Helyben járás, jobb utakon

Napfényes novemberi napon kerestem fel Erdőgyarakot, bizony, nem is olyan egyszerű eljutni a megye délnyugati csücskében megbúvó településre. Nagyvárad felől Árpád az első hely, ahol útjelző tábla mutatja az irányt.

jordancheap4sale jordancheap4sale.com
growsunlight growsunlight.com

Gyarak nevét IV. Béla királyunk 1249. január 21-én kelt adománylevele említi először, amikor a tatárokkal vívott harcban szerzett érdemei elismeréseként kap itt földbirtokot a Geregye nemzetségbeli Pál. A helybeliek 2014 januárjában egy hetet szenteltek a 765. évforduló megünneplésére. Egy 1347-ben kelt oklevélben ugyancsak szerepel a település neve; 1429-ben Kis-Gyarak, 1481-ben Nagy-Gyarak néven jegyezték fel. Akkoriban az Izsáki, Bessenyey és Torday családok voltak Gyarak birtokosai. A XX. század elején gróf Tisza Kálmánnak, Kövér Mártonnak, Bessenyey Mihálynak, Balogh Györgynek volt itt nagyobb uradalma. Hozzá tartozott Csegődpuszta is, az hajdan egyházas község volt, valamint Hórindzsa és Királydarócz puszta is. A Gyarak névalakhoz kapcsolt erdő előtag az egykori erdős voltára utal.

Az 1880-as népszámláláskor a falunak 972 lakosa volt, 859 magyar, 71 román; 857 református, 71 ortodox, 28 római katolikus. 1992-ben 1922 lakost regisztráltak a faluban a számlálóbiztosok: 904 románt, 845 magyart, 173 romát; felekezeti megoszlás szerint 1023 ortodoxot, 814 reformátust, 48 római katolikust, 30 baptistát. A legutóbbi, 2011-es népszámlálási adatok szerint 1609-re csökkent az itt élők száma, 685 vallotta magát magyarnak. Most 1550-en lakják a falut, közel a felük magyar, a többi román, és van 200 roma is.

A Gyarakhoz tartozó csegődi Tisza-birtokon található a Bihar Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság által működtetett, mintegy ötven halmozottan sérült fiatalt gondozó otthon. A kastély mellett, újonnan épült bungalókban vannak elhelyezve az ápoltak. Miután a Tisza család tagjai – Tisza György és Tisza Kálmán István – visszakapták a birtokot, a megyei önkormányzat lakbért fizet a tulajdonosoknak.

Aszfaltos út, kevés gyerek

A Nagyszalontától délre, az Illye–Tenke vasútvonal mellett fekvő települést a Nagyvárad–Temesvár országútról letérve két irányból lehet megközelíteni: Szalontán és Árpádon át, illetve Illyéről (Ciumeghiu). A legfontosabb, hogy mintegy fél éve – amióta újra RMDSZ-es megyei vezetés van Biharban – mindkét irányban befejezték az országút aszfaltozását Erdőgyarakig. A faluban lenne még hol aszfaltozni, bizakodnak, hogy ez is elkészül. A település közigazgatásilag Illye községhez tartozik.

Rostás István alpolgármesterrel néztünk körül a falu központjában, majd leültünk beszélgetni. Elmondta, hogy az általános iskolát 1990-ben helyben végezte el, tizenkettedmagával ők voltak az utolsó magyarul tanuló nyolcadikosok. Akkor szűnt meg a magyar nyelvű általános iskolai oktatás. „Sajnos három évvel ezelőtt az elemi oktatás is megszűnt magyar nyelven – magyarázza az elöljáró –, a gyerekek egy részét román osztályokba íratták be a szülők. Akik magyar nyelven akarnak tanulni – közel húszan–, azok Nagyszalontára járnak iskolába. Szerintem téves az a hit, hogy román tagozaton jobban elsajátítják az ország hivatalos nyelvét. Magam tapasztaltam, hogy nem így van. A VIII. után Szalontára kerültem a Mezőgazdasági Szaklíceumba, és semmi gondot nem jelentett számomra a román nyelv tökéletes elsajátítása.”

Egyébként nagyon kevés gyerek jár a gyaraki általános iskolába, összevont osztályokban tanítanak, és félő, hogy teljesen megszűnik az oktatás. Az óvodában is csak román nyelvű csoport van, a pedagógusok egy része itt lakik, a többiek Szalontáról, esetleg Váradról ingáznak.

Erdőgyarak 1968-ig községközpont volt. 2000 elején arra készültek, hogy elválnak Illyétől, és ismét községközpont lesz a falu, de az erről szóló helyi népszavazáson az ellenzők kerültek többségbe.

Rostás István foglalkozása állategészségügyi technikus, harmadik alpolgármesteri mandátumát kezdte meg a nyári önkormányzati választás után. „A régi polgármesterrel sok mindenben nem értettünk egyet. Úgy érzem, a jelenlegivel jobb viszonyt alakítottam ki, bizonyára az eredmények is jobbak lesznek a község magyarok által is lakott két falvában, Gyarakon és Mezőbajon. A helyi önkormányzatban jelenleg ketten vagyunk magyarok az RMDSZ képviseletében, ez visszalépés az előző mandátumokhoz képest, amikor hárman voltunk. A másik tanácsos, Jakab Gyula mezőbaji.”

