Múltmentő reformátusok Hegyközszentmiklóson

Árus Csongor László református lelkipásztor nyolcadik esztendeje pásztorolja a hegyközszentmiklósi gyülekezetet. A lelki munkán túl látható eredményei vannak ténykedésének: a termálstrand modernizálása után a templomot újították fel.

A valamikori termelőszövetkezet által hasznosított termálvíz közösségi felhasználására jött létre a hegyközszentmiklósi strand. A hatásos gyógyvíz mellett a csend, a világ zajától távol eső pihenés lehetősége vonzotta a közeli és távoli településekről érkezőket. Az 1989-es változások után okos előrelátással sikerült a fürdőhelyet megmenteni az elkótyavetyéléstől. Úgy döntöttek, hogy maradjon meg a helyi közösség birtokában. Mivel a falu lakói túlnyomórészt református vallásúak, az egyház vette át a létesítmény üzemeltetését. Árus Csongor László lelkipásztor Szentmiklósra kerülése után a strandon számos beruházást végeztek, a bevételi mutató egyre biztatóbb lett.

Eközben az istenháza állapota láthatóan romlott, elodázhatatlanná vált a teljes tatarozás. Hegyközszentmiklós templomát 1823-ban építették a hithű protestánsok, s legutóbb közel negyven évvel ezelőtt végeztek rajta javítási munkálatokat. Ahogyan Érmellék-szerte tapasztalható a sík területre épített, nem megfelelően szigetelt régi épületeknél, ezt a templomot is megtámadta a talajvíz, embermagasságig kúszott fel a falakban. Ezért érthető módon a pár éve megkezdett tatarozáskor először a „fertőzött” vakolatot verték le. Miután a csupaszra „vetkőztetett” falak kiszáradtak, kezdődhetett az újravakolás, immár vizesedést gátló anyaggal.

A külső és belső bepucolást követően a famennyezetet festették át, majd a megrongálódott padokat restaurálták. A tetőt is lecserélték, mostanra új cserép fedi az épületet. Az elmúlt évben az ablakokat cserélték ki, valamint színmegőrző, úgynevezett nemes vakolatréteget vittek fel a falakra. Így alakult ki a jellegzetes színkombináció: piros tető és fehér-zöld színű falak. A Hegyközben nem ez az első ilyen templomszínezés, mintha elindult volna a templomok színbeszéde.

Az átfogó felújítás utolsó szakaszában a templomtornyot vakolták be, alig néhány hete bontották el az állványzatot.

Árus tiszteletes elmondása szerint a többéves munkálatok költségeit nem volt könnyű előteremteni. A hívek körében meghirdették az önkéntes adományozás lehetőségét, de rövid időn belül kifulladt a kezdeményezés. 2012-ben a presbitérium kötelező adománykirovásról döntött, ennek értelmében minden jövedelemmel rendelkező egyháztagnak 60 lejjel kellett hozzájárulnia a templom renoválásához. Ezek mellé társult még a román kormánytól és a megyei tanácstól kapott támogatás, ami megközelítette a 30 ezer lejt. Az összességében több mint 200 ezer lejes költség fedezéséhez a strand nyereségével is hozzájárultak.