Álom szülte gondoskodás

Néhány napja, amikor bekopogtunk a tenkei református parókia ajtaján, Berke Sándor tiszteletes épp egy aznapi rendezvény előkészületeivel foglalkozott, Teleki Pál személyét, illetve a keresztyén politizálás témakörét járták körbe Magyarországról érkezett előadók.

jordancheap4sale jordancheap4sale.com
growsunlight growsunlight.com

Miközben a gyülekezet, az ott élő magyar közösség dolgairól beszélgetünk, megtudom, a Berke család több mint négy évszázados tenkei gyökerekkel rendelkezik. Így adott a kérdés, miként lehet próféta valaki a saját „hazájában”? A tiszteletes pillanatig sem haboz a válasszal, mint mondja, alig volt tizenkilenc éves, amikor elkerült a községgé lefokozott hajdani városkából, s harminchat évesen tért vissza. „Próféta vagyok, és nem hazajöttem, hanem hirdetni azt, ami a feladatom, az elhívásom”– mondja határozottan. Három és fél évtizedes pályafutása során több gyülekezetben is megfordult: szolgált Nagyváradon, Arad megyében, a Szilágyságban, míg 1990-ben a tenkei gyülekezet meghívására vállalta mostani szolgálatát. A lélekszámfogyás drasztikus a magyar közösségben, az utóbbi két évtized alatt 750-ről 420-ra apadt a reformátusok száma. Az elöregedés, az elvándorlás, az „egykézés” következményei ezek, a román közegben talajt vesztett fiatalok feladják a szülőföldön való megmaradást. 1919-ben 96 százalékot tett ki az ott élő magyarság száma, ma Bélfenyérrel együtt 16 százalék körül mozognak.
A tiszteletes felismerte, sok a tennivaló a lelki élet mellett, számtalan programot is elindított, de minden munkáját úgy végzi, hogy az a megváltóra, Jézusra mutat – hangsúlyozza.
Beindították az egész éves bibliaórákat, megalakult az IKE, a kórus ma közismertségnek örvend, ami nem csoda, hisz négy szólamra énekelnek. Két éve szentelték fel a művelődési központot, ahol a Csák Kálmán alapította természettudományi múzeumot is működteti az egyház. A központban havi rendszerességgel tartanak kulturális programokat. Az évek során több mint tízezer gyermek fordult meg az általuk szervezett táborokban. Több csendes hetet is tartanak fiatalok, házaspárok, s külön a férfiak és a nők számára.


Legmerészebb tervük a ma 23 személy befogadására alkalmas öregotthon volt. Berke tiszteletes ennek kapcsán elmesélt egy történetet. Még a 80-as években, Arad megyei szolgálata során megismerkedett egy béna testvérpárral. Gyakran látogatták az elesetteket, Isten szavával vigasztalták, segítették őket, majd megfogalmazódott az elhatározás, hogy feleségével örökbe fogadják a testvérpárt. Egy szolgálati áthelyezés okán meghiúsult a szándék, de a kapcsolat megmaradt. Ekkortájt egy álom ismételten megjelent Berkének, tolószékes emberkék kinyújtották kezüket felé, s folyton azt kérdezték: „Hát velünk mi lesz?”
Egyre-másra foglalkoztatta egy olyan otthon létrehozása, ahol emberi melegségre, gondoskodásra találnak az elesettek. Az időközben visszakapott egyházi iskolaépületben el is kezdődtek az átalakítási munkálatok, 1994-re elkészült az idősek otthona. A bentlakók többnyire ketten vannak egy szobában, de vannak egyágyas szobáik is, mindegyikhez kis előszoba, fürdőszoba tartozik.
Egy bentlakó havi ellátása 1300 lejt kóstál, hogy a kiadás-bevétel arányt tartani tudják, maguk sütik a kenyeret, disznót és fejőstehenet is tartanak. Betekintünk a szobákba, mindenütt példás rend és tisztaság, a konyhában már javában készül az ebéd. Vendégmarasztaló illatok osonnak a folyosóra.