Lelki gondozás irodalomórán

FARKAS CECILIA-REBEKA Margittán született, érettségizett, majd a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem református vallástanár–magyar irodalom szakán diplomázott 2002-ben. Előbb a Margitta melletti Monospetriben, majd szülővárosa általános és középiskolájában tanított. Ettől a tanévtől az új magyar iskola tanári karát erősíti. Közben elvégezte a mesteri fokozatot egyháztörténelem–pedagógia szakon és a könyvtárosi szakot is.

jordancheap4sale jordancheap4sale.com
growsunlight growsunlight.com

– Mindig nagyon szerettem a magyar irodalmat. Gyermekkorom óta rengeteget olvastam, tanáraim szerint ilyen szempontból előbbre jártam a koromnál. Ötödik osztálytól Papp Attila tanár-költő-néprajzkutató tanította édes anyanyelvünket, akinek ízes és meggyőző előadásmódja tovább erősítette ezt a „szerelmet”. Az irodalom mellett a nyelvtanra is nagy hangsúlyt fektetett, és mindenkivel meg tudta szerettetni a tantárgyat, amit ő ennél sokkal többnek tekintett. Később az egyetemi felvételimre a másik nagy tanáregyéniség, Papp Géza segített felkészülni. Ő is mestere volt annak, hogy megszerettesse a magyar irodalmat a diákokkal. Örülhet és szerencsés az a város, amelyik két ilyen nagyszerű irodalomtanárral dicsekedhet. Ők a példaképeim..
– Felmérik, érzik a mai magyar diákok az anyanyelv oktatásának fontosságát?
– Sajnos, általánosságban nem, de szerencsére vannak kivételek. A többség úgy gondolja, tudja a nyelvet, ezért nincs mit tanulnia, és alanyi jogon jár neki a jó jegy. Nem az a jó tanár, aki mindig jó jegyet ad, hanem aki tudást ad, törődik a gyerekekkel, bármivel lehet hozzá fordulni – iskolán kívüli problémával is –, és segít, ha tud. Az irodalomtanár egy kicsit lelki gondozója is a tanulóknak. Ez így volt az én diákkoromban is, és igyekszem továbbvinni ezt a hagyományt. A gimnazisták már kezdik megérteni az anyanyelv átfogó ismeretének a fontosságát. Megpróbálok az ő igényeikhez és szokásaikhoz alkalmazkodni, ezért bevonom a tanításba az internetet és a posztmodern költészet darabjait, mely időben és témában közelebb áll hozzájuk. Sikerélmény, amikor a diák válaszokat kap a meg nem fogalmazott kérdésekre. Az unott vagy a csillogó szempárok mindig elárulják, jó úton járok-e.
– A nyelvtant meg lehet szerettetni?
– Ez régebben is nehéz dió volt, de ma, a rövidítések világában még nehezebb. Sajnos a tanulók megszokják az SMS stílusát, és élőben is rövidítésekkel beszélnek, a helyesírásra pedig általában nem sokat figyelnek. Elszoknak a magyar ékezetes betűk használatától. Sajnos a dolgozatok írásánál és a felmérőknél is visszaköszön az általuk egymás között megszokott stílus. A gimnáziumi oktatásban nincs nyelvtan, ezért arra kell hagyatkozni, amit az általános iskolából hoztak magukkal. Próbálom menteni a menthetőt, ezért a dolgozatoknál egy-egy plusz jeggyel jutalmazom a helyesírást, a külalakot. Úgy látom, ez a módszer javít valamit a helyzeten.
– Iskolán kívüli tevékenységekkel lehet-e bepótolni valamit, illetve kiegészíteni a tanultakat?
– Igen, és ez az egyik céljuk ezeknek a foglalkozásoknak. A másik pedig az, hogy közelebb kerüljünk a diákokhoz, jobban megismerjük egymást. Ilyenkor a tanár is jobban meg tudja mutatni emberi arcát. A tanár, akár a jó pap, holtig tanul. A gyerekektől is lehet tanulni. Megalapítottam a fiatalok színjátszó csoportját, mely komoly sikereket ért el hazai, sőt nemzetközi szinten is. Jó eredményeink vannak a tantárgy- és a tanulmányi versenyeken is. Ezekben, úgy érzem, nekem is van némi részem, és büszke vagyok tanítványaimra.
– Pályafutása alatt mire a legbüszkébb?
– Családi szinten a két gyermekemre. Szakmailag arra, amikor az utcán azt mondják a volt tanítványaim: „Most jöttem rá milyen jó, hogy a tanárnő tanította a magyar irodalmat!”. Egy-egy ilyen mondat munkám beért gyümölcse.
– Milyen többletet vár el a magyar iskolától?
– Egy jól felszerelt könyvtárat, ami nemcsak az irodalmi műveket tartalmazza, hanem a hozzájuk kapcsolódó tanulmányokat, szakirodalmat is. Ez sokat segítene a diákoknak a felkészülésben, a magasabb fokú tudás elsajátításában. Az elkészülő új épületben el tudnék képzelni egy rusztikusan berendezett olvasótermet is a régi irodalmi kávéházak mintájára.