Elenyésznek a régi sírok

Védettek lehetnének a nagyváradi Rulikowski temető kilencven évnél régebbi sírhelyei. A kezdeményezést a kolozsvári Házsongárd Alapítvány is támogatja.

Kordics Imre történész, a  Bihar Megyei Műemlékvédelmi Alapítvány munkatársa már el is kezdte a régi sírhelyek számbavételét. Úgy látja: az egyetlen lehetőség arra, hogy megóvják azokat az eltűnéstől az, hogy az alapítvány, egy szervezet vagy esetleg a városi önkormányzat megvásárolja e sírhelyeket. 


A műemlékké nyilvánításukhoz helyi tanácsi határozatra van szükség, amire nincs garancia, mivel a magyar képviselők csak heten vannak a huszonhét fős testületben. 


A köztemető az utolsó olyan sírkertje a városnak, ahol még megmaradtak a magyar emlékek, az összes többit felszámolták az utóbbi évtizedekben. A várad-őssi, a várad-velencei, az olaszi és a szőllősi temetők már nem léteznek: az előző kettőt beépítették, az utóbbiakat pedig parkosították. Egyes források szerint a Rulikowskiból is tűnnek el száz évnél régebbi sírok, és a helyzeten rontani fog, ha a temető szabályzatát úgy módosítják, hogy jövőre már csak legfeljebb 7 évre lehet sírhelyet bérelni.
 


Érdekesség, hogy bár a Rulikowski Nagyvárad legfiatalabb temetője, amelyet a hagyomány szerint Rulikowski Kázmér lengyel szabadságharcos és vértanú 1849-es temetésével nyílt meg, a leltározás alatt már találtak korábbi, 1786-os sírt is.