Egy falusi iskola múltjából…

„Mindenek felett az Istennek félelmét igyekezzék a tanító bécsepegtetni a tanítványai szívébe, annakutána pedig a feljebbvalók iránt való tiszteletre, engedelmességre, a jó erkölcsre, munkásságra, csinosságra, mind tanítási mind maga példája által szoktassa.

jordancheap4sale jordancheap4sale.com
growsunlight growsunlight.com

Minden leckét éneken és imádságon kezdjen és végezzen a tanító, azt pedig minden isteni félelemmel és buzgósággal vigye végbe.

A tanításra kiszabott órákat pontosan megtartsa, úgymint nyárban délelőtt 7 órától fogva 1-ig, délután három órától fogva hatig. Télben pedig délelőtt 8-tól 11-ig és délután 2-től fogva 4-ig. Szerdán szombaton délután 1-1 óráig. A szokott való idején is, úgymint kánikulában, szüretkor és ünnepek csonka hetein mind délelőtt mind délután 1-1 órát.

Minden héten arról, mit mikor tanított, a vizitátoroknak számot adni köteles… Semmiből addig tanítványainak leckét ne adjon, míg azt előre meg nem magyarázza és őket abban gyakorolja hogy a megtanult dolgokat a maguk stílusával értelmesen elmondhassák… Minden esztendőben tavasszal és ősszel közönséges exament tenni köteles…

Az oskolai fenyítés gyakorlásában mértékletességet tartson, és tanítványai közül valamelyik nagyobbat vétene, azt a vizitátorokkal közölje… Az oskolába feladott gyenge gyermekeket nyájas magaviseletével édesgesse a tanító az oskolához és amíg meg nem bátorodnak addig a rendes tanulásra ne szorítsa őket… Néha megengedtetik a tanítónak, hogy a gyengébb gyermekeket a nagyobbak közt tanítás végett felossza, kötelességében áll azokra vigyázni, hogy maga is tanítsa őket, és egy nap se múljon el, hogy valameik tanítás nélkül menne haza és a tanító kezén meg ne fordulna.”

A fentieket egy 1796-os egyházi rendelkezésben olvashatjuk, mely az érmelléki fiú- és leányiskolák működtetését szabályozta. Minden bizonnyal így kell elképzelni a Hegyköz és az Érmellék találkozásánál elterülő, a szentjobbi apátság erdőőrei által alapított kis falu, Hegyközszentmiklós első iskolájának mindennapjait is.

Köztudott, hogy a középkorban, de még az újkorban is, az oktatás megszervezése az egyház feladata volt. A szomszédos szentjobbi apátság szerzetesei a vallási, egyházi feladatok mellett beteggondozással, oklevelek kibocsátásával, hitelesítésével és a gyerekek tanításával is foglalkoztak. Feltehetően szentmiklósi kisdiákok is tanultak náluk. A szentmiklósi oktatás kezdeteiről keveset tudunk. Egy 1800-as feljegyzés említi először konkrétan a szentmiklósi iskolát, de a 18. század végéről már vannak adataink arról, hogy a Debreceni Kollégium végzős diákjai közül néhányan, mielőtt papi pályára léptek volna, itt voltak tanítói gyakorlaton. Talán éppen ők szervezték meg az iskolát is, hiszen ez volt az ilyen diákok fő feladata. Annyit biztosan tudunk erről az iskoláról, hogy csak elemi oktatás folyt benne, és a fiúk mellett lányok is tanulhattak itt, de külön osztályban. Tanítójuk lehetett maga a pap, vagy valamelyik írni-olvasni tudó helybeli is (a szakszerű tanítóképzés csak később kezdődött el). Munkájáért a tanító főleg terménybeli juttatást (gabona, bor, kisállat) kapott illetve szántóföldet, szőlőst használatra. Amit volt ideje megművelni, hiszen a gyerekek csak télen jártak iskolába, tavasztól késő őszig ők is inkább a mezőn dolgoztak. Az egyházi vezetők ( a szövegben említett vizitator) időnként felkeresték ezeket az iskolákat, és felmérték a gyerekek tudását, a tanító felkészültségét, erkölcsösségét, az iskolaépület állagát. Egy ilyen ellenőrzésre került sor Szentmiklóson is 1803-ban, melynek jegyzőkönyvéből megtudjuk, hogy 664 lakosa van ekkor a falunak, papját Tatai Andrásnak hívják, kinek tevékenysége „ mindenképp dicséretes” . 64 fiú és 25 lány jár az iskolába, akiket 2 tanító okít az ismeretekre, úgy mint : vallástan, bibliaismeret, írás, olvasás, számtan, Magyarhon történelme és földrajza, természettan, éneklés, könyörgések és imák. A fiúk tanítója „az oskolamester” Radó András, akit úgy jellemeznek, hogy „restes”, a lányoké pedig Sz. Jóbi János, akit tehetetlen öregként írnak le. Véletlen egybeesés, hogy épp ebben az évben születik meg a lelkész fia, az az ifj. Tatai András, aki később a kecskeméti, majd a pesti egyetem előadó tanára és elismert tudósa lesz (tanítványai között volt Jókai Mór is). Ő is ebben az iskolában kezdte tanulmányait.

