Mókából sosem elég

Az érmihályfalvi Móka színjátszócsoport tehetségüket tekintve profizmusba hajló tagjai az évek során nemcsak a térség amatőr kultúrahordozói között váltak élenjárókká, de több alkalommal a határon túl is sikeresen megmutatkoztak. Vezetőjük, a csoport életre hívója, SZABÓ JÁNOS nyilatkozott lapunknak.

jordancheap4sale jordancheap4sale.com
growsunlight growsunlight.com

– Ahogyan minden létezőnek van egy kezdete, úgy a Mókának is. Erről mondjon néhány szót.
– A színjátszócsoport „szülőszobájául” a családi konyhánk szolgált 2000 decemberének közepe táján. Nagyot gondoltam, és meghívtam hozzánk négy-öt személyt, akikről úgy tudtam, érdekli őket a színjátszás. Előadtam nekik elképzelésemet, amit örömmel fogadtak. Én Temesváron születtem, ott nevelkedtem. Édesapám révén, aki a színháznál dolgozott, hamar „megfertőződtem”, így nem csoda, hogy siheder korom óta táncoltam, különböző társulatoknál léptem fel. Miután Érmihályfalvára nősültem, hiányérzetem egyre erősödött, mocorgott bennem a színpad utáni vágy.
– Mikor érett mindez bemutatóvá, és mivel léptek először közönség elé?
– Úgy gondoltam, hogy debütálni egy közismert darabbal nyerőbb lenne, így Szigligeti A cigány című népszínművére esett a választásom, amit 2001 májusában, a Nyíló Akác Napok keretében mutattunk be. Azóta évente általában négy bemutatót tartunk, de volt, amikor csak két produkcióval sikerült közönség elé állnunk, míg más évben öt darabra is futotta az erőnkből. Az első bemutatót általában májusra időzítjük, ez többnyire egy többfelvonásos vígjáték. Nyáron is a könnyedebb műfaj dukál, ilyenkor általában nosztalgiaesteket tartunk, filmslágerek, megzenésített szerelmes versek kerülnek terítékre. Az őszi Dióverő Szíp Napokra már következhet egy fajsúlyosabb darab. Színpadra vittük többek között az Égi madarat, az Úri murit, Csokonai Karnyónéját. Adyra emlékeztünk Mi Urunk a Pénz című irodalmi esttel, A bölcsőtől a sorompóig címmel pedig József Attilát idéztük meg.  Nyolc éve hagyománnyá vált a szilveszteri kabaré, aminek forgatókönyvét kollegáim ötleteinek segítségével magam állítom össze. Igyekszünk mindig egy-egy aktuális témát kivesézni, így pellengéreztük már ki az egészségügyet vagy legutóbb a tanügyi helyzetet.
– A kiszállások költségeit és az egyéb kiadásokat honnan sikerül előteremteniük?
– Egyrészt nálunk mindenki puszta kedvtelésből teszi a dolgát, bármiféle ellenszolgáltatás nélkül. Némi pénzt az önkormányzat is csöpögtet. Belépődíjat nem szedünk, de a közönség adományait elfogadjuk. Ki gondolná, mekkora kultúramentő szerepet töltenek be a turkálók? Az eladhatatlan ruhadarabokból kerülnek ki a legjobb jelmezek!
– A közönség tapsából lemérhető elismerésen túl milyen szakmai sikereket mondhat magáénak a Móka?
– Tíz éve az Erdélyi Diákszínjátszó Fesztiválon tizenegy résztvevő közül, egy bukaresti csoport mögött a második helyezést értük el, B. Vadász Mónika a legjobb női alakítás díját kapta. 2007-ben a Hajdúnánáson megszervezett Premier színjátszó-találkozón közönségdíjasok lettünk. Egyedüli résztvevők voltunk a határon túlról, csak olyan formációk jelentkezését fogadták, akik már letettek valamit az asztalra. A legjobb női alakítást ott is B. Vadász Mónika nyújtotta, míg a legjobb karakterszínész Kacsó Létai Imre lett. Tavaly ismét eljutottunk a Premier fesztiválra, nem kevesebb sikerrel. Az Égi madár felújított változatával a Debreceni Csokonai Színház különdíját hozhattuk haza, Boros Emőke Blanka a legjobb női alakítás díjat kapta, a legjobb epizódszereplőt is a Móka adta Szabó Éva személyében.