gyógynövény

Gyógynövény-ábécé (101.) – Medvehagyma (Allium ursinum)

Régi magyar neve sásihagyma, poszhagyma, vadfokhagyma. Románul leurdă. Árnyékos ligeterdőkben, források mentén terem. Élénkzöld, fényes, hosszúnyelű, lándzsa alakú levelei nagyon hasonlítanak a gyöngyvirágéra, de erőteljes fokhagymaillata összetéveszthetetlenné teszi.

Gyógynövény-ábécé (100.) – Martilapu (Tussilago farfara)

Az őszirózsafélék családjába tartozó, nagy levelű gyógynövény. Román neve podbal. Patakpartokon, vizes területeken él. A mocsárvirág elnevezés is erre utal. A szamárköröm, lókörömfű, körömlapu elnevezés a levél alakjára mutat.

Gyógynövény-ábécé (97.) – Macskagyökér (Valeriana officinalis)

Az ókori görögök óta ismert gyógynövény, az amerikai indián „orvosságos emberek” is használták porított formában. Magyar nevét onnan kapta, hogy a macskák szinte transzba esnek a szagától, vadul hozzádörgölőznek a növényhez, de ki is ássák és megeszik. Román neve valeriana, népiesen iarba pisicii.

Gyógynövény-ábécé (96.) – Lóhere (Trifolium pratense L.)

A lóhere vagy vöröshere, réti lóhere az ehető gyógynövények egyike, finom ízű. Román neve: trifoi. Az észak-amerikai indiánok erőt adó zöldségként hasznosították, az őskeresztények a növényben a szentháromság szimbólumát látták, a görögök, a rómaiak, az orosz népi gyógyítók, de még a kelták is ismerték gyógyhatását.

Oldalak