdasági munka, de aki szereti, azzal a betakarítás öröme minden fáradságot és küzdelmet feledtet. Mi szeretjük, ez az életünk!