Igazából inasként lehet szakmát tanulni

Egyre gyakrabban botlunk bele abba az elkeserítő ténybe, hogy nagyon kevés a jól képzett szakember. Pedig az élet minden területén nagyon nagy szükség lenne rájuk. ORGOVÁN ATTILA autóbádogos egyike a keveseknek.

A szakemberhiány véleményem szerint két okra vezethető vissza. Az egyik az, hogy mindenki és mindenáron felsőfokú iskolát akar végezni. Sok esetben szülői biztatásra, még akkor is, ha a jövő alagútjában nem dereng a fény. Elképzelésük sincs, mit kezdenek majd az egyetemi diplomával, hol fognak majd dolgozni, de azért legyen. Közülük sokan a munkanélküliek táborát bővítik, mások külföldön keresnek munkát. Úgy gondolom, ők sem szívesen hagyják el szülőföldjüket, szaggatják el gyökereiket, de nem tehetnek mást. Talán egy szakoklevéllel, egy szakma ismeretével sokkal többre mennének. Az viszont a baj, és itt már eljutottunk a második okig, hogy a szakoktatás erősen visszafejlődött. A szaktudás pedig elvesztette valamikori becsületét, megbecsülését.

Elvétve vannak ugyan szakiskolák, de szakmát igazából a műhelyben lehet megtanulni. Egy részét a mestertől és a tapasztaltabbaktól kell „ellopni”, a többit pedig munka közben, saját tapasztalatból. Nem voltak feleslegesek a régebbi időkben az inas- és segédévek. Igaz, lentről kellett kezdeni, mondjuk sepregetéssel, de ez is a tanulás részét képezte, hiszen egy műhelyben is rendnek kell lennie. Természetesen a szakiskolában tanult elméleti anyag jó és hasznos kiegészítője a műhelyben elsajátítottaknak. Ma még elvétve lehet jól képzett szakikat találni, de vajon lesz majd ezután is? Nagy szükség lenne rájuk.

Orgován Attila autóbádogos is még ilyen hibrid tanulással – inasként a műhelyben, diákként a szakiskola padjaiban – sajátította el a szakma fortélyait Nagyváradon. Jó szakembert faragtak belőle, ezért az autótulajdonosok köreiben ismert és elismert. Azt vallja, hogy mindent, ami javítható, meg kell javítani, csak akkor cserélni, ha javíthatatlan. Az utángyártott alkatrészek ugyanis ritkán vetekedhetnek az eredetivel. Arra törekszik, hogy mindig hibátlan munkát adjon ki kezéből, emellett a pontosság és a megbízhatóság a legfontosabb jellemzői. E tulajdonságok alapján válhat valaki felkapott mesterré. Neki sikerült ezek közé kerülnie.

1974-ben született a Margitta melletti Monospetriben, ott végezte el az általános iskolát, majd Margittán folytatta X. osztályos koráig. Ezután Nagyváradra ment Teszári Zoltán műhelyébe inasnak három évre. Ennyi idő kell ahhoz, hogy rendesen meg lehessen tanulni egy szakmát. A tanulás mellett pénzt is keresett, hiszen kapta az inaspénzt, mely az idő teltével és a rábízható munkával arányosan nőtt. Utolsó évben már fizetésnagyságú volt. A szakmai gyakorlattal párhuzamosan esti tagozaton végezte a szakiskolát. A műhelyből ment el sorkatonának, és a szolgálat után oda tért vissza és ott is maradt 1998-ig. Akkor nyitott ugyanis autójavító részleget a margittai Record Szövetkezet. Felajánlották neki az autóbádogosi állást, s a szülőfaluja közelsége miatt elfogadta. Azóta Margittán dolgozik, ugyanabban a műhelyben, de közben önállósította magát. 2006 óta önálló vállalkozó, és bérli azt a műhelyt, melyben eredetileg alkalmazottként dolgozott.

– Mikor érlelődött meg önben az elhatározás, hogy autóbádogos legyen?

