Sírok a park pázsitja alatt

Akaratlanul és tudtunkon kívül sírokon taposunk, kegyeletsértést követhetünk el mindannyian, akik a valamikori Olaszi temető helyén kialakított Csend parkjában járunk. A napokban elkezdett vezetékfektetéskor ugyanis a végső nyughelyek maradványait, sőt csontokat is kiforgattak a markológépek az árkokból. Az illetékeseket kérdeztük a teendőkről.

Napfényes késő ősi délutánon Sárközi Zoltán, a Bihar Megyei Műemlékvédő Alapítvány elnöke és Kordics Imre, az alapítvány munkatársa kíséretében járjuk be a frissiben kiásott árkokat. Néhány napja egy tanácsi határozat alapján kezdték lefektetni a felszín alatti öntözőrendszert. A munkagépek által kiásott gödörben kábelek kígyóznak, a gödrök mellett földhányásokon, a gödrök falában azonban sírkődarabok, kriptamaradványok és – szinte bizonyossággal vélhetően – emberi csontok is hevernek. A munkagépek ide-oda viszik a földet, törmeléket.
A helyszínre érkezik a Közterület-kezelő Rt. műszaki igazgatója, Bimbó-Szuhai Tibor is, aki szintén szemrevételezi a látottakat. Mint elmondja, 2009-ben a cég jogelődje, a Piac- és Közterület-fenntartó Vállalat még vállalta, hogy a hozzátartozók kérésére exhumálja és a Rulikowsky temetőben újratemeti a maradványokat.

Emléktábla őrzi majd nevüket
A temető területén a katolikus egyház is végzett exhumálást, a maradványokat a temető területén álló lezárt kápolnában őrzik, mondta Biró Rozália alpolgármester, aki Sárközi Zoltánnal közösen tartott sajtótájékoztatót a témáról.
A kegyeletsértő helyzetre részben találtak megoldást az önkormányzat képviselői: néhány napon belül a Közterület-kezelőség összegyűjti a csontmaradványokat, melyek a Rulikowsky temetőben kerülnek végső nyughelyükre, mondta Sárközi Zoltán. Biró Rozália azt is elmondta: Kerekes Józsefnek, a rogériuszi református gyülekezet lelkészének kezdeményezésére hamarosan emléktáblát avatnak, amelyen körülbelül 170-180 név lesz olvasható, azoknak a nevei, akinek a hozzátartozói minden kétséget kizáróan igazolni tudták, hogy szerettük az egykori Olaszi temetőben nyugodott.

És akikről nem tudunk?
A sírkövek, kriptamaradványok, csontok előkerülése egyértelműen azt jelzi, hogy annak idején nem végezték el az egykori temető teljes területén az exhumálásokat. Ma erre már nem igazán van lehetőség, ráadásul, mivel a talajt elegyengették, azt sem tudni, milyen mélységig kellene (kellett volna) feltárni az egykori, végsőnek szánt nyughelyeket. Talán nem túl merész a következtetés, hogy az egykori Olaszi temetőben nyugvók közül nem mindenkinek vannak leszármazottai, hiszen kihalhattak családok, elvándorolhattak az utódok. E néhány sor hadd lehessen főhajtás azok emléke előtt, akiknek nevét nem őrzi majd tábla, csontjaik pedig a föld mélyében porladnak tovább…