Fogásznak készül, hobbiból énekel

Tehetséges emberekben sosem volt hiány Nagyszalontán, az évszázadok során a hajdúváros számos szülötte jeleskedett a tudományok vagy a művészetek terén. Nincs ez másként napjainkban sem. Méltán lehetnek büszkék a nagyszalontaiak SCHNEIDER LILLÁRA is. A Nagyváradi Egyetem fogorvosi karának hallgatója csodálatos énekhangjával is kivívta a hallgatóság tetszését, s bár tanult szakmáját tekinti hivatásának, életének részét képezi a zene is.

jordancheap4sale jordancheap4sale.com
growsunlight growsunlight.com

Schneider Lilla Bernadeth 24 éves, ötödéves fogászhallgató, Nagyszalontán született, az Arany János Elméleti Líceumban érettségizett. Egyetemi tanulmányai miatt öt éve Nagyváradon él. Lapunk kérésére szívesen mesélt terveiről, céljairól s az énekléshez fűződő viszonyáról.

– Miért éppen a fogorvosi szakot választotta?

– Nehéz olyan szakmát választani, amit szeretettel végez az ember, ugyanakkor jól jövedelmező. Sokat gondolkodtam középiskolás koromban, hogy melyik lenne ez a szakma. Szerettem volna az egészségügyben dolgozni, segíteni valamilyen formában az emberek egészségének megőrzésében. A fogászat volt a legvonzóbb számomra. A Nagyváradi Egyetemet választottam, mivel nem akartam távol kerülni a családomtól.

– Melyek a legérdekesebb órái?

– Jelenleg a fogszabályozás, a szájsebészet és a protetika (fogpótlás) érdekel leginkább, már csak azért is, mert ezekből a tárgyakból több a gyakorlat. Minden reggel 8-9-kor kezdünk, általában gyakorlati órákkal, melyeken egyszerre csak egy kisebb csoport vehet részt az évfolyamról. Ezek az órák az egyetem fogászati klinikáján, valamint a város különböző kórházaiban zajlanak. A fogászhallgatók is tanulnak általános gyógyászatot, például belgyógyászatot, nő- és bőrgyógyászatot és sok mást, azzal a különbséggel, hogy nem merülünk bele minden részletbe. Délben elméleti órákon veszek részt, ahol jelen van az egész évfolyam. Mind az elméleti, mint a gyakorlati foglalkozásokon megkövetelik a 70 százalékos jelenlétet. Egyes napokon akár este 8-ig is eltart a tanítás, kisebb-nagyobb szünetekkel.

– Milyen gyakorlatokra van lehetőségük a hallgatóknak?

– Az egyetem klinikáján, tanáraink felügyeletével, különböző fogászati beavatkozásokat végezhetünk ismerőseinken vagy olyan hátrányos helyzetű embereken, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy felkeressenek egy magánrendelőt. A kórházakban pedig különböző betegségek tüneteit vizsgáljuk.

– Mi az eddigi legjobb egyetemi élménye?

– Talán az volt, mikor a csoporttársaimmal részt vettünk egy önkéntes programban: ellátogattunk a város összes iskolájába, és fogápolásról tartottunk előadást másodikosoknak.

– A diploma megszerzése után hogyan tervezi a jövőjét?

– Mivel jövőre végzek, egyre többet foglalkoztat ez a gondolat. Több lehetőség közül választhatok, de úgy érzem, még jó néhány dolgot meg kell tapasztalnom ahhoz, hogy el tudjam dönteni, hogyan tovább, mi az, amit igazán szeretnék, ami a legközelebb áll hozzám. Lehetőség van további szakosodásra, már egy ideje ezen gondolkodom, ami a 6 év egyetem után még minimum 3 év tanulást jelent.

– A fogászat mellett, úgy tudom, nagy szerelme az éneklés. Mióta foglalkozik vele?

– Gyerekkorom óta szeretek énekelni. Nagyon sok kedvező visszajelzést kaptam a barátaimtól és a környezetemben lévőktől, akik hallottak énekelni. Ebből jött az ötlet, hogy nekem ezzel komolyabban is kellene foglalkoznom. Iskolás éveim alatt tanáraim többször kértek, hogy előadjak egy-egy dalt az ünnepségeken. Az első színpadi fellépésem a színjátszó körben volt, 14 éves koromban. Az utóbbi pár évben is többször felkértek, hogy lépjek fel különböző rendezvényeken. Úgy éreztem, szükségem van egy szakember megerősítésére: valóban van-e bennem tehetség, ezért fel is kerestem egyet. Két évvel ezelőtt felvételt nyertem a nagyváradi Francisc Hubic Művészeti Iskola könnyűzenei ének szakára, ahol Deac Lăcrimioara énektanár foglalkozik velem. Életem egyik legjobb döntése volt, hogy felkerestem őt, mert rendkívüli szakmai tudása mellett szívvel-lélekkel, kellő szigorral és odaadással egyengeti utamat a zene világában. A legfontosabb számomra pedig az, hogy tehetségesnek tart, és hisz bennem.

– Szeretne esetleg énekesnőként szerencsét próbálni a későbbiekben?

– Kisiskolás koromban, mikor anya megkérdezte, mi leszek, ha nagy leszek, a válaszom csak annyi volt, hogy „Natalia Oreiro” (színész és énekesnő). Azonban ez mára már megváltozott. Az éneklés hobbi, kikapcsolódás számomra, általa sok mindent közölhetek. Nem a szereplés miatt csinálom, hanem azért a sok pozitív dologért, amit a zene nyújt nekem. Eszköz a kezemben, amely segít leküzdeni az akadályokat. Az első helyen a hivatásom áll, de továbbra is szeretnék a zenével foglalkozni. Még nem tudom, mit hoz a jövő, de éneklés nélkül nem tudom elképzelni az életemet.