Több mint kántor

SZABÓ PÉTER majdnem egy évtizede szolgálja kántorként a margittai római katolikus közösséget. Sokoldalúságát bizonyítja, hogy önkormányzati képviselőként, amatőr színjátszóként és karvezetőként a város teljes magyar közösségének szolgálatába állt.

– Hogyan lesz valakiből kántor? Milyen képesítés kell hozzá?

– Elsősorban hivatástudat kell hozzá, és szeretni kell az éneket meg a zenét. Ezek nélkül nem tudnám elképzelni az életemet. Két módja van a kántorképzésnek. Az egyik a kántoriskola, ez nyolcadik osztályos kortól kezdhető el, és egyszerre ad érettségi és kántoroklevelet. Ez középfokú végzettséget jelent, intenzív zenei oktatással. Gyulafehérváron van ilyen. A másik mód a főiskola, azt érettségi után lehet elkezdeni. Szatmárnémetiben szoktak ilyen négyéves évfolyamokat indítani, én is ott végeztem. Nem csak éneket és zenét tanítanak, hanem a hittant is, mivel a kántornak a liturgia menetét is ismernie kell. A legfontosabb azonban a hangja és az orgonajátéka. Éppen ezért intenzív énekoktatás folyik, a hangszerismeretben pedig az orgona és a zongora áll az első helyen. Szóló- és karéneket egyaránt tanultunk, hiszen a templomban segít az orgona, de például temetésen a kántor csak a saját hangjára van utalva.

– Mi tartozik a kántor feladatkörébe?

– Elsősorban a liturgia szolgálata, tehát a szentmise zenei részének vezetése mind énekben, mind orgonajátékban. Természetesen előre ki kell választani a liturgiához igazodó megfelelő énekeket. Ez egy-egy évközi vasárnapon egyszerűbb feladat, nagyobb ünnepeken viszont komolyabb munkát jelent. Természetesen a menetrendet egyeztetni kell a mindenkori plébánossal, hogy a zenei rész igazodjék az olvasmányhoz és a szentírási részhez. Az esküvők és temetések éneki szolgálata szintén kántori feladat. Ha a hívek száma elég nagy, és vannak énekelni szerető emberek, akkor a kántornak kell megalakítania és vezényelnie az egyházi kórust. Egy jó kórus sokat segít, emel a misék hangulatán, meghittebbé, ünnepélyesebbé teszi. Emellett erős közösségépítő szerepe van. Természetesen ez külön munkát jelent, hiszen hetente legalább egy próbát kell tartani, az ünnepek közeledtével pedig több alkalommal is. Számomra nem megterhelő, mert kedvvel és szeretettel csinálom, és ugyanezt tapasztalom a kórustagok részéről is. Kórusunk a maga 30 tagjával a megye legnagyobbjai közé tartozik, és büszke vagyok rá. Ünnepek előtt előfordul az is, hogy be kell mennem a templomba egy-egy új orgonajátékot tanulni, gyakorolni. Nem tartom ezt tehernek, mert nagyon szeretek orgonázni. Szerintem ennek a hangszernek van a legszebb hangja. Januárban nincsenek kóruspróbák, de a bevett szokás szerint ekkor az esperes urat kísérem házszentelésekre.

– Különleges munkarendje van a kántornak, hiszen vasárnap – mások pihenőnapján – van a legtöbb dolga. Meg lehet ezt szokni?

– Amikor ezt a hivatást választottam, tudatában voltam ennek, és családommal együtt alkalmazkodom a különleges munkarendhez. Idővel meg lehet szokni. Nekünk kántoroknak a szombat a családi nap. Igaz, az sem egészében, hiszen van egy reggeli mise, és közbejöhet esküvő vagy temetés. Hétköznap nem sokszor van együtt a család, ezért igyekszünk szombatra szervezni a közös programokat. Vasárnap a három mise mellett éppen annyi időnk van, hogy együtt ebédeljünk. Mindezt nem panaszképpen mondom, hiszen elfogadtuk ezt a munkabeosztást. Hozzátartozik a hivatásom gyakorlásához. A szabadságomat is úgy tudom megoldani, hogy csak egy vasárnap essen bele, és helyettesítőt kell keresnem. Szerencsére Fügedy Anikó tanítónő elvállalja a kántorizálást erre az időszakra.

– Mit jelent az Ön számára a zene?

– Ahhoz, hogy teljes életet éljek, szükségem van a zenére. Zenei beállítottságú családban nőttem fel, közel kerültem a zenéhez, és nagyon megszerettem. Az idő teltével pedig ez folyamatosan erősödött. Már alig 9 évesen elkezdtem zongorázni a nővérem hangszerén, ő kántor volt Szilágysomlyón. A templomban édesapám énekelte a Passióban Jézus szerepét. Úgy látom, a fiamnak, Andrásnak is fogékonysága, tehetsége van az énekhez és a zenéhez. Remélem, valamilyen szinten az ő életének is része lesz. Nem erőltetem, de titokban remélem. Amikor népdalversenyre készül, szívesen segítek neki kiválasztani, kidolgozni a dalokat.

Szabó Péter úgy döntött, hogy munkásságával a katolikus közösségen túl az egész város magyarságát szolgálni akarja. Jelentkezett a Horváth János Társaság (HJT) színjátszó csoportjába, és hamar kiderült, hogy ehhez is tehetsége van. Csoporttársai és a közönség egyaránt így vélekednek. Azóta rendszeres szereplője a kabaréknak. Nem most kezdte el a szereplést, hiszen diákkorában tagja volt a diákszínjátszó csoportnak. Elvállalta a HJT kórusának vezetését is. Ő tanítja be és vezényli a többszólamú művek előadását.

Önkormányzati szinten is ki akarta próbálni magát, ezért jelentkezett, és RMDSZ-színekben bejutott a helyi tanácsba. A szociális, kulturális és sportügyekért felelős bizottságban tevékenykedik. Sokoldalú közéleti ember, de életében a legfontosabb helyet a zene – legyen az egyházi vagy világi – és annak oktatása, népszerűsítése tölti be.