Az alpolgármester szerint nehéz kiharcolni a falunak valami fejlesztést, és ha nem valósul meg a lakosok elvárása, tőle kérik számon, pedig a román pártok képviseletében van még öt tanácsos Gyarakról – az elmúlt mandátumban heten voltak. „Amit az emberek nem látnak, és nem tudják úgymond megtapogatni, annak hiányáért az alpolgármester a felelős – mondja Rostás István. – Amit tudunk, azt megvalósítjuk. Idén a helyhatósági választások előtt a volt polgármester segítségével építettünk 5 kilométer járdát, leaszfaltoztunk egy útszakaszt, játszóparkot alakítottunk ki, műfüves focipályát fejeztünk be – igaz, ezt már régebben elkezdtük építeni.”

Arzénes víz

A helybeli megélhetési lehetőségekről megtudtuk, hogy a földek nagy részét a tulajdonosok árendába adták, ők maguk nem művelik, mert nincsenek hozzá mezőgazdasági gépeik. Néhányan kertészkednek, az állattartás szinte teljesen megszűnt. A fiatalok egy része szalontai munkahelyekre ingázik, de a minimálbérből alig tudják eltartani családjukat. Sokan inkább külföldre mennek dolgozni, Németországba, Angliába. „Ha újra kellene kezdeni, az én generációm nagy része is a külföldi munkahelyet választaná” – teszi hozzá beszélgetőpartnerem.

Szórakozási lehetőség is kevés van a faluban, rendeznek farsangi bált minden évben, falunapot viszont nem, ennek az egyik oka az, hogy ha ők tartanak, akkor kellene Illyén is, ám a községközpontban állítólag képtelenség lenne ilyet összehozni.

A vízvezeték-hálózat 2009 óta ki van építve ugyan, de a víz arzént tartalmaz, ezért nem iható. Az egész környéken hasonló a helyzet, még a határon túl is. Emiatt a csorgókutakat is le kellett zárni, ezt néhányan értetlenül fogadták. „Nekem ne mondd, hogy ez a víz ihatatlan, hiszen legalább ötven éve ezt iszom” – idézte Rostás István az egyik véleményt.

A csatornázás kiépítésére most próbálnak pénzforrást találni. Az EU-s pályázattal elnyerhető 2,5 millió euróból nehezen futná a kanalizálásra, az aszfaltozásra és a három települést kiszolgáló szennyvíztisztító állomásra is. Ráadásul messze is van a két falu a községközponttól, Mezőbaj 5, Erdőgyarak mintegy 7 km-re.

Apadó, de bízó gyülekezet

Földesy Márta Katalin helyi református lelkésszel is sikerült felvennem a kapcsolatot, ő beszélt a gyülekezet és templom történetéről.

„Templomunk a valamikori Száldobágy részen áll, még emlékeztet a név eredetére a néhány megmaradt öreg hársfa. 1819-ben, Molnár Ferenc öreglelkész szolgálata idején épült fel az első olyan épület, amely istentiszteleti helyként, paplakként és iskolaként is szolgált, addig sorra a házaknál tartották az alkalmakat. Az új helyen már az új felszentelt lelkész szolgált Joós Dániel személyében.”

1852-ben emeltek különálló imaházat, öt év múlva bővítették a paplakot és az iskolát. Az egyházközség úrvacsorai edényei 1862-ből, a keresztelő edények 1906-ból valók. Az istenháza 1881-ben nyerte el mai formáját. A tiszteletes asszony a jelenre is kitért:

„Én 2010. március 1-től vagyok parókus lelkésze az egyházközségnek, azóta minden évben javítunk és újítunk az épületeken, de reményeim szerint a lelki épületen, a közösségen még inkább. Sajnos apadunk: az átvett 513 reformátusból elhalálozás, elköltözés, a fiatalok elvándorlása miatt mostanra 450 alá csökkent a nyilvántartott tagok száma. Viszont az egyházi életbe bekapcsolódó gyermekekkel, ifjakkal és nőkkel különféle alkalmakat tartunk. 2011-től minden március első péntekjén a Sinka Piroska Református Nőszövetségünk vendégül látja Erdőhát (Tenke, Árpád, Nagyszalonta, Mezőbaj, Ant és Tamáshida) református asszonyait a keresztény nők világimanapi rendezvényén. A gyerekek szombatonként több csoportban járnak parókiai vallásórára, és minden félév végén a csoportok külön templomi gyermek-istentiszteleten mutatják be a gyülekezetnek a szerzett bibliai ismereteiket. A kétéves konfirmációi oktatást követő kátézás fontos mérföldkő a gyerekek életében, utána ifjúsági bibliaórák és istentiszteletek, találkozók, kirándulások, nyári táborok (Csillagpont, IKE fesztivál) résztvevőivé válnak. Reménységgel készülünk a jövő évi 500. reformációi évfordulóra, bízva az Úr Istenben, hogy az emlékezésre méltó múltunkra ad egy (meg)élhető jövendőt!”