A színművészet útján

Második évét végzi a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem Színház és Televízió Karán a tehetséges nagyszalontai színművészetis hallgató, NAGY XÉNIA. A 19 éves diáklány a nyári szünetet is aktívan töltötte, több otthoni programba is bekapcsolódott. Szívesen mesélt lapunknak is első benyomásairól, a színművészet világáról.

jordancheap4sale jordancheap4sale.com
growsunlight growsunlight.com

– Milyen indíttatásból választotta éppen ezt a szakot?

– Óvodás korom óta járok szavaló- és mesemondó versenyekre, és ez meghatározója lett a jövőmnek. Úgy gondolom, a színművészet eltér bármely más egyetemi szaktól. Itt a gyakorlaton van a lényeg, persze az elmélet is nagy hangsúlyt kap, idézve az egyik tanáromat: „A színész nem kell hogy buta legyen.”

– Melyek a legérdekesebb órák, egyáltalán miket tanul egy leendő színésznő?

– Fontos a mozgás, az erőnlét és a helyes beszéd. Többségében gyakorlati óráink vannak, mint például improvizáció, színész-rendező együttműködés, beszédtechnika, ének, testbeszéd. Elsajátítjuk, hogyan kell létezni, hogyan kell gondolkozni, mozogni a színpadon. Minden órát szeretek és fontosnak tartok, de talán az improvizáció a legérdekesebb számomra, mert nem kell eldönteni előre, mi fog történni, mindig a jelen a fontos, mindig az, ami ebben a pillanatban történik.

– Hogy néz ki egy iskolai napja?

– A színészet hivatás, épp ezért nem lehet félvállról venni az egyetemet. Nagyon sok óránk van egy nap, sokszor reggeltől estig bent vagyunk, de ez csak a hasznunkra válhat, mert nagyon-nagyon sokat kell gyakorolni és próbálni. Reggel tíztől van gyakorlati óránk, utána kettő-három körül ebédszünet, aztán elméleti órák következnek. Ezután egy kis szünet, és aztán este tízig újból gyakorlati óra. Persze ez mindig változhat, de ez az általános vázlat. Mivel elsőéves vagyok, ezért nem volt még lehetőségem, hogy kipróbáljam magam igazi színházi színpadon. Csak felsőbb években lehet, statisztaként.

– Mennyire megterhelő a tanulás, jut-e idő kikapcsolódni, szórakozni?

– Kikapcsolódásra lenne idő, de sokszor olyan fáradt vagyok, hogy inkább egyből az ágy felé veszem az utam. Színházba viszont bármilyen fáradtan képes vagyok elmenni, ez a legjobb kikapcsolódás számomra. De nagyon fontos, hogy az ember egy kicsit lazítson, mert másképp beleőrül a színházba.

– Napjainkban mennyire népszerű ez a szakma, illetve mennyire nehéz elhelyezkedni ezen a területen?

– Úgy gondolom, egyre népszerűbb, egyre többen jönnek felvételizni, de sajnos túl kevés hely van, ahol el lehetne helyezkedni. Az alapképzés után mindenképpen szeretnék mesterizni, de az lenne a legjobb, igazából az álmom válna valóra, ha mesteri közben már szerződtetne egy színház.

– Melyek az előnyei, hátrányai ennek a hivatásnak?

– Csak egy éve vagyok színis diák, de már most érzem, hogy teljesen más ember lettem. Kezdem megismerni önmagam, sokkal többet tudok a világról, közelebb kerültem a művészetekhez, és kezdem megtalálni a világban a helyem. Azoknak ajánlom a színi egyetemet, akik szeretnének sok mindent kipróbálni, akik élvezik az életet. Ha valaki színész, akkor minden lehet, mert a színpad nem a valóság, ott bárki lehetsz, nem tartozol felelősséggel senkinek, csak élvezni kell, és ez csodaszép érzés.