Ne csak gyermekmegőrző legyen!

Bisztrán Sándor mérnök-tanár szülővárosában, Margittán érettségizett, a Temesvári Egyetem Gépészmérnöki Karának üzemmérnöki szakán diplomázott 1976-ban. Kihelyezéssel Szatmárnémetibe került, mérnökként dolgozott két évet, majd a Margittán induló szakközépiskola tanára lett, és maradt a mai napig. Közben a Nagyváradi Egyetem Mérnök-menedzsment és Technológia Karának gépgyártás-technológia szakán képezte tovább magát, 1999 óta okleveles gépészmérnök.

jordancheap4sale jordancheap4sale.com
growsunlight growsunlight.com

– Közkedvelt a diákok körében a szakoktatás? Van elegendő tanulójuk?
– A szakközépiskolában a későbbi munkalehetőség hiánya okozza a legnagyobb gondot. A diák elvégez egy szakot, és semmi garancia nincs arra, hogy el tud majd helyezkedni. A városban lévő gyárak a könnyűiparban dolgozni akaróknak kínálnak munkahelyet, fémipar itt nincs. Mindezek ellenére van elegendő diákunk, nálunk is végeznek annyian, mint az elméleti gimnáziumban. Nálunk a végzett diák két diplomát kap: az egyiket az érettségiről, a másikat technikusi minősítésről. Évente hat osztály érettségizik a margittai ipari középiskolában. Sajnos a szakmának és általában a kétkezi munkának nincs meg a megérdemelt elismerése. A nyugati országokban általában jobban megbecsülik a szaktudást, és meg is fizetik. Nálunk általában a gyengébb képességűek mentek szakközépiskolába, és ez rányomta a bélyegét az intézmény megítélésére. Ez a „besorolás” máig megmaradt, pedig igen sok kiemelkedő tehetségű tanulónk van minden évfolyamban. Valahol valami elromlott a szakoktatás berkeiben. Annak idején, a ’70-es években létrehozták az ipari középiskolákat ötéves időtartammal, ezek szerintem nagyon jól és hatékonyan működtek. Jó képességű gyerekek iratkoztak oda, komoly képzést kaptak, és jó szakemberekké váltak. Sajnos ezt felváltotta a mai, véleményem szerint szakmailag gyengébb rendszer. Megszűntek a klasszikus szakiskolák, ahol intézményesen a szakma oktatása volt az elsőrendű feladat. Jelenleg ha valaki elvégzi a tíz osztályt, és úgy dönt, hogy nem akar továbbtanulni, elvégezhet egy hathónapos tanfolyamot, és megkapja a szakoklevelet. Az osztályokat az egész megye területéről „kimaradt” diákokból állítják össze. Jelenleg két ilyen osztály van Nagyváradon, egy autószerelői és egy szakácsosztály. Nem lehet követni, hányan kallódnak el, és maradnak a tíz osztállyal, szakmai képzés nélkül. A jelenlegi gyakorlati oktatás majdnem a semmivel egyenlő. A tanulók megkapják a papírokat, sok esetben kellő szakmai tudás nélkül is. Véleményem szerint egy szakma elsajátítására nincs és nem is lesz jobb rendszer a régi inas–segéd–mester útvonalnál.
– Hogyan lehetne helyreállítani a rendszert?
– Elsősorban munkahelyeket kellene teremteni, és megfizetni tisztességesen a munkát. Mentális változás is kellene, hogy az emberek ne tekintsék kudarcnak, ha gyerekük egy szakmát tanul ki, és nem egyetemre megy. Talán vissza kellene állítani a régi hároméves szakoktatást. A tanműhelyeket a legmodernebb gépekkel kellene felszerelni, nem a máshonnan kiselejtezettekkel. Szakszerű oktatáshoz szakszerűen felszerelt műhelyekre van szükség.
– Hogyan lehetne a diákokat és a szülőket meggyőzni arról, hogy van jövője a szakmunkának?
– Csak a jó példa lenne hatásos. Munkahelyek, ahol emberi körülmények között lehet dolgozni, megbecsült és megfizetett munkásként. Ez talán vonzaná a fiatalokat. Különben a mai gépesített rendszer már átírta a kétkezi munkás fogalmát: a szakmunkás nem a kezével, hanem az eszével keresi a kenyerét. Fontos, hogy hozzáértő személyzet kezelje a modern, drága gépeket. Ezt az iskolában kellene megtanulni. Margittán nincs olyan gépipari gyár, ahol a diákok gyakorolhatnák vagy legalább láthatnák a tanultakat. Bár a szakoktatásban követjük a nyugati mintát, de nincs hozzá felépítményünk. Ezen kellene sürgősen változtatni. Ehhez pénz kellene, ami pedig nincs, és a megszorítások elsőként a tanügyet érintik. Ameddig az iskola csak „gyermekmegőrző”, addig nem sok esély van az előrelépésre.
– A gyermekmegőrzés működik? Hogyan állunk ma fegyelemmel a szakközépiskolákban?

– Mivel a tanár kezéből majdnem minden fegyelmező eszközt kivettek, nehezebb fegyelmet tartani nálunk is, akárcsak a gimnáziumi osztályokban. Tanulóink nem fegyelmezetlenebbek az elméleti iskolák diákjainál.