Szórványból érkezett a paptamási lelkész

Az idén nyáron nyugdíjba vonult Bereczki András református lelkipásztort váltotta a paptamási szolgálatban PÁL LÁSZLÓ, aki a gyülekezet meghívására érkezett az ottani közösségbe.

Kopácsolás zaja szűrődik ki a paplakból, az udvaron lévő vakolattörmelékből, cementeszsák-maradványokból nem nehéz kikövetkeztetni, hogy odabent felújítás folyik. A paptamási református gyülekezet méltóképpen akarja fogadni új pásztorát és annak családját, a parókiát vakolják, festik. A villanyhálózat cseréjének is épp itt volt az ideje, a régi fűtőtestek helyett is újakat szerelnek fel.

Pál Lászlóval egy viszonylag nyugalmasabb helyet keresünk az épületben, ahol terveiről, családjáról, valamint arról a szórványközösségről mesélhet, ahonnan a tömbmagyar vidékre érkezett.

Már szinte természetesnek tűnik, hogy a térségbe jövő lelkipásztorok zöme a Szilágyságból származik, így én sem lepődöm meg különösképpen, amikor kiderül, hogy a paptamási református lelkész Zilahon jött világra. Azon viszont kissé meghökkenek, hogy 1979-ben született, hisz mivel segédlelkész-korosztályúnak véltem. A teológia elvégzése után, 2004-től két évig Nagyszalontán ízlelgette a szolgálat minden gyönyörűségét és terhét, majd a közigazgatásilag Mezőtelegdhez tartozó Pósalakára került. Az alig háromszáz lelkes falucskát hatvan százalékban magyar ajkúak lakják, ezen belül száztízre tehető a reformátusok száma. Rajtuk kívül még jelentősebb számú baptista és néhány római katolikus alkotja a magyar közösséget. Az ottani egyházközségben családias légkör alakult ki, hisz kevesen voltak, csak magukra számíthattak.

A kisebbségi létben felértékelődik az egyház szerepe. Az összefogás megmutatkozott abban is, ahogyan kalákában rendbe tették, bővítették a lelkészlakot, vagy ahogyan 2012-ben új köntösbe öltöztették az 1803-ban épült templomot, átfestették a bádogtetőt. Évente családi napot szerveztek, aminek egyházi jellege volt, közösséget erősített – sorolja Pál László.

Időközben a tiszteletes megtalálta élete párját a margittai születésű, immáron Pál Tímea zene- és vallástanár személyében. Felesége a nagyváradi Mihai Eminescu Főgimnáziumban vállalt állást, de emellett a gyülekezetépítésből is kivette a részét. Segédletével férfikórus működött, a fiatalokat furulyázni, gitározni tanította. A tiszteletes pedig világi tudományokban is pallérozta elméjét, egyebek mellett szociológiát tanult.

Paptamásiba lélekszámban gyarapodva érkezett a család. Dávid fiuk 2009-ben született, Dóra Bíborka pedig négyesztendős „nagylány”. Nagy a gyülekezet elvárása irántuk, hívásának eleget téve lelki áttörésért, megújulásért fog munkálkodni a lelkész és családja. A tiszteletes asszony, egyelőre ideiglenesen, elvállalta a kántori szolgálatot, és szándékában áll egy színvonalas kórus létrehozása is. A fiatalokkal való foglalkozás az egyik prioritása szolgálatuknak, s ebben szerepet kap a zeneoktatás is.

A félezer lelket számláló egyházközség egyben tartása a személyes kapcsolatok kiépítésével érhető el. Ezért Pál László, ahogyan azt Pósalakán is tette, rendszeresíteni fogja a családlátogatásokat.