A manézstól az ecsetig

Szeptemberben mutatták be KRATELY RÓBERT nagyszalontai festőművész legújabb alkotásait az Arany-palota nagygalériájában. A tárlatnyitó kapcsán egyebek mellett arról is beszélgettünk, hogy miként lesz egy artistacsalád sarja a képzőművészet szerelmese.

jordancheap4sale jordancheap4sale.com
growsunlight growsunlight.com

Krately Róbert 1976. április 7-én született Nagyszalontán. Általános iskolába szülővárosában járt, utána Kolozsvárra felvételizett a képzőművészeti középiskolába, mert közelebb, még a megyeszékhelyen sem volt ilyen képzés. Be is jutott, s két éven át ott tanult monumentális festészetet (nagy felületre festettek különböző kompozíciókat). Az utolsó két évet már Nagyváradon végezte.

– Miért éppen a képzőművészetet választotta? Inspirálta valaki?

– Már gyerekkoromban is szerettem rajzolni, színezni, és jobban ment, mint másnak, ezt az iskolatársaim meg a rajztanárom is észrevette. Ezért döntöttem el, hogy fejleszteni szeretném a tehetségemet, és ezért felvételiztem a képzőművészetire.

– A családban volt más képzőművész is?

– Nem, az őseim egy különleges világban dolgoztak: cirkuszosok voltak. Dédnagyapámnak volt egy cirkusza, amit nagy sikerrel működtetett, artistaként dolgozott. Természetesen nagyapám, majd édesapám is artista lett. Volt is egy zenés létraszámuk, amivel nagy sikereket arattak. A hagyományt én törtem meg, nem folytattam az artista pályát, bár egy kicsit belekóstoltam a cirkuszos életmódba.

– Úgy tudom, az évek során a világ számos pontját bejárta…

– Igen, ez így igaz. A középiskola elvégzése után tíz éven át Magyarországon dolgoztam, több utazó cirkusznál. Bejártam egész Magyarországot, és sok barátságot kötöttem, néhányukkal a mai napig tartom a kapcsolatot. 2008–2009-ben Írországban, a Nemzeti Cirkusznál dolgoztam, többek között sofőrként, sátorbontó és -építőként, reklámfestőként. Érdekes évek voltak ezek, hasznosak, szórakoztatóak, betekintést nyerhettem a cirkuszvilág kulisszatitkaiba. Volt egy másik érdekes munkám is, ugyanis 2004-ben egy sikeres budapesti meghallgatás után elkerültem egy amerikai luxushajóra szakácssegédnek, de portrékat is festettem az utasokról. Ez is nagy élmény volt, de aztán végül hazajöttem Nagyszalontára, jelenleg pedig az egyik helyi gyárban dolgozom.

– Mióta, illetve milyen témájú képeket fest szívesen?

– Ötévesen már rajzolgattam. Emlékszem, hogy a reklámszatyrokon, amiket anyukám hozott haza Magyarországról, voltak híres mesefigurák, például Pom-Pom, Vuk, a Vízipók-csodapók, ezek nagyon tetszettek nekem, és lerajzoltam őket. Aztán festettem már csendéleteket, tájképeket, portrékat, üvegre ikonokat, gyerekszoba falára mesefigurákat. Legutóbb például Nagyváradon festettem egy óvoda falára ismert meseszereplőket. Leginkább az állatokat és a madarakat szeretem megfesteni, úgy érzem, ez a világ áll hozzám a legközelebb.

– Eddig hány kiállításon láthatta már a nagyközönség a munkáit?

– Mostanáig három tárlatom volt, az első Nagyváradon 2011-ben, a Posticumban, aztán Nagyszalontán állítottam ki 2012-ben, s most ismét itthon, a szülővárosomban mutattam be pár napja a legújabb festményeimet.

– Melyik a festészethez kapcsolódó legemlékezetesebb élménye?

– Néhány évvel ezelőtt Feketegyörösön részt vehettem pár hónapon át egy templom falfestményeinek az elkészítésében. Ez számomra hatalmas élmény volt.

– Mit gondol, lesz utánpótlásuk a festőművészeknek? Érdekli a fiatalokat ez a műfaj?

– Úgy vélem, minden területen van és lesz utánpótlás, így a képzőművészetben is. Nagyszalontán is tapasztaltam érdeklődést, amikor szünidőben rajzot tanítottam a Zilahy Lajos Művelődési Házban. Vannak fiatalok, akik szívesen ismerkednek ezzel a műfajjal.

– Mit tanácsolna a festőművésznek készülő fiataloknak?

– Csak annyit, hogy másodállásnak jó ez a tevékenység, de itt nálunk, Romániában, egyelőre ebből megélni nem lehet, főleg egy kisvárosban. Persze ez ne keserítsen el senkit, mert a festészetet egyébként egy szép hobbinak is lehet tekinteni, ami még egy kis pénzt is hozhat a konyhára. Adottság, ha valakinek van érzéke a festészethez. Ezt az adottságot lehet fejleszteni, és ha éppen jó időben vagyunk jó helyen, akkor akár meg is lehet gazdagodni belőle.

– Milyen tervei vannak a közeljövőre? Hogyan képzeli el az életét öt év múlva?

– Elsősorban festőként szeretnék érvényesülni és megvalósítani a terveimet. Ezt külföldön gondolom, s talán már jövőre új utakra lépek.