Párhuzamos válságokra közös válasz kell

WINKLER GYULA európai parlamenti képviselő, az EP regionális fejlesztési bizottságának tagja, korábbi Hunyad megyei képviselő, kereskedelmi miniszter járt nemrégiben Nagyváradon. A brexit és az EU-s költségvetés félidei módosításának lehetséges következményeiről, hatásairól nyilatkozott lapunknak.

– Szinte nincs olyan romániai, azon belül erdélyi, partiumi család, amelynek ismerősei között ne akadna valaki, aki Angliában, brit földön dolgozik. Az Európai Unióból való kilépésről döntő népszavazás után mire készüljenek ők?

– Hivatalosan 175 ezer román állampolgár dolgozik Nagy-Britanniában, és 9200-an tanulnak brit egyetemeken. Theresa May miniszterelnök, aki nyilatkozatai szerint mindenkit hazazavarna, márciusra ígérte a szigetország EU-ból való kilépésének hivatalos bejelentését. Hosszú és komplex folyamat indul meg, még ott is vitáznak a mikéntről. A közhangulat azonban máris a vendégmunkások ellen fordult, pedig az ország gazdaságának több ágazata, például az egészségügy összeomolna, ha egyik napról a másikra eltűnne a több millió külföldi uniós polgár. Politikai nyomás kell az EP részéről is, hogy megvédjék a xenofób, rasszista megnyilvánulásoktól az ott dolgozókat. Van lehetőség arra, hogy Nagy-Britannia a közös piac tagja maradjon, mint Norvégia vagy Svájc, de meg kell fizetnie az árát. Az nem megy, hogy csak a kedvezményekből részesüljön továbbra is, de cserébe ne vegye ki a részét a közös terhekből. Az uniós tagországok kormányainak és az EP-nek arra kell figyelniük, hogy a kilépési szerződés garantálja az ott dolgozó állampolgárok jogait, a nyugdíjelszámolást, a gyermekek jogait, a társadalombiztosítást vagy a diplomák elismerését. Ugyanakkor tekintetbe kell venni azt is, hogy rengeteg brit alattvaló él az Unió más országaiban.

– Lehet-e a brexitnek olyan kedvező hatása, hogy hazatérnek a most ott dolgozó erdélyi magyarok?

– Tündérmesékben nem hiszek. Akik munkát vállaltak Nagy-Britanniában, gazdasági okokból hozták meg ezt a döntést. Akkor jönnek haza, ha több, jobb lehetőségeket látnak itthon, és erre kell törekednünk a kohéziós alapok felhasználásával. Infrastruktúra, kedvezőbb életkörülmények, magasabb jövedelmi szint elérése a cél, le kell küzdenünk a bürokráciát. Ott nem találkozik a polgár a nálunk jellemző, mindenben jelen lévő, agresszív állammal. A vállalkozók állandóan panaszolják, hogy meg kell küzdeniük az állami bürokráciával.

– Ha a felzárkóztatáshoz ilyen nagy szükség van a kohéziós alapokra, miért merült fel a hétéves uniós költségvetési ciklus közepén ezek csökkentése?

– Onnan akarnak elvenni, ahol sok pénz van. Az EU büdzséjének egyharmada szolgálja az agrárpolitikát, ehhez nem akarnak nyúlni, egyharmad jut a kohéziós alapokra, és az összes többi kiadásra a maradék egyharmad fordítható. A rossz felhasználással pedig – hibás pályázatokkal, korrupcióval – az alapokat felhasználó tagállamok támadási felületet adnak. Románia például 20 százalékkal több pénzt kaphat ebben a ciklusban, mint az előző hét évben, de Brüsszelből az látszik, hogy nem használja fel. A költségvetés félidei áttervezését három prioritás vezérli: a gazdasági fejlődés és a munkahelyteremtés, a munkaerőhiány megszüntetése főleg a szakképzettek terén, illetve a menekültkérdés kezelése. Elmondható, hogy van gazdasági növekedés, és elemzik, miként fogja ezt megérezni a lakosság is. A munkanélküliség csökkentésére, elsősorban a fiatalok körében, forrás kell, és sok pénz kell a határvédelem megerősítésére, a terrorfenyegetettség csökkentésére. Veszélyes az a javaslat, hogy a többletforrást a kohézióra szánt összegből vonják el. Az érintett országoknak most az a feladatuk, hogy meggyőzzék az alapok hasznos felhasználásáról a brüsszeli döntéshozókat. Kelet–nyugati érdekellentét alakult ki. Nagyon kemény csatákat kell megvívni a következő hónapokban a kormányok szintjén és az EP-ben is. Partnereket kell keresni, a politikai szálakat meg kell mozgatni, szövetségeseket kell találni. Van is erre hajlandóság, hiszen hasonló helyzetben van Lengyelország – bár ott jobban áll a gazdaság –, Csehország, Szlovákia, Bulgária. A csatlakozáskor érvényes rendszer szerint az újonnan belépők 20 évig részesülhetnek a felzárkóztatást szolgáló forrásokból. Ez a kohéziós politika az elmúlt harminc évben jól működött, haszonélvezője volt például Ausztria, Spanyolország, Portugália, Finnország, ezért a 2004-ben és 2007-ben csatlakozottak is élni akarnak ezzel a lehetőséggel.

– Az Unióban precedens nélküli változások előtt állunk. Ha tizenöt-húsz év múlva visszatekintünk a mára, vajon az EU szerkezetét alapvetően megváltoztató időszakként fogjuk látni?

– Ha erre válaszolni tudnék, akkor én lennék a Földön a legokosabb ember! Az tény, hogy ilyen sok párhuzamos válság még sosem volt Európában 1945 óta. Regionális válságok tevődnek egymásra a migrációs válsággal, amely a globális válság határesete. Évtizedek válságkezelésére kell berendezkedni, hiszen a világban szerte meglévő konfliktuszónák és a keletkező újak állandó forrásai a kontinenst is érintő nehéz helyzeteknek. Minden eddiginél nagyobb lett az egyenlőtlenség a világ régiói között, ezen enyhíteni kell. Kevés a szolidaritás, a társadalmak meghasonlottak, az eddig irányító vezérelveket nem ismerik el, a politikumba vetett bizalom a legalacsonyabbra zuhant. Mindezekre közös európai válaszokat kell találni, mert erősebbek lesznek, mint a saját nemzeti válaszok. Nem lehet nehezebb a helyzet ma, mint a II. világháború után volt, pedig akkor született meg az ENSZ és az Európai Unió.