A legnagyobb magyar „nemíró” (2.)

Szűts Dezső (Nagyvárad, 1869 – Nagyvárad, 1926) újságíró, szerkesztő, Ady Endre barátja és ivócimborája, sokak véleménye szerint Ady „egyik rontó szelleme” volt. Kettejük viszonyának bizarr keretet nyújtott a Szűts szerkesztette Színházi Újság.

jordancheap4sale jordancheap4sale.com
growsunlight growsunlight.com

Szűts Dezső alakját, pályafutását lehetetlenség úgy felidézni, hogy lépten-nyomon ne bukkanjon elő Ady Endre neve, alakja is, főleg Ady nagyváradi éveinek vonatkozásában. A múlt századelőnek ez a különc viselkedésű és megjelenésű figurája megrekedt tehetség volt, maradandó alkotások nélkül. A kortársak visszaemlékezései szerint gyakran váltotta ki környezetének ellenszenvét intrikus, gátlástalan magatartásával. Adyra hatással volt mefisztói lénye: egyszerre vonzotta és taszította őt. (Szűts időnként idegszanatóriumok lakója volt.) Gonosz praktikáival, kétes értékű tanácsaival rossz szelleme volt, de egyben maró, kíméletlen kritikájával ösztönzője magasabb célok felé. A kettejük bonyolult, ellentmondásos, olykor konfliktusoktól sem mentes viszonya nagyon jól érzékelhető a Szűts új lapja, az előző részben említett Színházi Újság beindítása körüli – Ady keltette sajtóaffért követő – együttműködésük fejleményeiből. Éppen az Ady által indulásból inkriminált lap hasábjain.

„Sajtókakasok” összecsapása

Hegedűs Nándor, a két világháború közötti váradi sajtóvilág, magyar közélet és politikum kiváló képviselője, jeles Ady-kutató, az Irodalomtörténeti Közlemények 1957. januári számában foglalkozott behatóan ezzel a kérdéssel, a Hét ismeretlen Ady-vers és néhány ismeretlen Ady-próza című tanulmányában. „Az irodalomkutatás előtt teljesen ismeretlen maradt a nagyváradi Színházi Újság című napilap, amely 1900–1901-es években jelent meg, és szinte zsúfolásig tele van Ady Endre nagyváradi életének nyomaival – hívja fel a figyelmet Hegedűs. – De ezeken a nyomokon kívül ez a furcsa színházi napilap szépszámú Ady-írással is ékes, amelyekről eddig semmiféle könyv vagy gyűjtemény nem vett tudomást. A Színházi Újságot Neumann Vilmos nevű nyomdász indította el. Szerényméretű kis nyomda volt az övé, kézenhajtott gépekkel. Neumann Vilmos a lap kiadásában nyomdájának foglalkoztatását látta, és megelégedett volna vele, ha saját szedési és nyomási munkáját megkeresi. Az újság esténként jelent meg. Első számát 1900. október 17-én adták ki az újonnan épült Szigligeti színház ünnepélyes megnyitása alkalmából. Ezen mint felelős szerkesztő Marton Manó neve látható. Marton Manó a Nagyvárad című lap segédszerkesztője volt ekkor. Neve azonban csak egy napig szerepel a színházi újságon, mert másnap már Pillangó álnév látható a lap homlokán, mégpedig 1900. október 18-tól november 2-ig. Ezen a napon Szűts Dezső veszi át a szerkesztést, Ady barátja és mefisztója, akit ő maga a Magyar Pimodanban Ártás és Tébolynak nevezett. Ez a tehetséges, zabolátlan és kiszámíthatatlan ember ettől kezdve hat hónapon át vezeti ezt az újságot.”

Az újság megindulását nyomban Ady Endrével folytatott éles polémia kísérte. Ady a Szabadság című lapban október 18-án Színházi sajtó című kis cikkében haszontalannak, ártalmasnak bélyegezte egy színházi lap megindítását (Lásd a Biharország előző számát.) A lap csípősen válaszolt, mire Ady önérzetes nyilatkozatban utasította vissza a „lapocska korlátolt gyanúsítását”. Valószínű, hogy már a Pillangó álnév alatt is Szűts Dezső szerkesztette a Színházi Újságot. A polémia során szerkesztői üzenetben felelt Adynak, mondván: ha úgy tetszik, folytassa. De Ady nem folytatta a civakodást, erről a Szabadság 1900. október 21-i száma az alábbiakat közölte: „Az Ady Endre és Szűts Dezső urak között felmerült ügy a mai napon lovagias ton elintézést nyert. Nagyvárad, 1900. október 20. Halász Lajos, Bíró Lajos, Ady Endre megbízottai, dr. Fodor Gyula, dr. Kurländer Ede, Szűts Dezső úr megbizottai.” Vagyis a megbízottak, azaz a segédek közbejárására a párbajozó felek kibékültek. (Lásd Péter I. Zoltán: Ady harcos párbajellenessége és ifjúkori párbajai, in. Várad 2016. 9. szám.)

