színművész

Mókától az Oberonig

A csíkszeredai születésű CSATLÓS LÓRÁNTOT azonnal befogadta a nagyváradi közönség, hiszen első jelentős szerepe, Tamási Áron Énekes madár című darabjának főhőse, Móka, nemcsak benne volt a vérében, de külön örömöt jelentett Őze Áronnal játszani kettős szereposztásban.

Mindig tiszta belső fénnyel

KOVÁCS ENIKŐ Marosvásárhelyen született és nevelkedett, de frissen végzett színészként Nagyváradra jött, és azóta, harminc esztendeje itt él. Kölcsönös volt a város és a fiatal színésznő vonzalma, és máig töretlen. Soha nem vágyott el más városba, sőt úgy érzi, köszönettel tartozik Váradnak azért, hogy itt élhetett le egy emberöltőt.

A csapatjátékos

IFJ. KOVÁCS LEVENTE neve előtt a korosztályi jelzés félreérthetetlenül elárulja, hogy már születésekor „hazaérkezett” a szakmába. Kovács Levente marosvásárhelyi rendező, egyetemi tanár fiaként mondhatni természetes, hogy a színészi életpályát választotta. Ám az, hogy az egyetem elvégzése után Nagyváradra jött, és azóta is az itteni társulat tagja, azt sejteti, hogy édesapja védőszárnyaitól távol akarta bizonyítani alanyi jogát a színpadhoz.

Búcsú Varga Vilmostól

Július 9-én hajnalban, súlyos betegség után Budapesten távozott az élők sorából Varga Vilmos, az erdélyi magyar színjátszás egyik doyenje.

„Úgyis színésznő!”

A nagy sikerű Karády Katalin-alakítás után április elején a magyar operettszínpadok emblematikus primadonnájának, Honthy Hannának a szerepét öltötte magára MOLNÁR JÚLIA. Frenetikus előadás volt, sikerült az embert kidomborítania, a népszerű operettslágerek fátyla alól láthatóvá tette az erős, egész életet betöltő, „úgyis!” akaratot.

Vallott és vállalt elégedettség

Huszonnyolcadik éve tagja a nagyváradi színháznak, azóta szinte minden előadásban játszott, vagy főszerepet, vagy csak néhány mondat erejéig, de jól megrajzolt karakterek bőrében. Nem próbálta „lejátszani” partnereit, mégis emlékezetes maradt. A társulatba ugyanolyan gyorsan illeszkedett be, mint a város légkörébe. A közönség is jó ideje igazi váradinak tartja DOBOS IMRÉT.

Rátaláltak a szerepek

FÁBIÁN ENIKŐ frissen végzett színésznőként 1981-ben szerződött Nagyváradra – és azóta folyamatosan erősíti a váradi társulatot. Hamar megtalálta a helyét, őrá pedig – az eltelt emberöltőnyi idő alatt – jelentősebbnél jelentősebb drámai szerepek találtak rá. A városhoz kapcsolódó „márkahűsége” tehát magától értetődő.

A tökéletesség felé

MELEG VILMOST naponta látni a nagyváradi sétálóutcán, csak sosem sétálni: mindig dolga van, mindig siet. Legtöbbször a színház irányába. Az a munkahelye. Az élete. Egy emberöltő óta.

Ellenszélben

F. MÁRTON ERZSÉBET Poór Lili-díjas színművész talán többször állt ellenszélben, mint pályatársai. Mintha mindenért többet kellett volna harcolnia, mintha mindig mindenhol több lett volna körülötte az ellenségeskedő közeg. Pedig alkata épp ellenkező: nem harcias, könyöklő, akarnok, hanem igazi törékeny, szelíd naiva.

Az élménytől a tapasztalatig

Sokunk számára HAJDU GÉZA a nagyváradi színtársulat egyik sarkköve: ha neve szerepel a plakáton, biztosra vehető, hogy nem fullad unalomba az előadás. Az én nemzedékem számára a nagyszínházi szerepein kívül többet is jelent: neve fémjelezte húsz éven át a Kortárs ’71 Színpadot, ami annak idején nemcsak intézmény volt, hanem igazi váradi jelenség.

Oldalak