Lengyelhoni leckék lélektanból

A nagyszalontai ÓRÁS MARIANN ANDREA idén fejezte be sikeresen a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem pszichológia szakán az alapképzést. Diákként egy félévet Lengyelországban töltött, s új oktatási módszereken kívül a lengyel kultúrával is megismerkedett, és számos új élménnyel is gazdagodott.

A 22 éves Órás Mariann Andrea Nagyszalontán született, ott is érettségizett, majd Kolozsváron, a BBTE Pszichológia és Neveléstudományok Karának pszichológia szakán folytatta tanulmányait. Mindig nagyon érdekelte az emberi gondolkodás működése, az emberi cselekedeteinek tanulmányozása – ezért is választotta ezt a szakot. A másik ok, mint mondja, az volt, hogy tudásával, tapasztalataival majd segítse az embereket abban, hogy minél egészségesebb és boldogabb életet éljenek, hiszen a boldogság a lélekből és gondolkodásunk minőségéből ered. Az alapképzés során Lengyelországban eltöltött félévéről kérdeztük.

– A BBTE minden kara lehetőséget nyújt a hallgatók számára külföldi részidős, egy-két féléves tanulásra az Erasmus programban. Így jutottam én is Lengyelország fővárosába, Varsóban.

– Melyek voltak a legérdekesebb órái?

– A kriminálpszichológiát és a kulturális pszichológiát tartottam a legérdekesebbeknek. Előbbit egy amerikai professzor adta elő, kemény amerikai és európai bűnügyi eseteket mutatott be, amelyek felderítésében ő is részt vett. A kulturális pszichológiát egy másik világhírű kutató-tanár tanította, olyan aktuális témákat boncolgatva óráin, mint a bevándorlással, terrorizmussal kapcsolatos kulturális okok, tényezők.

– Miből állt egy tanítási napja?

– A tanórák reggel 9-től délután 4-ig vagy 6-ig tartottak szünetekkel, heti négy napon. Az óráim háromfélék voltak: a kurzus leginkább elméleti részből állt, a. szemináriumon gyakorlatias feladatokat kellett megoldanunk, például saját projektek, esettanulmányok bemutatása, csoportmunkák, és volt még műhelymunka, ez is gyakorlat, például direkt interjúztatások, projektek készítése. A szüneteket vagy az új barátokkal vagy a házi feladatok írásával, könyvtárban, egyetemi területen töltöttem. Az SWPS Humán és Társadalomtudományi Egyetem varsói campusa nemcsak kantinnal, hanem kellemes kávézókkal, süteményes helyekkel és folyosói fotelekkel, helyenként ágyakkal szolgálja ki hallgatóit, ezek voltak a kedvenc pihenőhelyeim.

– Milyen gyakorlati lehetőségekben próbálhatta ki magát?

– A gyakorlatot az esettanulmányok és a projektek alkották. Közös és saját esettanulmányokat készítettünk, jó példa erre az a projekt, amelyben egy külföldön született, legalább egy éve az egyetemen tanuló diák integrálódásának és kulturális beilleszkedésének mértékéről és minőségéről kellett elemzést készíteni, vagy amikor szíriai, afrikai és indiai származású, Varsóban letelepedett személyekről kellett esettanulmányokat készítenünk.

– Mi volt a legjobb élménye?

– Az emberek sokszínűsége, amivel az egyetemen találkoztam és barátságos, segítőkész viszonyulásuk. Rengeteg országból érkező diák tanult ott az ukrántól a kínain, amerikain át az indiaiig. Ahogy a folyosókon a százféle nyelve és temperamentum keveredett, különleges hangulatot adott az egésznek. Nagyon sok kedves emberrel sikerült megismerkednem a világ minden tájáról, és számomra nagyon izgalmas volt betekintést nyerni általuk a tőlem messzi álló kultúrákba. Életre szóló élményekre tettem szert. A tanárok és más munkatársak segítőkészsége, elérhetősége és nyíltsága még kellemesebbé tette az amúgy is kedvező benyomásomat. Szinte minden problémában lehetett rájuk számítani.

– Mennyire volt megterhelő a tanulás külföldön, jutott idő kikapcsolódni?

