Két falu egyesüléséből született Nagykágya

Kágya és Kóly 1920-ban olvadt össze. Az okokat csak feltételezni tudjuk: mivel a két érmelléki település már abban az időben is szinte egybeért, így közigazgatásilag könnyebben lehetett irányítani. A kialakul Nagykágya hosszú éveken át községi rangot viselt.

Kágyát 1278-ban Kaga néven említi először egy oklevél, az Egyedi monostor birtoka volt, a Gutkeled nemzetségbeliek a monostor érdekében védelembe vették. A XV. században a Jákó és az Upory család birtoka volt, később a Lónyayaké. Az 1860-as években a Pongrácz família birtokába került, ők egy szép, főúri kényelemmel ellátott kastélyt építettek. A kastélyt körülvevő angolkertben áll a mai napig is a díszes családi kápolnájuk, római katolikus szentmiséket tartottak-tartanak benne.

Egy 1810-ben végzett népszámlálás szerint Kágyán 702-en éltek, közülük 495 református volt, 97-en római katolikusok, 74-en görögkatolikusok. A tőszomszédságában lévő Kóly valamivel nagyobb volt ekkor: 720-an lakták, közülük 545-en magyarok, 621-en reformátusok, 52-en római katolikusok.

A mai ember csak akkor találkozik Kóly nevével, ha nagykágyai birtoklevelet akar tisztázni, és a föld valamikor Kólyhoz tartozott. A Nagykágya községet alkotó másik falu nevét először 1326-ban említette egy oklevél Cool alakban. 1692-ben Koly, 1913-ban már Kóly néven szerepel az okiratokban. Történelme folyamán többen is birtokolták: 1326 előtt a Pok nemzetségből származó Meggyesi Miklós vajda, majd a Gutkeled nemzetségből származó Diószegi Dorogh.

A Nagyvárd–Szatmárnémeti országút mellett elterülő mai Nagykágya közigazgatásilag Székelyhíd városához tartozik. Az 1992-es népszámlás 1170 lakost jegyzett fel, 974 magyart, 127 románt és 63 romát. Jelenleg mintegy 1100-an élnek ott.

Megújult a szakközépiskola

Mivel Nagykágya emblematikus intézménye az évtizedek óta működő szakközépiskola, először azt kerestem fel. Néhány éve a falu általános iskolája is hozzá tartozik. Nagy munka folyik itt, gyakorlatilag az iskola egykori épületeinek egy részét teljesen, másokat részlegesen lebontottak, újakat emeltek, és három sportpályát is kialakítottak a hatalmas udvaron. A campus minden útja aszfaltos már, és több száz négyzetméteren járólapokkal kirakott járdákat fektettek. Az utak mentét és az udvart füvesítik.

A szakiskola korszerűsítését Karancsi Béla mérnökkel, a tanintézet igazgatójával és Nagy István székelyhídi tanácsossal tekintettük meg egy esős, hűvös júniusi napon. Kísérőim elmondták, hogy a kivitelező a nagyváradi Selina cég, és úgy tudják, ottjártunkkor mintegy százan szorgoskodtak a munkatelepen. Karancsi Béla mintegy 5 millió euróra becsülte a beruházás értékét, de hozzátette: „Ez nem pontos adat, hiszen az építkezések folyamán többször is kellett a terveken változtatni. Sok minden kimarad a 2007-ben elfogadott campustervből.” Az iskola épületét teljesen felújították, hasonlóképpen a bentlakást. Az utóbbiban 81 személyt tudnak elszállásolni háromágyas szobákban. Korszerűsítették a műhelyeket, hatot rendeznek be hamarosan. Vadonatúj épületben tíz összkomfortos garzonlakás várja a tanárok beköltözését – már vannak igénylők. Az új sportpályákon kívül szinte az alapoktól felújították a sporttermet is. Mintegy 4 kilométer vezetéket fektettek le – sorolja az igazgató.

