Manapság nem sok babér terem a diplomás mezőgazdászok, állattenyésztők számára. Ahogyan egy traktort vezetni tudó ember már szakképzettnek gondolja magát, éppúgy a nadrágszíjparcellákat birtoklók többsége is az agronómusok tudományát ismerni vélőnek tartja magát. Az állattenyésztőkről és az ágazathoz kötődő „kuruzslókról” nem is beszélve. Pedig az állatdoktorok tudománya nem akasztható le nagykabátként a fogasról, hisz a „páciens” még azt sem tudja közölni, mi a panasza, hol fáj.

Szinte már eladóvá cseperedett a szentjobbi borverseny a maga 17 évével, már ha egy ilyen rendezvény lehet egyáltalán nőnemű. Szőlőfajta és bor bizony lehet, elég csak a leánykára, a fekete leánykára vagy a közkedvelt királyleánykára gondolni.

A nyirkos, esős idő sem zavarta a gazdákat, vállalkozókat, községi elöljárókat abban, hogy részt vegyenek azon a szakmai fórumon, amely a székelyhídi önkormányzat és a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete közös szervezésében jött létre.

Érkörtvélyes neve hallatán a legtöbb embernek már nem a körte, hanem a dinnye jut eszébe. Nemzedékről nemzedékre szálló hagyomány itt ennek az ízletes gyümölcsnek a termesztése, a helyiek szerint zamatát a talaj sajátos összetétele és az éghajlat teszi egyedivé. Egyéb okból is érdemes a településről szót ejteni, hisz a közelmúlt eredményei fejlődési pályára állították Bihar megye legészakibb faluját.