Sejtelmességbe burkolózó kulipintyók, üde színekben tündöklő tájak, kicsiny falvak bája és harmóniája – ezekről is „mesélnek" a Színek és évek tárlat képei. 
A „hepehupás vén Szilágyban” született az alkotó. A nagybányai Művészeti Gimnáziumban végezte el középiskolai tanulmányait, majd Kolozsváron, technikumban tanult tovább. Aztán úgy hozta a sors, hogy Margittára került, ott él családjával  – sorolta el a tárlatot megnyitó Gavrucza Tibor, a Kanonok sori pincegaléria vezetője. Bánházi Gyöngyi 2016-ban csatlakozott a Tibor Ernő Galéria alkotói csapatához, és ő az egyik legújabb és legaktívabb tagja a társaságnak. Első egyéni tárlatán (tavaly) bizonyította, hogy mesterien bánik az akrillal és az olajfestékkel. Most akvarellekből és pasztellképekből hozott egy kollekciót, az őszbe varázsolva a tavaszt és a nyarat is. Az évszakok ugyanis kimeríthetetlen ihletforrást jelentenek neki. Minden évszakhoz megtalálja a megfelelő színeket és formákat. A természet változásait gyönyörűen, érzékenyen, kifonomultan ábrázolja. Az alkotó azonban szeretne továbblépni az elvontabb felé. A méltató azt is elmondta: Gyöngyinek az élete párja az alkotás során is társ, afféle igazi asszisztens, aki mindig mindenben segíti – az ösztönzéstől, buzdítástól kezdve a képek paszpartuzásáig, bekeretezéséig. Végezetül Gavrucza Tibor idézte a bölcs Salamont, miszerint az aranyalmát ezüsttálcán kell felszolgálni. Nos, Bánházi Gyöngyi képei is efféle aranyalmák ezüsttálcán.
Bánházi Gyöngyi hozzáfűzte: „A képekben van minden érzésem. A természetnek nagy rabja vagyok, hisz mindig újabb és újabb arcát mutatja.”
A vernisszázson Thurzó Sándor József brácsaművész muzsikált, a képek hangulatához illőn Vivaldi Négy évszakából is játszott részleteket. S. Németh Katalin előadásában pedig részletek hangzottak el Szilágyi Domokos Hegyek, fák, füvek, illetve Reményik Sándor Boldog testvérünk című verséből.