Együttgondolkodva a közösségért

KOSZTANDI MIHÁLY számára nem újdonság a közigazgatásbeli munka, átlátja az ügyintézés menetét. Nyolc éven át ugyanis alpolgármesterként tevékenykedett Vámosláz községben. A júniusi helyhatósági választások óta az RMDSZ jelöltjeként ő a község első embere.

Vámosláz községet több település alkotja: a községközpont mellett Micske, Berettyókirályi, Szentlázár, Poklostelek, Hőke és Sárszeg. Az összlakosság 3800 fő, ebből alig 30 százalék a magyar ajkú, a többség román; a romák aránya 10 százalék körüli. A községközpontot románok lakják, a legnagyobb magyar falu Micske, az ottani lakosság száma megközelíti az ezret. Egy ilyen vegyes összetételű közösséget nem könnyű vezetni, irányítani, a helyzetet még tovább nehezíti a sokféle vallásfelekezet jelenléte. Az ortodoxok és a görögkatolikusok egymás közötti torzsalkodása létező valóság a románok között. Rajtuk kívül még pünkösdi és baptista vallásúak is színesítik a többségiek hitbeli besorolását. A magyarok közül legtöbben reformátusnak vallják magukat, számbelileg a római katolikusok és a baptisták közössége következik.

A szép vámoslázi községháza falán kétnyelvű tábla hirdeti az intézmény nevét. Az irodahelyiségekben román és magyar szót egyaránt hallani. Az emeletre vezető lépcsőt megmászva jutunk el az épület legtávolabbi pontjáig, a polgármesteri irodáig. Kissé várnunk kell, jönnek-mennek a falubeliek. Amint bejutunk, Kosztandi Mihály már mondja is, hogy akad dolga bőven, sok energiáját elveszi az emberek panaszkodása. Akiknek ügyes-bajos dolgát, vélt vagy valós sérelmeit nem orvosolták az előző elöljáró hivatali ideje alatt, azok most az ő ajtaján kopogtatnak. Az új polgármester igyekszik mindenkit meghallgatni, keresi a megoldásokat, emellett az egész közösséget érintő feladatokra is koncentrálnia kell.

Elsőként a közelmúltban lezajlott helyhatósági választás eredményéről érdeklődöm. A 13 tanácsosi helyből ötöt sikerült megszereznie a magyar érdekképviseletnek, ami visszalépést jelent, az előző ciklusban hat mandátumot mondhattak magukénak. Az RMDSZ így is a legnagyobb frakciót alkotja a helyi tanácsban, a döntéshozó testületben rajtuk kívül négy román pártnak van még képviselete. Mindegyik mandátumhoz jutott párt indított polgármesterjelöltet is. A magyar győzelem az utolsó pillanatig kétséges volt, hisz az előző RMDSZ-es polgármester, Tripó István először bejelentette visszalépését, aztán függetlenként mégis ringbe szállt. Lépését azzal indokolta, hogy ezáltal a román jelöltek esélyét szándékozott gyengíteni, míg mások úgy vélekedtek, hogy éppenséggel a magyar szavazók között keltett zavart. Végül a választási kampány meghozta gyümölcsét, Kosztandi Mihály magabiztosan győzött. A kampány mellett az a negyedszázados közösségi munka is sokat nyomott a latban, amit ő az ott élők érdekében kifejtett.

A most hatvanegy esztendős polgármester munkásemberek közül indult, éppen ezért átlátja a szükségeiket, ismeri a hétköznapok kihívásait. A ’89-es változásokig a margittai vasgyárban dolgozott ívhegesztőként és darukezelőként. Nevéhez fűződik a rendszerváltáskor a munkahelyén a szabad szakszervezet megalakítása, annak elnökéül őt választották. Bábáskodott az RMDSZ micskei szervezetének megalakulásánál is, ennek élére szintén ő került. Amatőr színjátszó csoport létrehozását is kezdeményezte, Micskén focicsapatot szervezett.

Az 1992-es első szabad helyhatósági választáson esély nyílt rá, hogy magyar alpolgármestere legyen a községnek. Kosztandi Mihályt bízták meg a feladattal. Akkoriban nem volt ez olyan egyszerű dolog – emlékezik vissza az elöljáró –, amikor bement a hivatalba, buzgó „hazafiak” elébe álltak, hogy semmi keresnivalója nincs ott. Ennek ellenére nyolc évig ott maradt a község második embereként. Aztán a Micskén működő, 150 alkalmazottat foglalkoztató cipőgyár igazgatója lett egészen mostanáig.

Sokat töprengett, hogy induljon-e a polgármesteri tisztség elnyeréséért folytatott küzdelemben, végül is engedett a választmány felkérésének. Győzelmét elsősorban a micskei és a poklostelki lakosoknak köszöni.

A várható beruházásokról, tervekről szólva Kosztandi Mihály egész lajstromot ismertet. Az ivóvízhálózat már ki van építve, csak éppenséggel a vízhozammal vannak gondok, a Micskén és Poklostelken lévő kutak kapacitása nem elég. Már dolgoznak az ügy megoldásán. A csatornázás kiépítése folyamatban van. Micskén már két éve elkészült, ott az átemelő szivattyúkat kell még beszerelni. Vámoslázon 80 százalékban lefektették a csöveket. A projektben szerepel a szennyvíztisztító állomás és az ülepítő megépítése is. Viszont az oda vezető út kivitelezési költségeit, a villanyáram bevezetését önerőből kell finanszíroznia a községnek. Az ehhez szükséges pénzzel nem rendelkeznek, márpedig ez is sürgős megoldást igényel. Tótival van egy közös, immár megnyert pályázatuk, a két községet összekötő aszfaltút megépítésére. Az egymillió eurós beruházás startra készen áll. Három évük van a micskei óvoda és napközi felépítésére, az erre vonatkozó nyertes pályázatot már „bezsebelték”. A falvak utcáinak további aszfaltozása a polgármester szerint kiemelt feladat: 8,5 kilométernyi szakaszra kellene még korszerű burkolat. A járdák állapota is kívánnivalót hagy maga után.

A polgármester szívügyének tekinti a poklostelki református templom felújítását, emellett minden felekezettel a jó viszonyra törekszik. Szorgalmazza, hogy az egyházak képviselőivel közösen döntsék el: milyen fontossági sorrendben támogassa őket az önkormányzat. Ezen a téren is az átláthatóság híve Kosztandi Mihály, ahogyan transzparenssé akarja tenni a hivatali munkát is, hogy a lakosság tisztában legyen azzal: mikor, miért és milyen beruházást végeznek. Úgy véli, hogy a pedagógusokkal, lelkészekkel, vállalkozókkal együttgondolkodva kell a tanácsnak olyan hosszú távú stratégiát kidolgoznia, amely mindenkinek a javát szolgálja.