Hogy a két ifjú „sajtókakas” közötti viszály milyen hamar rendeződött, mi több, Adynak is felkínáltattak az általa indulása napján fattyúhajtásnak minősített lap hasábjai, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy három nap elteltével már ő is beszállt a munkatársak közé.

Két oldalról bombázta Adyt

Mivel Ady Endre Nagyváradra érkezése napjától gyakorlatilag naponta nyomon követte a színház építésének mozzanatait, a társulat létrejöttének fejleményeit, rengeteg tudósítást írt a teátrum életéről, lehetetlen volt végül is barátja színházi lapjától távol maradnia.

„A Színházi Újság 1900. november 23-án női aláírással ellátott leveleket kezd közölni – írja Hegedűs Nándor. – Az aláírás: A’-dyné. Az első cikknek a címe: Santuzza és azt panaszolja fel, hogy a színigazgató nem tűzi műsorra a Parasztbecsületet, holott Székely Anna személyében kitűnő althangú énekesnő van Santuzza szerepére. A cikk tanulmányozása nem nyújt megnyugtató következtetést a szerzőre, pedig joggal feltehető, hogy ezeket Ady írta. Csakhogy ebben az első cikkben néhány francia szó akad, amiket Ady sohasem használt még ekkor, maga a kis cikk Ady Endre egyik »csodásan hangulatos« verséből idéz, és bajos elhinni, hogy ő saját magát idézné. De már a lap december 4-i számában Négy évszak című és szintén A’-dyné aláírású levél a szerkesztőhöz igen gyanús. Két okból. Először azért, mert Pintérné Szép Olga nevű drámai szendéről szól, akibe Ady diákosan szerelmes volt, a másik pedig az, hogy a cikk stílusa művésztollra vall. Persze az aláírás is Ady mellett szól.

A Színházi Újság az alatt a fél év alatt, amíg Szűts Dezső szerkeszti, Ady személyét két oldalról bombázza. Állandóan felszínen tartja a Még egyszer című verskötet megjelenésének kérdését. Ady Endre már 1900 májusában meghirdette, hogy Még egyszer címen új verskötetet ad ki. Az előfizetési díjakat fel is szedegette a könyvre. De a kötet sehogysem tudott megjelenni, és mint tudjuk, egészen 1903 év szeptemberéig nem is sikerült kiadni. Szűts Dezső azonban sűrűn ad hírt arról, hogy a könyvet már szedik, már nyomják, már készen van, holott igen jól tudta, hogy a verseskötet még a holdban van. Álorcás magasztalások jelentek meg a Még egyszer-ről, mutatványokat közölt belőle, csakhogy Ady napjait megkeserítse. Ez volt az egyik bombázás.

A másik Ady nőügyeit robbantotta fel. Célzások, sunyi allúziók, ügyesen elrejtett, de a beavatottak előtt mégis világos szerkesztői üzenetek hívták fel az olvasó figyelmét Ady szerelmeire vagy flörtjeire. A sok tűszúrás között azonban találunk komolyabb kellemetlenkedést is. Ilyen volt a Színházi Újság 1900. november 23. számában megjelent híradás: »Hymen. Ady Endre, a Szabadság főmunkatársa, a jeles poéta, tegnap jegyezte el Marton Gabriella kisasszonyt, a nagyváradi lapok kedvelt tárcaírónőjét.«”

A Színházi Újságot 1901. május 1-ig szerkesztette Szűts Dezső, azután Kaczér Vilmos vette át a lapot. Április 30-án már az ő neve szerepel mint felelős szerkesztőé. Kaczér igyekszik színes újságot nyújtani. Az ő szerkesztésében Esti líra címmel új rovatot nyitnak, és mint a lap szeptember 28-i számából kiderül, ennek Ady Endre a vezetője. Ady itt is közli verseit.

(Folytatjuk)

Szilágyi Aladár összeállítása