Kisgyermekekhez is szól Arany János

Arany János születésének 200. évfordulójára készülve önmagam számára tettem föl a kérdést, hogy eleddig miért nem szóltam költőnknek a gyermekvilághoz fűződő kapcsolatáról. Töredelmesen bevallom: a nyelvművelő rovatban – sajnos – erre még nem kerítettem sort.

jordancheap4sale jordancheap4sale.com
growsunlight growsunlight.com

Hiányosságomat megszüntetendő, időt szakítottam Arany prózai írásainak átböngészésére. Ennek során bukkantam jó néhány, még iskolába járásom előtti években elsajátított mondókára. A két háború közötti időben csak román óvodák működhettek Nagyszalontán. Ottani ücsörgésem alatt csak két dalt tanultam meg. Eszerint a rigmusokat édesanyámtól, sőt játszótársaimtól sajátítottam el.

Igen-igen meglepett, hogy költőnk aggkorában ilyen mondókák felidézésével is foglalkozott, ugyanakkor szórakozott. Kimondhatatlan meglepetéssel fedeztem föl az általa papírra vetett rigmusok hasonlóságát, sőt helyenként azonosságát a közel egy évszázaddal későbbi emberpalánták verselgetésével. Idézzünk föl néhány mondókát Arany prózakötetéből!

„Eb házán gólyafészek: / Minden ember látja, / Csak egy nem látja, / Az is kukucskálja.”

„Ess, eső, essél, / Isten akaratja, / Olyan legyen az én hajam, / Mint a gácsér farka, / Mint a csikó farka.”

Az elsőt akkor mondogatták a gyerekek, ha valamelyik társuk fején pihe vagy papírdarabka éktelenkedett. A másodikat akkor énekelték, amikor a nyári zápor felfrissítette a levegőt.

Idézzünk fel még két versikét! (Alulírottat ne érintse vád a helyesírásunkat jól ismerők részéről, ugyanis – tiszteletből – betűhíven és szó szerint másoltam az említett műből, írásakor pedig a költő nem ismerhette helyesírási szótárunk 14. változatát.)

„Gólya, gólya, gilice! / Ki lyányát vetted el? / A tengeri Bokrosét. / Mivel vitted haza? / Síppal, dobbal, Nádi hegedűvel.”

„Mér véres a te lábod? / Az én lábom azér véres, / Száraz gáton általmentem, / Párnahajat varrtam, / Két pénzér eladtam, / Százszor is megbántam.”

„A békák: Az öreg béka így szól: »Mit varrsz, mit varrsz?« – mire a kis béka így felel: »„papucso-cso-csot«. Az öreg megint kérdi: »kinek? kinek?« A kis béka felel: »az uraknak… -nak, -nak, -nak«. (Erkölcsi magva nincs, pusztán hangjáték. A. J.)”

Befejezésként alulírott lélektanász nevelő megköszöni a Toldi írójának, hogy az apróságok szórakoztatására, nevelésére is időt szakított.

Dánielisz Endre