temető

Aszfaltozások a hajdúvárosban

Folytatódik a nagyszalontai temetőkert sétányainak az aszfaltozása, valamint ezzel egy időben a város illetékesei igyekeznek a terület tisztaságáról is gondoskodni.

Az újvárosi központi temető

Új temetői szabályrendelet elfogadásáról döntött Nagyvárad város vezetősége 1898 tavaszán. A leglényegesebb az volt, hogy kimondták: a köztemetőn belül felekezeti temetők is létesíthetők. Ha kérik a felekezetek, külön temetőrészeket kapnak, melyek rendelkezési jogát megválthatják, de ezek a részek is köztemető jelleggel bírnak.

Újváros első temetői

Várad hadügyi tanácsa 1714-ben stratégiai megfontolásból – hogy egy esetleges támadó sereg ne találjon a vár közelében védelmet –, a vártól számított 500 lépés távolságra (nagyjából a későbbi Nagyvásár tér nyugati vonaláig) minden házat lebontatott. Ettől a határvonaltól csak nyugatra lehetett építkezni. Így jött létre Újváros.

Velence és Váralja temetői

Az egykori Velence 1692-ben, a vár visszafoglalásának évében már lakatlan terület volt. Így a középkori temetője sem volt már meg ekkor. Velence a törökök 1660. évi ostromakor teljesen elpusztult, s utána nem építették újjá. A XVIII. század elején csak Rác- vagy Katonaváros volt ismert, Velence nem.

Elfogták a margittai sírrongálókat

Vasárnapra virradóra vandálok tucatnyi sírkövet döntöttek le, rongáltak meg a margittai római-katolikus, közismert nevén az Eger-temetőben. Hétfőre a rendőrök elfogták a két elkövetőt.

Nagyszalonta sírkertjei

Nagyszalonta sírkertjei címmel jelenik meg a hajdúváros közvetlen környékén feltárt ezeréves sírhantokat, illetve a török időket követő évszázadok során itt kialakult 12 temetkezési helyet bemutató könyv.

Nem feledik elődeinket

Tizenöt éves munka eredménye érett be a várad-rogériuszi gyülekezetben, ahol advent első vasárnapján emléktáblát avattak. Azoknak a nevét örökítették meg, akiket valaha az azóta felszámolt, parkosított egykori olaszi temetőben helyeztek örök nyugalomra.

Sírok a park pázsitja alatt

Akaratlanul és tudtunkon kívül sírokon taposunk, kegyeletsértést követhetünk el mindannyian, akik a valamikori Olaszi temető helyén kialakított Csend parkjában járunk. A napokban elkezdett vezetékfektetéskor ugyanis a végső nyughelyek maradványait, sőt csontokat is kiforgattak a markológépek az árkokból. Az illetékeseket kérdeztük a teendőkről.

Szalontai paradoxon

„A virág a mienk, az élet a tiétek, a virágot rólunk el ne vigyétek!” – olvasható az intés a nagyszalontai temetőben a ravatalozóhoz vezető főút mentén. Nyílt üzenet ez, amely felszólítja a lakosságot: ne lopjon a temetőből – virágot.
Mégis számtalanszor megtapasztaltuk, hogy az elültetett virágtövek vagy a szép új koszorúk egyik napról a másikra „elköltöztek”. Hogy hová, arra rendszerint soha nem jöttünk rá.

Elenyésznek a régi sírok

Védettek lehetnének a nagyváradi Rulikowski temető kilencven évnél régebbi sírhelyei. A kezdeményezést a kolozsvári Házsongárd Alapítvány is támogatja.