A diákok tudása az iskola mércéje

BARBU EDIT biológiatanárnő Margittán született, szülővárosában érettségizett, majd a Babeş–Bolyai Tudománygyetemen végezte el 1985-ben a biológia szakot, amely általános iskolai tanításra jogosítja fel. A bikszádi (Szatmár megye) általános iskolából 1989-ben került a margittai kórház laboratóriumába, két év múlva versenyvizsgával foglalhatta el a margittai általános iskola biológiatanári állását. Az idei tanévtől a Horváth János Iskolacsoport tanára.

– Tanártársai örök tanulóként emlegetik Önt. Valóban így van ez?
– Folyamatosan igyekszem képezni magamat. Ahhoz, hogy hatékonyan és magas szinten tudjon tanítani, a tanárnak is tanulnia kell. Napirenden kell tartani a már megtanultakat, és haladni kell a korral, az új módszereket, felfedezéseket is el kell sajátítani. Megszereztem a képesítést, amely középiskolai tanításra jogosít, letettem a fokozati vizsgákat, 2008-ban mesteri fokozatot szereztem oktatási menedzsment szakon. Módszertani kutatásokat végzek, és vezető tanárommal, dr. Kovács Zoltánnal együtt egy példatárat is kiadtunk. Cikkeket közlök a magyar pedagógusok lapjában, a Közoktatás folyóiratban. Ezen kívül az iskola lapja magyar oldalainak szerkesztésében is részt vettem. Nekem mindez nem tűnik tanulásnak, csupán frissen tartom magam.
– Véleménye szerint a jelenlegi tanterv elegendő hangsúlyt fektet a reáltudományok – biológia, kémia, fizika – oktatására?
– Sajnos a válaszom egyértelmű nem. Szerintem a biológiát mindenképpen intenzívebben kellene tanítani, mivel számos szakágban felhasználható. Különösen rossz a helyzet V. és VIII. osztályban, amikor csak heti egy órában tanítjuk. Ma a román és a magyar nyelvre, illetve a matematikára van „kihegyezve” a tanítás. Természetesen ezek is fontosak, de mégiscsak a reáltudományok viszik előre a világot. Meg kellene kapniuk az oktatásban is a méltó rangjukat.
– A biológia általános iskolában  nem vizsgatantárgy, hogyan lehet mégis rávenni a gyerekeket a tanulására?
– A „szárazabb” tantárgyakkal szemben a biológia szemléletes tananyag. Nagyon sok szemléltető eszközt használok, klasszikust és legmodernebbet egyaránt. Időnként interaktívvá teszem az órákat, amit kedvelnek a tanulók, és szívesen bekapcsolódnak. Nagyon szeretik a mikroszkópos megfigyelést, rengeteget kirándulunk a Margitta melletti erdőkbe, és élőben tapasztaljuk meg a növény- és állatvilágot. Vakációban botanikus kerteket – Zsibó, Kolozsvár – és természetvédelmi területeket – Sárkánykert, Tordai-hasadék – látogatunk. Ezeket a kihelyezett biológiaórákat a diákok nagyon szeretik, ilyenkor szórakozva tanulnak.
– Más életpálya nem is jött szóba?
– De igen. Valóban pedagóguscsaládból származom mindkét ágon, de édesapám orvos volt, és szerette volna, ha nyomdokába lépek. Nálam azonban a növények és az állatok szeretete társult a tanítás szeretetével, ezért lettem biológiatanár. Nem bántam meg, és édesapám is egyetértett velem. Sok olyan tanítványom van, akik szintén a biológiát választották életcélul, vagy legalábbis részben, hiszen akik az orvosi hivatást választották, magukkal viszik az itt tanult anatómiát.
– Ön szerint miben lesz más a margittai magyar iskola, mint a vegyes volt?
– Jó dolog, hogy van saját iskolánk, mai mindenkinek egyben erkölcsi elégtétel is. Az elvárások nagyban nem különböznek. Minél felkészültebb diákokat kell kiengednünk az életbe, minél több esélyt adva az érvényesülésükre. Az intézmény értékét a benne lévő, benne termelődő szellemi érték összessége adja meg. Annyit ér egy iskola, mint amennyi a diákjainak a tudása. A fő célunk minél magasabb szinten, minél igényesebben felkészíteni a tanulókat, hogy versenyképesek legyenek a nagy múltú és hírű intézmények tanulóival. Természetesen egy magyar iskola esetében elvárás az is, hogy a nemzeti identitás megerősítésében is szerepet vállaljon.