– Eleinte kicsit nehéznek tűnt nemcsak az új tanulási rendszer, hanem az idegen, új környezet is. A távolságok és a fővárosban való eltévedések voltak megterhelők, de természetesen jutott idő szórakozásra is. Az erasmusos diákokkal foglalkozó egyesület, az Erasmus Student Network rengeteg szabadidős programot szervezett nekünk, külföldi diákoknak: városi túrákat, kirándulásokat, kulturális rendezvényeket, bulikat az összekovácsolódás, barátságok kialakítása érdekében. Én  leginkább a kirándulásokat szerettem, híres lengyel városokat, illetve a litván fővárost, Vilniust látogattuk meg.

– Milyen más szórakozási lehetőség adódott?

– Rengeteg van, hiszen a fővárosban éltem: színház, opera, klubok, pubok, kül- és beltéri programok, fesztiválok, például csokoládéfesztivál. Jó időben a Lazienki parkban ingyenes szabadtéri Chopin-koncerteket tartanak híres zongoraművészek előadásában, egy másik különlegessége a városnak a szökőkútparádé, ez több mint félórás műsorral szórakoztatja el a közönséget mindennap több mint fél éven át.

– Milyen az élet Lengyelországban? Milyenek a lengyelek?

– Varsó nagyon fejlett város, a II. világháború után szinte a semmiből épült újjá, így nagyon modern. A fővárosban és az általam meglátogatott lengyel városokban azt tapasztaltam, hogy az emberek nagyon kedvesek, segítőkészek, a települések tiszták, rendezettek, zöldövezettel telik és hangulatosak. Nagyon sokan sportolnak fiataloktól idősekig, viszont szokatlanul sok személyt láttam reggelente sörrel a kezében, ami számomra meglepő volt. Tény, hogy a lengyelek sem szeretik kevésbé az alkoholt, mint az oroszok.

– Mi jellemzi a lengyel konyhát?

– Elég hasonló a magyarhoz, ők is esznek leveseket, és a hús az elsődleges összetevője a fogásoknak. Az egyik tradicionális ételük a pierogi, ami nagyon hasonlít a mi derelyénkhez. A lengyelek ezt édes (gyümölcsös) és sós (zöldséges) töltelékekkel kombinálják. Ottlétem alatt az egyik célom az volt, hogy minél több helyi ételt kóstoljak meg, párat megemlítek. A zurek az egyik legismertebb, ez egy savanyú leves tojással és kolbásszal, friss cipóban tálalva. Második fogásként a bigost emelném ki, ez a székely káposztához hasonló, mindenféle hússal, helyenként gombával és paradicsommal megbolondított nagyon finom étel. Nálam a díjnyertes a hagyományos recept alapján készült, mennyei almás pitéjük volt

– Napjainkban mennyire népszerű a pszichológusi szakma, illetve mennyire nehéz elhelyezkedni ezen a területen?

– Úgy vélem, egyre népszerűbb, hiszen most már keletre is kezd egyre inkább elterjedni a nyugati mentalitás, az önmegvalósítás vágya, az egészséges életmód és a lelki egészség fenntartása, kialakítása. A fiatalokat is kezdi érdekelni a pszichológia, szeretnék mélyebben megismerni önmagukat és a többi embert. Álláskeresés szempontjából kétélű a dolog, van több munkahely, de véleményem szerint hosszú távon csak azok tudnak elhelyezkedni, akik elhivatottak a szakmában. A legtöbb álláslehetőség a szervezetpszichológia területén van.

– Melyek az előnyei, hátrányai ennek a hivatásnak?

– Ez nagyon komplex és csodálatos hivatás, ami óriási felelősséggel jár. Csak az válassza ezt a szakmát, aki türelmes, szereti az embereket, és tényleg van benne segítő szándék. Előnyei közé sorolnám, hogy ezen a területen lehetetlen unatkozni, mindig új emberekkel kell foglalkozni, új problémákkal, a pszichológia tudománya is állandóan változik, a folyamatos fejlődés, tanulás szinte elkerülhetetlen. Hátrányai közt talán elsődleges, hogy elég megterhelő mentálisan és lelkileg is, folyamatosan kell tanulni, és sok szomorú, nehéz helyzettel kell majd szembesülni.