Micskén sem engedtek a negyvennyolcból

Lehet, hogy Micskén késett néhány napot az 1848–49-es forradalomról való ünnepi megemlékezés, de Gavallér Lajos helyi református lelkipásztor naprakészen szállította a penzumot: újabb helytörténeti kötetet adott az olvasók kezébe.

Zsúfolásig megtelt a micskei kultúrház március 19-én, amikor kettős eseményre került sor a településen: bemutatták a 21. Micskei Füzeteket, valamint felidézték az 1848–49-es történéseket. A „füzet” ezúttal is méltán nevezhető kötetnek, hisz Gavallér Lajos Micskei tükör című munkájában közel kétszáz oldalon értekezik a település múltjáról, történetéről, közismert személyiségeiről. A faluban húsz esztendeje szolgáló lelkipásztor (a fotón előtérben, jobbra) az ezt megelőző kiadványokban is hasonló módon, részletekbe menően térképezte fel a közösség múltjának, hagyományainak, szokásainak egy-egy szegmensét. Szokásához híven ezúttal is „pötyögtetős” (mechanikus) írógépen gyarapodtak a sorok.

A kötetet Vámosláz község (közigazgatásilag hozzá tartozik Micske) polgármestere, Kosztandi Mihály méltatta, kiemelve azt a töretlen munkabírást, elhivatottságot, ami a szerzőt jellemzi. Szakmai alaposságát mi sem jelzi jobban, mint hogy 62 forrásanyagot használt fel. Az előszót dr. Szabó József bihardiószegi helytörténész jegyzi, őszinte elismeréssel és tisztelettel szól Gavallér Lajosról, aki „idegenként” otthonra talált Micskén.

Az első fejezet a református egyházra fókuszál, az 1550-es évektől mutatva be azt. Kuriózumnak számítanak dr. Molnár Vilmos fotói. Az 1941-ben készült, a falut megörökítő fényképeket Budapestről sikerült megszereznie a szerzőnek. Öt helyi költőt és írót is „felfedezhet” az olvasó, de arra is választ kaphat egyebek mellett, hogy miért nincs Micskén vasútállomás.

Az RMDSZ megyei szervezetének képviseletében Nagy Miklós ügyvezető alelnök köszöntötte az ünneplőket, elmondta, hogy azért jön mindig örömmel Micskére, mert itt még létezik az összetartás, az egység, amit a megtelt nézőtér is mutat. Kosztandi Mihály a szabadság fogalmának manapság szokásos értelmezéséről beszélt, szembeállítva azt a márciusi ifjak elképzeléseivel: „Manapság szabadságnak, demokratikus jogként értelmezzük, hogy elmehetünk szavazni, de ha a többség leszavaz, akkor hallgatunk. Szabadságként értékeljük, hogy külföldön rabszolgamunkát vállalhatunk. Egyenlő a szülő a gyermekkel, a tanár a diákkal, egyenlő joga van a sértettnek a bűnözővel. Ez a mai kor egyenlőségértelmezése. Ilyen a mai szabadság.”

A beszédek után szépen koreografált, jól kidolgozott ünnepi műsort mutattak be a kisiskolások, majd a felső tagozatos diákok előadása csalta elő a tapsot. Micskén rendhagyó módon nem a pedagógusokkal gyakorolják be az előadásokat a fiatalok, évek óta Gavallér Lajos tiszteletesnek és Kosztandi Mihály polgármesternek köszönhető mindez.

A közönség nagy kedvence, a helyi Borvirág Férfikórus is színpadra lépett. Igazi élménycsemegének számított a Felvidéken született Vesztergám Miklós tárogatóművész játéka, méltán tapsolta vissza a közönség. Róla tudni kell, hogy a népi hangszeresek második országos találkozóján (Magyarország) tárogató kategóriában első díjat nyert, emellett kiérdemelte a verseny nagydíját is.

A művelődési házból az emlékparkba vonult a tömeg, majd a római katolikus temetőbe, ahol koszorúzásra került sor.