Filmrendezés a célja

MAKKAI MÁRK még az iskolapadot koptatja, de már három közönségsiker filmet rendezett és forgatott. A XI. osztályos margittai diák véletlenül lett filmrendező, de nagyon megszerette ezt a munkát, és úgy döntött, hivatásául választja.

– Hogy kezdődött el filmes karriered?

– Tavaly áprilisban tanultunk Voltaire Candide című regényéről, mely tulajdonképpen szatirikus gúnyirat. Úgy gondoltam, erről lehetne egy filmparódiát készíteni, az ötletre a magyartanárnőnk, Szabó Melinda azonnal rábólintott. Osztálytársak szereplésével képzeltem el, de néhányan visszamondták, így „külsősöket”, azaz osztályunkon kívülieket is bevontam. Június végére készültünk el a Candide, avagy az optimizmus című alkotásunkkal, és a vártnál sokkal nagyobb sikert aratott. Nem volt forgatókönyv, csak egy elképzelést követtem. Egyetlenegy kamerával dolgoztam, előzetes tapasztalatok nélkül. Magamra vállaltam a rendezést és az operatőri munkát egyaránt. Természetesen az amatőr színjátszók sokat segítettek a munkában ötleteikkel, véleményükkel. A diákok és a tanárok egyaránt meg voltak elégedve a filmünkkel. Jó alkotásnak tartották. Közben én is beleszerettem a filmezésbe, és úgy döntöttem, valamikor folytatni fogom.

– Mi adta az ötletet, milyen előzménye volt a következő filmnek?

– Megkeresett Blága József nyugdíjas filozófiatanár, aki nagy filmrajongó és valamilyen szinten filmszakértő is. Ő szervezi városunkban a Filmklubot, mozi hiányában ez az egyetlen filmnézési lehetőség Margittán. Elmondta a véleményét, meglátásait, és további munkára biztatott. Azt tanácsolta, forgassunk a diákéletről egy rövidfilmet. Jó ötletnek tartottam, és elkezdem a második film készítését Puskázunk és végünk címmel. Tanító jellegű akciófilmnek nevezném. Elsőként az Iskola másképp hetében mutattuk be. A díszterem egymás után háromszor is megtelt a vetítésre. Ennek a filmnek is nagy részét egy kamerával rögzítettük, csak a vége felé kaptunk az iskolától még egy felvevőt. A darabot én írtam, rendeztem, kameráztam és vágtam. A hangminőségen is érzik, hogy abszolút amatőrökről és kezdőkről van szó, ennek ellenére a nézettsége a Youtube-on meghaladta a tízezres számot. Viszont sokat gazdagodtam tapasztalatokban, és egy állandó asszisztensre találtam.

– „Megfertőződtél a filmezés vírusával”, és elkezdted a harmadik filmed forgatását. Ez miben különbözik a többitől?

– Úgy gondoltam, erre még most lesz időm, jövőre már érettségiznem kell, és nem tudok filmezéssel foglalkozni. Az állandó diákszereplők mellé felnőtteket is bevontam, és készségesen vállalták. Ebben már sok a váratlan fordulat, és a végén van a csattanó. A címe Infido. Ehhez már írtam forgatókönyvet, és kaptunk profi műszaki hátteret a Zoe Fotografie részéről, Pantea Szabolcsnak köszönhetően. Két-három profi kamerával dolgoztunk egyidejűleg, volt profi mikrofonunk és lámpánk is. A felvételek minőségén ez meg is látszik. Több mint 200 személynek vetítettük le az iskolában, és a nézettsége a világhálón is folyamatosan nő. Úgy tűnik, ez a legsikeresebb filmem.

– Hogyan tovább? Ezt a hivatást választod? Filmrendező leszel?

– Eredetileg informatikus akartam lenni, de nagyon megszerettem a filmezést, ezért változtatok eredeti elképzeléseimen, és ezt a szakmát választom. A kolozsvári Sapientia egyetem film- és fotóművészeti szakára fogok menni, hogy elsajátíthassam ezt a gyönyörű hivatást. Érettségi előtt már nem készítek több filmet, mert a vizsgákra kell koncentrálnom. Egyetemistaként viszont, remélem, lesz módom tökéletesíteni a tudásomat.

– Eddigi filmes tudásodat honnan gyűjtötted be?

– Autodidakta úton, szakkönyvekből, internetről „lopkodtam” össze a szükséges szakmai hátteret. A többit sok gyakorlással, saját hibából való tanulással kapargattam össze. A történetet, a forgatókönyvet saját belátásom szerint írtam meg. Az utóbbi szakszerű elkészítését – remélem – az egyetemen fogom elsajátítani.

– A munka oroszlánrészét te végezted, de főleg az utolsó filmedben már volt segítséged. Kik a csapatod legfontosabb tagjai?

– Első helyen Pantea Szabolcsot említeném, aki a technikával és operatőrként is segített, Békési Richárd asszisztensem volt, továbbá az amatőr színjátszóim: Bajnok Dávid, Szegi Márk, Burka Norbert, Kiss Imre, Tomuța Renátó. Ezúton is köszönetet mondok a felnőtt amatőr színjátszóknak, akik vállalták a szereplést az Infidóban: Blága József, Koppányi Zsolt, Margittai Ferenc.

– Úgy tudom, a videózás mellett a fotózás is közel áll hozzád, és amatőr színjátszóként is színpadra léptél. Beszélj, kérlek, erről is!

– Szoktam fotózni az iskolai eseményeket, lakodalmakat. Szeretem szerkeszteni a képeket számítógépes programmal, valamint az iskolai plakátok készítésére is engem szoktak felkérni. Szívesen elvállalom, mert szeretem csinálni. Színpadra úgy kerültem, hogy a Horváth János Társaság színjátszó csoportja fiatal szereplőket toborzott. Három másik társammal együtt vállaltuk a fellépést, ez is újabb sikereket hozott. Nem bántuk meg, ha felkérnek, ezután is színre lépek, de a nagy szerelmem a filmezés, a filmrendezés marad.