EU-s programban pályáztak az ötmillió eurónyi finanszírozásra: „Úgy indult, hogy a saját hozzájárulásunk előbb 2 százalék volt, majd 45 százalékosra változtatták, ami abszurdum – magyarázta Karancsi Béla. – Bepereljük az államot, hogy ezt a pénzt visszaszerezzük, hiszen a többletkiadásokat Székelyhíd városa állta.”

Szakoktatás magyarul

Az oktatásról is beszéltünk az igazgatóval. Magyarul tanítanak az óvodaitól az elemin át a szakiskolai és líceumi oktatásig. Estiben folyik csak román nyelven tanítás. A csoportok, osztályok létszáma elég kicsi, elemiben összevont osztályok vannak, mert kevés a gyerek, és a demográfiai előrejelzés sem biztató. Az óvodától a nyolcadikig összesen több mint 120 diák tanul itt.

Az óvoda teljesen új épületben működik, el van látva a szükséges felszereléssel. A gimnáziumba Székelyhídról és Csokalyról is járnak tanulók. A pedagógusok szakképzettek, de csak egy óvónő idevalósi, a többiek ingáznak Székelyhídról és Bihardiószegről. „Könnyű minket megközelíteni, hiszen itt van az iskola a főút mellett, Váradról is vannak buszjáratok bőven” – mondta Karancsi Béla.

A kágyai líceum végzős mechanikai osztálya már megkezdte az érettségit, amikor ott jártam. A négyéves oktatás befejeztével érettségi és technikusi oklevelet is kapnak a diákok, ha a vizsgájuk sikerül. A szakoktatásban kőműveseket és mezőgépészeket képeznek, de a pékmesterség elsajátításra is van lehetőség. Az igazgató azt tervezi, hogy az iskola korszerűsítése és bővítése eredményeként a 2017/18-as tanévtől az élelmiszeriparhoz kötődő új szakokat indítanak, például pincér- és szakácsképzést. Szeretnék visszaállítani a nehézgépek kezelésének szakoktatását is.

A szakiskola diákjai az elméleti tudnivalókat az iskolában szaktanároktól sajátítják el, a gyakorlatiakat pedig a műhelyekben. Például minden péktanuló egy-egy sütödében tanonckodik. „Az ember el sem képzeli, milyen sok pékség van ezen a vidéken” – jegyzi meg Karancsi Béla. Azt is megtudom tőle, hogy az iskola minden egyes szakmában partnerségi szerződést köt a gyakorlati oktatást vállaló cégekkel: „Van legalább 50-60 ilyen partneri kapcsolatunk.” Ezenkívül az iskolának minden mesterségre van tanműhelye. „Célunk az agroturisztikai szakképzés bevezetése, úgy érzem, erre nagy szükség lesz” – zárta az igazgató.

Talál munkát, aki dolgozni akar

Nagy István Kágyán él, az iskola adminisztrátora, a székelyhídi városi tanács tagjaként a település gondjainak megoldásáért tevékenykedik. Immár harmadik mandátumát kezdte meg az RMDSZ színeiben a helyi képviselő-testületben. Vele néztünk szét a faluban.

Nagykágya legtöbb utcája aszfaltozott, az egyik épp le van zárva, erőgépeket láttunk. A tanácsos elmondta, most folyik a csatornázás és a vízvezeték lefektetése, közel 3 kilométer hosszan. Az elmúlt nyolc év alatt sikerült leaszfaltozni mintegy öt kilométernyi útszakaszt, megépült a szivattyúház, új kutat fúrtak, „megváltozott a falu képe” – hangzott el.

