Hosszú évek óta arra törekedik az ottani vezetőség, hogy sajátos arculatot adjon a községközpontnak. Ennek érdekében, amint eladóvá vált jó fekvésű lakóház, telek, igyekeztek megvásárolni. Ekként gondolkodtak a nemsokára megvalósuló iskolai napközi (after school) helyszínének megválasztásakor, az közvetlenül a központi iskolaépület mellett helyezkedik el. Jártunkban-keltünkben találkoztunk már olyan „ahogy esik, úgy puffan” megoldásokkal is, hogy a napközit az iskolától távol, a faluszéli legelőn építették fel.
A település legutóbbi látogatásunk során sem okozott csalódást, már érkezéskor láttuk, hogy egy főút menti patinás épületen ügyködnek az építőmunkások. Hivatalában Balazsi József polgármester egy másik munkálat részleteiről tárgyalt a kivitelező cég képviselőjével. Ez után az általunk látott munkálat részleteiről érdeklődtünk.
A ma egészségügyi központként funkcionáló ingatlan a múlt század elején épült, a Szunyogh család birtokolta éveken át, majd a Fuchs família vásárolta meg a kúriát a hozzá tartozó egyhektáros arborétummal együtt; szerencsére a kommunista évtizedekben is sikerült megőrizni a benne lévő értékes faóriásokat. Az árnyas liget a helybeliek kedvelt helyévé vált, különböző szabadtéri rendezvényeket szerveztek a fák hűse alatt. Később a népnyelv Népkertként emlegette, ez a megnevezés mindmáig használatos. A Népkert felújítását is tervezik, sétányokat alakítanak ki, padokat helyeznek el, megőrizve a terület liget jellegét – ismertette Balazsi.
Megtekintettük a Népkertet, s a polgármester tovább mesélt a Szunyogh-rezidencia históriájáról. A második világháború idején a Fuchs családot – zsidók lévén – deportálták. Egyetlen fiúgyermek maradt életben, s ő felnövekedvén Nagykárolyban telepedett le. A forradalmi változások után benyújtotta igényét az ősi ingatlanra, valamint a Népkertre is. A polgármesteri hivatal jelezte vásárlási szándékát az új tulajdonosnak. Miközben tartottak a háttértárgyalások, a folyamatosan romló állagú épületben továbbra is folyt az egészségügyi ellátás. A helyiek gyakran felrótták Balazsinak, hogy ha már annyi mindent épített, szépített, akkor miért épp az orvosi rendelőt hagyja ebek harmincadjára jutni. A polgármester igyekezett megmagyarázni, hogy pusztán azért, mert nem a község tulajdona a ház. Végül sikerült dűlőre jutni az örökössel, 30 ezer dollárt kóstált a tulajdonosváltás.
A két évvel ezelőtt megejtett vásárlás után a felújítást már nem lehetett elodázni. A jó gazdaszellem bravúrra volt képes, mert nem támogatásból, adományból vagy pályázati úton, hanem önerőből teremtették elő a munkálatok költségét, 100 ezer eurót. A teljes felújítás egy évet vett igénybe, most érkeztek a finisbe. A tetőcsere mellett külső-belső tatarozást végeztek, figyelembe véve az egészségügyi létesítményekre vonatkozó sajátos követelményeket is. Orvosi rendelő már az átkosban is működött a faluban, bő tíz évvel ezelőtt fogorvosi rendelő és gyógyszertár is helyet kapott az épületben. A mostani felújítás eredményeként egy szolgálati lakással tovább bővül a belső tér.
Balazsi József, ahogyan ennek az épületnek a megmentése is mutatja, nemcsak építő, hanem értékmentő polgármester is. Már azon töri a fejét, hogy az utcafronti kerítést is eredeti állapotára állíttassa vissza. A kovácsoltvas kerítés és kapu ellenállt ugyan a múló évtizedeknek, de az őket tartó téglalábak már megrogyadoztak.
Mielőtt elköszöntem volna vendéglátómtól, egy kis „rallizásra” invitált. Újonnan aszfaltozott utcán suhanunk – persze a megengedett sebességhatár alatt –, alig néhány napja készültek el vele. Azt, hogy a 100 ezer eurót felemésztő aszfaltterítés költségeit szintén önerőből állták, csak úgy mellékesen jegyzi meg a polgármester. Ez az a pillanat, amikor az újságíró nem tud gépiesen szemlélni, hanem rácsodálkozik a látottakra, hallottakra.