– Tulajdonképpen eredetileg, sok fiatalhoz hasonlóan, hivatásos gépkocsivezető akartam lenni. Akkoriban divatos volt ez a szakma, érdekesnek, kalandosnak látszott. A próbálkozás sikertelen volt, de nem sokkal utána megtudtam, hogy Nagyváradra autóbádogos inasiskolába lehet jelentkezni. Felvettek, és menet közben nagyon megszerettem ezt a szakmát. Ma már nem bánom, hogy nem sikerült az eredeti tervem. Akkoriban a Teszári-műhelyben a legjobb szakemberek dolgoztak mind a bádogos, mind a festő részlegen. Utóbbit Lestyán Béla vezette, akinek neve van az autófestő iparban. Nagyon sokat tanultam tőlük, amit mind a mai napig hasznosítani tudok. A munka során mindennap tanulok valami újat, de azt hiszem, ez minden szakmában így van. Szeretem a munkámat, örömmel csinálom, és meg tudunk élni belőle. Úgy látom, a klienseim is meg vannak elégedve, hiszen legtöbben visszajárók.

– Van elegendő megrendelés? Kitölti a munkaidejét?

– Nagyon sok a munka, nyolc órában nem is lehet elvégezni. Különben is rugalmasnak kell lenni, hiszen minden kliens azt szeretné, ha autóját már másnap használhatná. Természetesen, ha kell, túlórázom, hogy kielégítsem az igényeket. Margitta városa el tudna látni munkával több autóbádogost is, de sajnos egyre kevesebben vagyunk. Mindössze négy-öt szakember. A nagy szervizek is túlterheltek, sokat kell várni a munkára. Ott inkább cserélik az alkatrészeket, mi kisebb vállalkozók, amit csak lehet, megjavítunk, kikalapálunk. A műhely „nyitott kapus”, vagyis a tulajdonos folyamatosan követheti a munka menetét. Ezzel a lehetőséggel sokan élnek. Természetesen kisvállalkozóként is be kell szereznem a legmodernebb gépeket, eszközöket a javításhoz, de a hagyományos fogók és a kalapácsok ma is alapeszközök. Ezek teszik bádogossá a bádogost. Az alkatrészek cseréjét akár más szaki is elvégezheti. Az is számít, ki festi le a javított részeket. Én igyekszem a legjobbakkal együttműködni. Természetesen az elvégzett munkára garanciát vállalunk.

– Elképzelhető, hogy a vállalkozás esetleg folytatásra talál a családban?

– Ezt még nem tudom. Két gyermekünk van, Tímea 11 éves, Kristóf 9. A fiam rokonszakma iránt érdeklődik, mivel jelenleg azt hangoztatja, hogy autófestő akar lenni. Ha ez így lesz, és nekem is bírja majd az egészségem, együtt elvégezhetjük a sérült kocsi teljes javítását. Akkor már igazi családi vállalkozásunk lesz. Én nem csak a saját gyermekeimet, de minden fiatalt bátran biztatok arra, hogy tanuljon szakmát. Ha jól dolgozik, biztos megélhetést ad családjának, és a jól végzett munka sikerélményt is nyújt. Én elmondhatom, hogy elégedett vagyok. A volt mesterem szerint sajnos nincsenek jelentkezők, pedig várnák az érdeklődő fiatalokat.

– Mit tervez, akarja-e bővíteni vállalkozását?

– Mivel szakemberhiány van, nem sok értelme van nagyobb műhelyről gondolkodni. Maradok a jelenlegi, két autót befogadó változatnál. Szeretnék azonban egy saját műhelyt építeni, hogy ne kelljen bérleti díjat fizetnem. Talán majd még egy embernek munkát tudok adni. Megrendelés van bőven, csak munkást kell majd találnom. Magánemberek, kisebb cégek egyaránt igénybe veszik a műhelyt. Egy időben igen sok külföldről behozott kocsit hoztak javításra, mielőtt értékesítették. Ezek száma ma már kezd apadni. A jövőben is elvállalok minden olyan munkát, ami a bádogossághoz tartozik. Van, amivel jobban, s van, amivel kevésbé lehet keresni, de ezért elutasítani nem szabad. A munkát meg kell fogni és meg kell becsülni. Ezt tanultuk mestereinktől az inasévek alatt.