MISKE LÁSZLÓ 1965-ben érkezett Nagyváradra. Harmincéves volt, végzett teológus kétéves lelkészi szolgálattal, készen arra, hogy ezzel az értékes előzménnyel dúsítva a színi egyetemen szerzett tudását és tapasztalatait, ilyen emberi-mesterségbeli érzelemcsomaggal kezdje színészi pályáját.
Úgy érzem, sikerült megfejtenem az egyre több gondot okozó nagyváradi közlekedési káosz titkát: rájöttem, hogy polgármesterünk valójában egy zseniális túlélési tréninget talált ki nekünk, merthogy a mai zűrzavaros világban sosem lehet tudni, mi történik egyik napról a másikra. Az pedig elképzelhetetlen számára, de számunkra is, hogy kilencszáz évnél idősebb városunkat egyszerűen elsöpörje egy erre vetődő észak-koreai rakéta, rebellis meteor vagy idetévedő kóbor népek. Nem, erre fel kell készülnünk.
A Szigligeti Színház két legfiatalabb tagja, TRABALKA CECÍLIA és SEBESTYÉN HUNOR a rajtvonalon áll: a fiatalember második évadját kezdi, az ifjú hölgy az elsőt. Tanulmányaik során két alkalommal is egy közösséghez tartoztak – először a marosvásárhelyi egyetem első évén, majd ugyanott a mesterin. Most pedig a nagyváradi társulatnál.
SZABÓ EDUÁRD harmadik évadját kezdi Nagyváradon – húsz év után. Itt kezdte ugyanis a pályát segédszínészként, majd különböző színházak és előadások után visszatért. Úgy érezte, mintha hazajött volna, s a társulat, a város úgy is fogadta. Pedig nem váradi, bár igaz, hogy Arad és Várad jellegükben, szellemiségükben közeli rokonoknak mondhatók.
MELEG VILMOS, Nagyvárad ismert színművésze szerepkört váltott: az induló évadtól ő az Állami Filharmónia igazgatója a nyugdíjba vonult Tódor Albert után. Nem ismeretlen számára az intézményvezetés, hiszen öt év társulatirányítást követően hét évig volt a színház élén, de a színpad és a hangversenypódium mégis különbözik egymástól. Ennek ellenére bizakodva kezdi a munkát, hisz úgy látja, ha más múzsák hatáskörébe is tartoznak, az új szerep is a művészeté marad.
Elmondása szerint TASNÁDI-SÁHY NOÉMI eddigi döntéseit ösztönszerűen hozta, úgy érzi, egyetlen lépése volt előre megfontolt: az, hogy a nagyváradi Szigligeti Színházhoz szerződött. Nem bánta meg, épp ellenkezőleg, hisz úgy érezte, hazajön. Most kezdi itt az ötödik évadját.
Ha nem is állandóan szerepel az égetően fontos ügyeink listáján, de szűnni nem akaróan foglalkozunk az utcánkban lévő fák sorsával. Kezdetben volt a gesztenyefákat támadó, aknázómolynak mondott kártevő, ami ellen radikális támadást indítottak az illetékesek: kivágták a fákat.
HUNYADI ISTVÁNT a Liliomfi címszerepében ismerte meg a nagyváradi közönség, és annyira meg is szerette, hogy nemsokára közönségszavazattal rá osztották a színház névadójára emlékező Szigligeti darab főszerepét. Hamar megtalálta helyét a társulatban, az elmúlt évadban pedig már mint a nagy sikerű Bányavirág előadás rendezője is bemutatkozott.
Dr. MARCU (SIKES) ÁGNES csellóművész, egyetemi tanár Nagyvárad kulturális életének emblematikus alakja: a különböző eseményeket, elsősorban a kiállítások megnyitóit a Varadinum vonósnégyesbeli kollégáival ők teszik még maradandóbb élménnyé. Olyan természetesen, zeneművészeknél nem ritka pózok nélkül muzsikálnak, ahogy lélegzünk.
TUNYOGI HAJNALKA serdülőkora óta egyszerre két úton halad, ütemesen lépkedve, nem tévesztve össze az irányt, nem mosva össze a célokat: fizika–kémia szakos tanár és tékvandóbajnok, illetve az utóbbi időben már „csak” edző. Mindkét útján derekasan helytáll, mondhatni, ez az ismertetőjele.
