Bővül a szalárdi idősotthon

Régmúlt jólétet idéző kapu és kerítés magasodik a belépő fölé. Százesztendős fák szegélyezik a patinás épületig vezető sétányt, miközben a rozsdás-vöröses, dércsípte levelek között békességet áraszt az alácsurgó napmeleg. Idős bácsika szorgoskodik, már jókora kupac falevelet gereblyélt össze, az idős csontoknak jót tesz a munka és az őszi napsütés. No meg a lelket is erősíti a tudat, hogy még van elég ereje, még hasznára lehet a többieknek, nincs senkinek a terhére.

A szalárdi Barcs-kastélyban járunk, ahol jelenleg a Filadelfia Idősotthon működik. Az intézményt adminisztráló Mierluţ József az irodájában tüsténkedik, épp előtte van a bentlakók listája, amiből kiderül, hogy többen már a kilencvenedik életévüket is betöltötték. A szép kiállású épület az évtizedek hol irodaként, hol kultúrházként, hol szülészetként szolgált. Miután utóbbit felszámolták, üresen állt éveken át.
A néhai Török Bálint lelkipásztor kezdeményezte az otthon alapítását, ami 1992-ben a Romániai Magyar Baptista Szövetség révén valósult meg. Egy ideig a megyei kórháznak fizettek bérleti díjat az ingatlanért, majd miután a tulajdonosok leszármazottai visszakapták azt, tőlük sikerült megvásárolniuk két évvel ezelőtt. A vételár előteremtése nem volt könnyű, a hívek országos hozzájárulása, önzetlen segítsége kellett hozzá. A legelején nyolc lakóval indultak, jelenleg huszonnégy az ellátottak száma. Már elmondhatják, hogy nagyjából önfenntartók, kezdetben főként Hollandiából érkezett támogatással sikerült talpon maradniuk – meséli Mierluţ.

Épül az új szárny
Miközben az irodában beszélgetünk, kintről kopácsolás veri fel az őszi melankóliát. Egy uniós pályázat révén 800 ezer euró értékű bővítésbe-felújításba fogtak. A márciusban elkezdett munkálatoknak a terv szerint jövő tavasszal érnek a finisébe. Már pirosban van az új épületszárny, télen sem állnak le, a nyílászárók beszerelése után a benti teendőkkel foglalatoskodnak. Míg a kastélyépületben sok esetben hárman-négyen is laknak egy szobában, s a mosdó a folyosó végén van, addig az új létesítmény már jóval több kényelmet fog biztosítani a maga kétágyas szobáival, aminek mindegyikéhez külön fürdőszoba dukál, némelyik mellé konyhát is kialakítanak. Az átjáróval összekötött két épület összesen negyvenkilenc lakó befogadására lesz alkalmas. A kastélyt is teljesen felújítják, s belső átrendezéssel társalgót és egyéb közösségi termet alakítanak ki benne. A fűtést földgázzal oldják meg.

A lakhatás kritériumai
A gondozottak zavartalan életkörülményeit 21 alkalmazottal igyekeznek biztosítani. A fizetéseket, az élelmezést, az orvosi ellátást, a fűtést és az egyéb járulékos költségeket csupán támogatásokból nem lehet fedezni. Ezért egy önmagát ellátni képes idős személyre fordítandó költségeket 1100 lejben határozták meg, egy magatehetetlen gondozása pedig 1450 lejbe kerül. Ha a bentlakó nyugdíja nem éri el a kívánt összeget, akkor a családtagoknak kell kiegészíteniük a havi díjat, vagy ingatlant is beszámolnak. Indokolt esetben az intézmény átvállalja a költségeket vagy azok egy részét. Az otthonra testált házat nem értékesítik, amíg a tulajdonos életben van, mert előfordulhat, hogy időközben meggondolja magát az idős ember, és vissza szeretne költözni oda, ahonnan jött – sorolja a feltételeket Mierluţ József.
A bentlakók számára nincs kötelező program, aki akar, hetente két alkalommal istentiszteleten vehet részt. Bárki kedvére tehet-vehet, barkácsolhat. Az egyik lakójuk például cipész volt, ő az otthonban is a falubelieknek gyakorta javított lábbeliket, lószerszámokat újított fel. Mások kötögetnek, kézimunkáznak, vagy kiülnek a padra és mesélik történeteiket. Akad mondanivaló mindig, van, amit megszépít az emlékezés, vagy csak egyszerűen a vágy teszi valóságossá a soha meg nem történteket. Mert egy küzdelmes élet alkonyán már az is öröm, ha akad, aki végig hallgat,és van, aki hozzánk szól, tekintetével simogat.