A helybeliek munkalehetőségeiről is kérdeztem Nagy Istvánt. Mint megtudtam, a férfiak általában az építőipari vállalatoknál dolgoznak, a nők a környékbeli gyárakban Székelyhídon és Diószegen, de vannak, akik Nagyváradra járnak be. „Aki akar, ma találhat munkahelyet, aki nem akar, az nem is dolgozik, de ilyen kevés van” – jön a válasz. Vendéglátóm hozzáteszi, hogy Nagykágya nem elöregedett falu, nem azért nincs sok gyermek, mert elmentek a fiatalok, hanem azért, mert általában csak egy gyereket vállalnak.

Az idősek még számon tartják, hogy ők az egykor összeolvadt két falu melyikéről, Kágyáról vagy Kólyról származnak, de a fiatalokat ez már nem érdekli – meséli beszélgetőtársam. Mezőgazdasággal már csak a lakosságnak mintegy 5-10 százaléka foglalkozik, van két vállalkozó, aki megműveli a földek zömét. A szőlészet újra fellendült az elmúlt években, sok gazdának van kisebb-nagyobb szőlőse.

A tanácsos szerint a helyi önkormányzat általában figyelembe veszi a kágyaiak kívánságait; az egyháznak is sikerült pénz szerezni. Most a kultúrházat szeretnénk rendbe tenni, a tetőt már felújították. A kágyaiak régi álma, hogy településüket modern út kösse össze Hegyközszentmiklóssal. Most az építkezési engedély kibocsátására várnak.

Szezonfüggő a hitélet

Bekopogtam a nagykágyai református parókiára is. A templomkertben mindenütt virág, a jellegzetes, egyedi tornyú istenháza kívül-belül gyönyörűen felújítva, szemben a gyülekezeti ház tetőszerkezetén szorgoskodnak az építők. Bán Alpár lelkipásztor nagyon kedvesen fogad, megtudom tőle, hogy a gyülekezetnek mintegy 400 aktív tagja van, s az egyházfenntartáshoz a nagy többség hozzájárul. „Az egyházi élet amolyan szezonfüggő – mondja –, télen sokkal aktívabbak az emberek, többen járnak templomba, novembertől tavaszig az istentiszteleteken általában nyolcvanan vannak, később csak a fele. Ilyenkor, nyáron nagyon elfoglaltak, kevesebb az egyházi tevékenység is. A gyülekezet aktív magjában idősebbek, középkorúak és fiatalok is vannak, sokat tesznek az egyházközségéért. A nőszövetség nagyon aktív, amellett, hogy szolgálnak, csigacsinálással is foglalkoznak. Én zenélek, és tanítom a gyerekeket is gitározni, ezt nagyon szeretik. Az idén nyolcan konfirmáltak, nagyon ügyes, lelkes csapat, sokszor szolgálnak az istentiszteleten. Általában minden évben van konfirmáció, de jövőre sajnos nem lesz, hosszú idő után először. Keresztelő, házasságkötés is van, természetesen temetés is, de tavaly kevesebb volt a temetés, mint a keresztelő. De mindez az egyházmegyére is jellemző, hasonló jelenséget tapasztaltunk sok más egyházközségben” – vázolta a helyzetet a parókus lelkész.

Bán Alpár 2013-ban végezte el a teológiát, segédlelkész volt Nagyszalontán, onnan érkezett Nagykágyára. A templom 1799-ben épült, erről emléktábla is tanúskodik. Hajdan a kólyi egyházközség temploma volt, anyakönyveik az 1700 évek közepétől megvannak. A tornyot 1954-ben építették hozzá, korábban harangláb állt a helyén.

A tiszteletes elmondta, mindig számíthat a székelyhídi helyi tanács támogatására. A gyülekezeti ház teraszának építésére is a városkasszából kaptak pénzt.

Néhány nagykágyai ismerősömet is felkerestem. Mindannyian megerősítették, hogy nagyon szeretnek itt élni, hiszen nagyon szép a környezet. Erről magam is meggyőződhettem, amikor az országút felé gyalog indultam el. Dombok között, nagyon sok borospince mellett, sima aszfaltos úton haladtam.