Dél-Bihar eltévelyedett fia (1.) Erdélyi József költő

A két világháború között kibontakozó népi mozgalom úttörőjének pályája sok szempontból párhuzamos földije és nemzedéktársa, Sinka István futásával. Sinka nagyszalontai zsellércsaládban látta meg a napvilágot 1897-ben, Erdélyi egy évvel korábban, a szomszédos Feketebátorhoz tartozó Újbátorpusztán, előbbinek az édesanyja, utóbbinak az édesapja volt román származású: Ardelean János és az árpádi Szabó Erzsi harmadik gyermekeke volt. Az új népi költészet művelőiként a sorsuk számos ponton – jobboldali tévelygésükben is – találkozott.

jordancheap4sale jordancheap4sale.com
growsunlight growsunlight.com

A pályakezdés útvesztői
„Ott születtem én, a pusztán, / egy nagy cselédházban, / ahol annyi nyomorúság, / szomorúság, gyász van. // Ott ébredtem én, a kastély / s a nagykert tövében, / onnan küldött apám, anyám, / az én szegény népem…” – vallotta Az én szülőhazám című versében. Szerencsésebb volt Sinkánál, hiszen némileg tehetősebb család ivadékaként tanulhatott. A négy elemit Árpádon, az algimnáziumot Nagyszalontán végezte el, ugyanott, ahová a későbbi költőtárs be sem tehette a lábát. Erdélyi egy osztálytársa hatására kapott reá a versírásra, de nem folytathatta főgimnáziumi tanulmányait, mert családja arra ösztönözte, hogy a hamarabbi kenyérkereset érdekében tanítóképzőbe iratkozzon. Déván, majd Mezőtúron tanult.
1913-ban írta első verseit. 1915-ben hadiérettségit tett, az orosz frontra került. 1916-ban a Kolozsvári Szemlében közölt először. 1918-ban a debreceni egyetem jogi karára iratkozott, 1919-ben a Vörös Hadseregben, Lévánál a csehek ellen harcolt, a kommün bukása után karhatalmi, majd egyetemi zászlóaljban szolgált. 1920-ban mint katonaszökevény a Margit körúti fogházba került; leszerelték. Íróként próbált érvényesülni, nagy szegénységben élt. Gyalog járta be az országot. 1921-ben titokban szülőföldjére is ellátogatott; a román határőrség elfogta, Fogaras várába internálták, hónapok múltán tért haza. Később újra engedett az elszakadt szülőföld hívásának: újra átszökött a határon, Biharba, Csíkba, a Gyimesekbe, Moldovába látogatott.
Előbb a jobboldali sajtóval került kapcsolatba, a Szózat közölte verseit, később a Nyugat munkatársa lett. Több mint száz költeménye jelent meg a lapban. Ibolyalevél című első kötete 1922-ben Szabó Dezső ajánlásával jelent meg; népies hangjával nagy feltűnést keltett. 1931-ben három hónapot töltött Párizsban. Baloldali lapokkal, a Népszavával, a Korunkkal, a Gondolattal került kapcsolatba. 1934-ben részt vett a népi írók debreceni bemutatkozásán, a népi táborban találta meg helyét, a Válasz munkatársa lett. 1937-ben Hörcsög című verse miatt izgatás vádjával két hónapi fölfüggesztett fogházbüntetésre ítélték. Lovaspóló a Vérmezőn című verse miatt ismét bíróság elé állították, de fölmentették. 1938-ban elkobozták Fehér torony című kötetét. 1939-ben Budapestre költözött. 1940-ben Sinkával megalapította a Tücsök című írói és művészi szövetkezetet.

A magányos lázadó
A költői népiesség hagyományait újította fel, Petőfi példájához tért vissza, a népdalok egyszerűségét, könnyed verselését, világos szóképeit követte, a hagyományos formát azonban modernebb érzékenységgel töltötte meg. Versei mitologikus szemlélettel közelednek a világhoz, érzékletes képekben teremtenek kapcsolatot az emberi érzelmek, indulatok és a természet jelenségei között. Testvéri érzéssel vegyült el a természetben és a szegények világában, a közéletben viszont lázadóként lépett fel, a nyomorba süllyedt paraszti tömegek keserűségét és vágyait szólaltatta meg.
A barátságtalan nagyvárosi környezet elől a falusi kisvilágba, a természetbe, a gyermekkor emlékeihez menekült. Lázadó indulata és magányossága alakította ki romantikus költői öntudatát, az elnyomott nép szószólójaként lépett fel, szellemi vezető kívánt lenni, s mindez időnként a költői küldetés mitizálásával és az önértékelés zavaraival járt együtt. A 30-as években erősödtek lázadó indulatai, Cölöpverők, Csatorna, Fekete Kőrös című költeményeiben a falusi szegénység nehéz sorsára hívta fel a figyelmet. Találkozás Lőrinc pappal, Magyar család című verseiben pedig már a nép és az ország pusztulásának rémképeit festette. Nyári rapszódiájában a hitlerizmus hazai térhódítása ellen emelt szót, Őszi rapszódiájában pedig a közelgő háborúra figyelmeztetett. Fokozott társadalmi érzékenysége ellenére engedett a szélsőjobbos eszmék csábításának.
(Folytatjuk)