Arany János nyelvi szellemessége

Múlt havi írásomra – váratlanul – több visszajelzést kaptam. Szerzőik arra biztattak, hogy ne csak a nyelvi hibákat pécézzem ki, hanem szóljak a beszédünkbe lopakodó humorról is. Hát, üsse kő! Megteszem. Csupán azt bocsátom előre, hogy az Arany János iránti emlékezés nem szűkíthető a születésnapi eseményekre. Irodalmi nagysága, nemzeti jelentősége esztendőnyi számontartásra kötelez bennünket.

jordancheap4sale jordancheap4sale.com
growsunlight growsunlight.com

Felütöm Összes költeményei kritikai kiadásának XI. kötetét, és idézek az általa gyűjtött, megörökített szójátékokból.

„Senki és semmi együtt laktak egy kis házban. Senki elment hazulról, semmi utána ment. Ki maradt otthon? (Az és.)”

„Borsós kenyérrel mindig jól laknám. (Borral, sóval, kenyérrel.); Hagyma lesz holnap is. (Hagyj ma.); Várt leány várat nyer.”

„– Öttél-e, juhász? – Öt tél, uram, meg öt nyár.”

Állatbeszélgetések: Ha a varjú valamit ellop, így kiált: kár, kár. Az ezt halló ember válaszol: Kár a beledbe, kár.

A pulykát így bosszantják: „Szebb a páva, mint a pulyka. A pulykának rút a lába: rút, rút, rút.”

„A szarkát, mely tudomás szerint ügyes fészekcsináló, arra kérte a gilice, tanítaná meg őt fészket rakni. A szarka rá is lett szívesen, de munka közben sem tudván befogni a száját, egyre ezt hajtogatta: csak így, csak úgy! A gilice, nem akarván szótlan ülni, a maga búgó hangján beleszólt: tudom, tudom! Erre a szarka bosszúsan félbehagyta a munkát: ha tudod, hát csináld! Azért van az, hogy a gilice fészke csak darab a szarkáéhoz képest.”

E terjedelmes történettel búcsúzzunk el a többségében a gyermekek jókedvéből fakadó, nevettető mondókáktól, lépjünk át a nemzet költőjének két alkotásához, vizsgálgatva e szatirikus művekben szereplő, úgynevezett beszélő neveket! Első, figyelmet keltő eposzának, Az elveszett alkotmánynak főszereplője Rák Bende, a visszahúzó párt vezére. Követői között találjuk Maradossyt, Nemadózyt és Szűzvállt. A korteshadjáratok legismertebb harcosai Olmody és Doronghy, nevükkel az ólmosbotokkal és dorongokkal vívott pártküzdelmet idézték az olvasó elé.

A nagyidai cigányokcímű hőskölteményben Gerendi várparancsnok Csóri vajdára és cigány legényeire ruházza át a védelem ügyét. A hetven sátoralja népség mindenikéből egy-egy tapasztalt vezetőt hívott. Költőnk a legjelesebbek nevét is közölte: Akasztó, Nyúlláb, Degesz, Vigyori, Kolop, Gyügyü, Pityke, Toportyán, Bugyi, Kóka, Diridongó, Süsü, Juhgége, Mokra, Csimaz. Egyik irodalomtörténészünk azt is kiderítette, hogy e személynevek hajdan Szalontán vagy Geszten ismertek voltak. Ezek a nem hivatalos személynevek ugyanúgy keletkeztek, mint a magyar falvak ragadvány- és csúfnevei. Forrásuk az illető cselekedete, szójárása, külseje. Tudván tudjuk, hogy jelentésükből nem hiányzik a nyelvi humor, a tréfa s a mélyből fakadó derű.

Dánielisz Endre