Belényes és vidéke
Ünnepeltek a Fekete-Körös völgyében
Második alkalommal szervezték meg Dél-Biharban a Fekete-Körös-Völgyi Magyar Napokat. A rendezvény célja a hagyományőrzés, valamint felhívni a figyelmet a szórványban élő magyar közösségekre. Az idén szeptember 5–7. között tartották meg az ünnepséget. A szombati köröstárkányi eseményekre mi is kilátogattunk.
Vakolatdíszek eltűnőben
A Belényes környéki falvakban érdekes díszítő elemeket találtunk a régi házak homlokzatán. Mára már két kezünkön meg tudjuk számlálni a még megmaradt díszeket, mert felújításkor, ablakcserekor leverik a régi vakolatot, eltüntetik az egyedi díszítőelemeket. Ezért gondoltuk, hogy a még létezőket számba vesszük és bemutatjuk olvasóinknak.
Petőfi-mellszobrot avattak Belényesben
Pünkösd másodnapjának délutánján ünnepi eseményre gyülekeztek Belényesben: Petőfi Sándor mellszobrát avatták fel a református templom előtti parkban. A köztéri alkotás kihelyezésével a helybeli magyarságnak végre lesz egy olyan emlékhelye, ahol nemzeti ünnepeinken kegyelettel adózhat forradalmunk hősei előtt.
Míves, díszes csűrkapuk
Dr. Kós Károly néprajzkutató az 1970-es években bejárta a Belényesi-medence magyar falvait, és nagyon szép, szakszerű leírást adott a köröstárkányi szárazkapuk bádogozott díszeiről (Dr. Kós Károly: Tájak, falvak, hagyományok, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1976). A csűrkapuk bemutatásával és díszeik leírásával foglalkozunk, ezt eddig még nem dolgozták fel.
Dobsa Lajos lelke bolyong Kosgyánon
Belényestől 20 kilométernyire, a Vida-patak mentén fekvő Kosgyánba (Coşdeni), a ma is álló udvarházába húzódott vissza Dobsa Lajos (1824, Makó – 1902, Kosgyán), Petőfi egykori barátja, Szigligeti szerzőtársa, 1848-as forradalmár, ismert sikeres hírlap- és színműíró, politikus és közéleti személyiség. A faluban mára csak elvétve tudnak róla, létének nyomai megsemmisülnek.
„Jött egy hangász a kocsmába”
A Fekete-Körös felső folyásának Árpád-kori megülésű falvai közül talán a színmagyarnak mondható Köröstárkány büszkélkedhet a legtöbb hagyománnyal, a leggazdagabb néprajzi örökséggel. A falura a folklorista Györffy István éppúgy felfigyelt, mint a Belényesi-medencében népdalokat gyűjtő Bartók Béla. A tárkányiak előbb Budapesten, majd Nagyváradon mutatkoztak be, nem kis sikerrel.