Visszatapsolták a polgármestert

A helyhatósági voksolások éjszakáján, az utolsó adatok beérkezésekor hatalmas vastaps és üdvrivalgás fogadta a margittai RMDSZ-székházban a jó hírt: POCSALY ZOLTÁN megnyerte a polgármester-választást.

Riválisát, a liberális párt jelöltjét 692 szavazattal előzte meg az RMDSZ margittai polgármesterjelöltje. Összesen 2900 voksot kapott, 241-gyel többet, mint a szövetség tanácsosi listája. A számok feketén-fehéren bizonyítják, hogy más pártok szavazói közül is voltak, akik Pocsaly Zoltánt látták alkalmasnak erre a tisztségre, elismerték munkásságát.

Ha összehasonlítjuk az adatokat a négy évvel ezelőttivel, az is kiderül, hogy az elöljáró népszerűsége nőtt, hiszen legutóbb ugyanezt a riválist, „csak” 523 szavazattal előzte meg. A margittai magyar választók bölcsességét pedig szintén látványosan bizonyítják a számok. Döntő többségük ugyanis nem hagyta, hogy rávegyék a szavazótábor megosztására, pedig voltak erre – szerencsére erőtlen – próbálkozások. A liberális–demokrata pártalakulat, az ALDE, magyar nevű jelöltet indított, ő elvitt 36 szavazatot. A független jelölt 398 szavazatot kapott, ő az ismerősein túl az Erdélyi Magyar Néppárt támogatását is élvezhette. Szavazatainak döntő többségét abból a körzetből kapta, ahol évekig az RMDSZ utcafelelőse volt, így ismert emberré vált. Ketten együtt sem tudtak azonban „rövidzárlatot” okozni, sokkal inkább bizonyosságot szolgáltattak arról, hogy a margittai választókat nem lehet megosztani.

Természetes, hogy mindenkinek vannak hibái, és ez alól Pocsaly Zoltán sem kivétel. Az is biztos, hogy nem beszédeiért és szónoki képességeiért lesz elismert ember, de nem is ez a dolga. Legjobb tudása szerint képviselnie kell városát, annak lakóit, és mindazt megtenni, amit érdekeik kívánnak. Ennek a követelménynek pedig eleget tett valamennyi mandátumában. 2004-ben került be az önkormányzati életbe, amikor az RMDSZ margittai szervezete – a megyei vezetőség unszolására és támogatásával – eldöntötte, hogy indít magyar polgármesterjelöltet. Nem sok jelentkező volt, ekkor bukkant fel Pocsaly Zoltán, aki addig nem politizált. Úgy gondolta, kipróbálja ez irányú képességeit, és a próbálkozást siker koronázta. Végre lett a városnak magyar polgármestere. Nagy volt az öröm a magyarság körében, büszkék is voltak teljesítményükre. Sajnos egy kicsit elbízta magát a magyar szavazóbázis, így 2008-ban elvesztették a tisztséget, Pocsaly alpolgármesterként dolgozott 2012-ig. Ekkor újra összefogtak a szavazók, az egyfordulós választás is kedvezett, így ismét Pocsaly Zoltán került a polgármesteri székbe, és ezt idén is sikerült megőriznie.

Idei kampányát az eddig elvégzett munkára alapozta, aminek eredményéről mindenki saját szemével meggyőződhetett. Stábjával nem „házaltak”, hogy ne zavarják meg az emberek otthoni pihenését. Inkább lakossági gyűléseket szerveztek, azokra igen sokan elmentek. Nem az ígérgetések, hanem a konkrét megvalósítások billentették végül feléje a választási mérleg nyelvét. Folyamatosan felügyelte a városban folyó munkálatokat, legyen az aszfaltozás vagy a járdák burkolása térkővel.

– Számított ilyen nagyarányú győzelemre?

– Én mindvégig bíztam ebben. Tudtam, hogy nekünk vannak a legösszetartóbb szavazóink, akiknek elhivatottságát nem lehet megtörni. Ezúton is köszönöm nekik a bizalmat. Igyekszem, hogy ne okozzak csalódást nekik. Köszönettel tartozom továbbá azoknak a nem magyar szavazóknak, akik bíznak bennem. Kellemes meglepetés volt számomra, hogy riválisommal szemben a szavazók száma jócskán az én javamra növekedett. Akik meg akartak osztani bennünket, láthatják, hogy lehetetlenre vállalkoznak. A város magyarságának viszont sokat ártottak azzal, hogy miattuk elveszett egy tanácsosi tisztség. Idén ugyanis lehetett volna nyolc önkormányzati képviselőnk. Maradt a hét, ők viszont nem érték el a bejutási küszöböt, nem kerültek be a tanácsba, így szavazataik elkótyavetyélődtek. Ez a későbbiek során okozhat némi kellemetlenséget. Remélem, ők és a választók is levonják ebből a tanulságot. Ideje lenne már egyszer megértenünk, hogy egységben az erő. Én többször is próbáltam meggyőzni a magyar független jelöltet, hogy álljon a mi oldalunkra. Sajnos sikertelenül, pedig nagyon jó megoldást ajánlottam fel neki. Arra vagyok most kíváncsi, hogyan számol el a lelkiismeretével.

– Mit tervez megvalósítani az elkövetkező mandátumban?

– Elsősorban továbbviszem az elkezdett projekteket, gondolok itt a víz- és csatornahálózat, valamint az aszfaltozás teljes befejezésére. Ez érinteni fogja a Petri utcát, a Malom utca kivezető szakaszát és a Lapis negyedet. Szeretném megépíttetni a város elkerülő útját, hogy tehermentesítse a forgalmat, hisz az még nagyobb lesz az autópálya elkészülése után. A körgyűrűhöz közel, a városon kívül szeretnénk ipari parkot létrehozni, egy 24 hektáros területen. A járdák rendbetétele és a vízlevezetők elkészítése lesz a másik fontos feladatunk. Folyamatosan figyeljük a pályázási lehetőségeket. Testvérvárosainkkal közösen a román–magyar határ menti pályázatokkal is igyekszünk pénzt szerezni. Ebből a fedett uszoda és a fedett piac építését akarjuk fedezni, valamint fellendíteni a kulturális életet.

– Mikor kapja vissza a város és a civil kulturális szervezetek a művelődési házat?

– Sajnálatos, hogy így elhúzódott a dolog, de nem a mi hibánkból. A külső és belső építési munkálatok már nagyrészt elkészültek. Jelenleg a színpadot újítják fel, padlóznak, függönyt szerelnek, majd a nézőtér is megkapja a székeket. Többszöri megvalósulatlan ígéret után ma már biztosan mondhatom, hogy szeptemberre, a város napjára mindenképpen átadjuk a művelődési házat. Akkori formájában nyugodtan nevezhetjük majd színháznak. Azért is, mert nagyszerűen fog kinézni, és azért is, mert a Horváth János Társaságnak köszönhetően van saját színjátszó csoportunk. A tánccsoportjainkra, kórusainkra is büszkék vagyunk. Ők fogják folyamatosan tartalommal megtölteni a művelődés házát, és hivatásos vendégfellépőket is meghívunk majd. Képzőművészeink, fotósaink is állandó kiállítási felületet találnak benne.