SZABÓ EDUÁRD harmadik évadját kezdi Nagyváradon – húsz év után. Itt kezdte ugyanis a pályát segédszínészként, majd különböző színházak és előadások után visszatért. Úgy érezte, mintha hazajött volna, s a társulat, a város úgy is fogadta. Pedig nem váradi, bár igaz, hogy Arad és Várad jellegükben, szellemiségükben közeli rokonoknak mondhatók.
Érmelléki életutak címmel megjelent kötetet mutattak be szeptember közepén Székelyhídon. A kiadvány a helyi Ér Hangja Egyesület gondozásában jelent meg, a térségben élőkkel készült interjúkat tartalmaz.
A Várad kulturális folyóirat és a Holnap Kulturális Egyesület kilencedik alkalommal szervezi meg a Nagyváradi Könyvmaratont. Színes programmal várják a könyvbarátokat november 21–26. között.
Színek és évek címmel Bánházi Gyöngyi akvarelljeiből és pasztellképeiből nyílt kiállítás a nagyváradi Tibor Ernő Galériában. A tárlat november 22-ig látogatható.
November 9-én Szolnokon, a megyei kórházban hosszantartó, súlyos betegség után elhunyt Vágner Szabó János közíró, művelődésszervező, az Alföld és Erdély rendíthetetlen szerelmese. (A rák nevű betegség vitte el őt közülünk.) Kisiratoson is jó páran ismerték, mert az elmúlt években többször is szerepelt a júliusi falunap könyvbemutatóin.
Ács Tibor színművész halálának első évfordulójához közeledve jótékonysági előadást szervez a nagyváradi Szigligeti Színház, amelynek bevételét az Életműdíjjal kitüntetett színész síremlékének kivitelezésére ajánlják fel.
A nagyváradi Szigligeti Színház ebben a hónapban is színvonalas előadásokra, bemutatóra, vendégjátékokra várja a közönséget. Csütörtökönként a filharmóniában neves hazai és külföldi művészek lépnek fel.
Az Arany János Művelődési Egyesület gondozásában jelent meg Tordai Ferenc nagyszalontai tanító és kántor verseit tartalmazó kötet. Az ünnepélyes bemutatóra szombat délután került sor a Zilahy Lajos Művelődési Házban.
A bihardiószegi Zichy-kastély részleges felújítása az olvasóknak is örömöt szerzett, hisz két teremben könyvtárat alakítottak ki. DURKÓ IRÉN a jelenlegi vezetője az összevont községi és iskolai könyvtárnak.
Úgy vélem, hogy az utóbbi három közlésemben a földrajzi fogantatású névszóknak lényeges nyelvtani vonatkozásait papírra vetettem. Azonban az ezt követő töprengésem nyomán hiányérzet fogalmazódott meg bennem. Már korábban ildomos lett volna a személynevek születéséről szólanom. Hát üsse kő, nem halasztom tovább.
