Ahonnan elröppent a turulmadár

Talán a természeti adottságok, a nádasok rejtőzködő világa vagy csak egyszerűen a konok élni akarás óvta meg nemzedékeken át az érmelléki magyarságot a kipusztulástól. A szűklátókörűség viszont feltépte a megmaradás biztonságát, amit már nem lehet a „túléljük ezt is” legyintésével megoldani. Az ott élők által telepesekként emlegetett, a mócvidékről érkezett románok a kompakt magyar közösségeket már megbontották, ami a múlt századelőn olcsó munkaerőként őket alkalmazó magyar földesuraknak tudható be. Jobb esetben külön falvakba tömörültek, vagy egyszerűen kisebbségbe szorították az ott élő magyarokat, ami lassan a felmorzsolódásukhoz, eltűnésükhöz vezet. Ilyen határ menti kis falu Érkenéz, ahol románok és cigányok alkotják a lakosság javarészét.

jordancheap4sale jordancheap4sale.com
growsunlight growsunlight.com

A Turul nemzetség alapította faluból a nemzet madara végleg messze röppent, nyomait kutatni lehet, de feltámasztani aligha. Egykoron a Szlávy nemesi család birtokolta településen katolikus szertartás szerint zajlott a mise, mára már a többség ortodox liturgia szerint imádja az istent. A görög katolikusoknak és néhány ott élő baptistának legalább imaházra még futotta, de a parányi reformátusságot eddig nem látogatta senki. Most van rá remény, hogy a szolgálati helyét nemrég elfoglalót érsemjéni református lelkipásztor, Csáki Márta felkarolja az érkenézi hittársait is, betöltve az igét, miszerint a jó pásztor elmegy megkeresni azt az egy elveszettet is.
A 2002-es népszámlálási adatok szerint Érkenéz lakóinak száma még az ötszázat sem érte el, ebből mindössze 59-en vallották magukat magyarnak. Az óvodai és az elemi oktatás román nyelven folyik, a felső tagozatosokat iskolabusz szállítja a semjéni tanintézetbe, a községközpontba. Balazsi József polgármester fontosnak tartja az elöregedő település fejlesztését, a még ott élő magyarok megmaradását, aminek egyik pillére éppen a református egyház lehet. Az iskolát nemrég újították fel, Semjén felől a falu széléig aszfaltút vezet, de készül már egy határon átívelő projekt keretében Érkenézt a magyarországi Bagamérral összekötő út is, amely majd Románia schengeni övezetbe való kerülését követően válik használhatóvá. Egy másik terv szerint épülni fog egy Székelyhídig vezető út is, ami újabb munkalehetőségeket teremt. A kenéziek zöme jelenleg Érmihályfalvára jár dolgozni, vagy a földből igyekszik fenntartani magát – tudtuk meg a polgármestertől.
Az utcákat járva kihaltnak tűnt a falu, a lassan érkező télnek még ellenállt a természet, zöld fű sarjadt az árkok mentén. Hiába kopogtunk be, a paplak ajtaja zárva volt, akárcsak az imaházé. Idős ember jött velünk szembe. Először románul köszöntünk rá, majd érezve kiejtésünkön, hogy hibádzik a szó, magyarra váltott. Jani bácsiként mutatkozott be, de, mint mondta, ő nem akar benne lenni az újságban, nem mond semmit. Annyit azért elárult, hogy jól megvannak együtt a nemzetiségek, nincs ellenségeskedés, a románok is tudnak magyarul, a magyarok is fonják a román beszédet. Sajnálja, hogy elkerült a görög katolikusok papja a faluból, mert Erdődi Endre magyarul is hirdette az igét, de mostanság csak románul folyik a misézés.
A házak zöme régi, érezhető a vidéket kínzó szegénység. Az összképet Hamzáék szép háza „zavarja” csak, de abban is csonka az öröm mostanság. Hiába nevelték fel négy gyermeküket, egyik sem lakik a faluban, három belőlük olaszhonban keresi a boldogulást – legyint egyet Jani bácsi, és már baktat is mankójára támaszkodva, mint aki már bánja, hogy ennyit is elmondott.
Száz év alatt felére apadt a lakosok száma, a magyar határ közelsége még inkább a település lassú enyészetét hozza közelebb, egyre több a megélhetést odaát keresők száma. A Szlávy család egykori kastélyának romja a falu jövőjének előképét hordozza, mert Érkenézben száz év múlva, ha még marad is valaki hírmondónak, az már nem magyarul fogja mondani az adjonistent.