Az iskola későbbi történetét ismét homály fedi. A faluban pusztító 1869-es tűzvész után (melyben a református templom is leég) újjáépülhetett, és nem kizárt, hogy ez volt az az épület, amit még ma is használunk. 1903-ban könyvtárral is gazdagodott az iskola: 173 kötetet kapott a Magyar Királyi Földművelésügyi Minisztérium falufejlesztő programjának keretében. Ezek a könyvek sajnos nem maradtak meg.

Az állami oktatás a 20. század közepétől kezdődik el, immár nyolc osztállyal. 1973-ban új, emeletes épületet is kap (a jelenlegi iskola központi épülete). A nyolcosztályos képzés a 70-es években rövid időre szünetelt a lecsökkent gyereklétszám miatt. Ez idő alatt az V–VIII. osztályos diákok Székelyhídra jártak. Különben közigazgatásilag amúgy is ide tartozott az iskola. 2006-ban kapott önálló jogi státuszt az intézmény, amikor a szomszédos érköbölkúti iskolát is hozzá csatolták. Pár évig mezőgazdasági szakiskola is működött itt.

Az utóbbi évtized az épületek korszerűsítésének, felújításának jegyében telt: hőszigetelés, központi fűtés, új berendezés. Az iskola pedagógusai 2007-ben létrehoztak egy nonprofit egyesületet (Hegyközszentmiklósért Egyesület) az iskola és a helyi közösség támogatására, melynek keretében több alkalommal is sikeresen pályáztak rendezvények szervezésére. Egy német alapítvány is támogatta az intézményt Norbert Sticky vezetésével. 2005-ben testvériskolai kapcsolatot létesített az iskola a magyarországi Fülöpi Általános Iskolával, melynek keretében a helyi diákok és pedagógusok számos iskolán kívüli programon vehettek részt (kirándulás Fülöpre, Debrecenbe, Budapestre, Székelyföldre, iskolanapok, falunap, európai uniós programok).

Hagyományossá váltak az iskolai és a naptári évhez kötődő rendezvények, előadások, melyeken minden korosztály képviselteti magát: tanévnyitó, tanévzáró, iskolanap, nyári angol nyelvtábor (amit a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat tett lehetővé amerikai egyetemisták közreműködésével), falunap, farsang, húsvét, karácsony, nők napja, Idősek Karácsonya, Halloween, nemzeti ünnepek. A tanintézmény ugyanakkor számos vetélkedőnek adott otthont az utóbbi években (angolnyelv-verseny, asztalitenisz-, foci-, kézilabda-bajnokság, népdalverseny). Közülük méretében és hagyományát tekintve is a József Attila Szavalóverseny emelkedik ki, amely másfél évtizedes történelmével – bátran állíthatjuk –, hogy már „beírta magát a történelembe”, hiszen a Partiumi füzetek sorozatban megjelent Hegyköz-monográfiában már azt olvashatjuk a faluról, hogy „Nyolcosztályos iskolával rendelkezik, amely versmondó versenyeket szervez” (i. m. 165. old.).

Mocsár László