Manapság sokan felkapják a fejüket tájainkon a homoktövis szó hallatán. Pedig e sokoldalúan hasznosítható cserje valóságos kincs, állítja BÍRÓ LÁSZLÓ, aki homoktövis-termesztésbe kezdett Érkörtvélyesen.
Érkörtvélyes polgármestere, NAGY ISTVÁN foglalkozása révén került a településre, majd élete párját is ott találta meg. Harminc év után ma már ízig-vérig érkörtvélyesinek érzi magát.
Égető hőség közepette teremtettek jó hangulatot az érkörtélyesiek dinnyeünnepén a fiatal menettáncosok, utcára csalogatva a falu népét. A zeneszóra masírozók a kultúrháztól indultak a falunapok immár hagyományos helyszínéig, a dr. Balási József nevét viselő általános iskola udvarán lévő színpadig.
Érkörtvélyes neve hallatán a legtöbb embernek már nem a körte, hanem a dinnye jut eszébe. Nemzedékről nemzedékre szálló hagyomány itt ennek az ízletes gyümölcsnek a termesztése, a helyiek szerint zamatát a talaj sajátos összetétele és az éghajlat teszi egyedivé. Egyéb okból is érdemes a településről szót ejteni, hisz a közelmúlt eredményei fejlődési pályára állították Bihar megye legészakibb faluját.
Valószínűleg rajtam kívül még nagyon sokan örültek annak a jó hírnek, hogy két év kimaradás után, idén augusztus 9–10-én Érkörtvélyesen újra megrendezték a dinnyefesztivált. Az érkörtvélyesi dinnye ugyanis márkanévvé vált, sokan csak azt hajlandók a piacokon megvásárolni.
Érkörtvélyes Bihar megye legészakibb települése, Nagyváradtól 72, Érmihályfalvától mintegy 7 kilométerre található. A települést érinti a Nagyvárad–Szatmárnémeti közötti országút és vasútvonal. Az itt termő méretes, zamatos dinnyéről híres a község, ahol örvendetesen sok a fiatal.
Amikor 2006-ban az akkori falunapon átadták az érkörtvélyesi Falumúzeumot, az ünnepségen ezen sorok írója is jelen volt. Évtizedek folyamán több hasonló vidéki létesítményt, tájházat is láttam, de kevés volt köztük, ami ilyen szépen rendbetett ingatlanban működött volna. Nemrégiben Körtvélyesen járva kerestem fel a közgyűjtemény megálmodóit, TÓTH IMRE ZOLTÁNT és nejét, TÓTH TÜNDÉT.
Szeptember végi újraindulása óta a Tulipán Kaláka mozgalom megyénk egyre több magyarlakta településének lakóit megmozgatja. Néhány közösség újonnan kapcsolódik be az önkéntes építő-szépítő munkába, legtöbb helyen azonban már gyakorlatuk van az embereknek a kalákázásban.
Messze földön híres az érkörtvélyesi dinnye zamata. Egyik terjesztőjénél, ZIH ISTVÁN SÁNDORNÁL jártunk látogatóban.
Jó látni, amikor egy egész életében tevékeny ember a nyugdíjazását követõen is aktív marad, megtalálja a mindennapokban rejlõ örömöket. Az érkörtvélyesi Tóth Imre és felesége, Tünde asszony ebbe a kategóriába sorolható, hisz saját értékeiket önzetlenül a köz számára hasznosítva, falumúzeumot hoztak létre.
