Viki bácsi, az igazgató

Közel négy évtizednyi pedagógusi szolgálat és tizenöt évnyi igazgatói munka után nyugdíjba vonul HEGYESI VIKTOR, a székelyhídi Petőfi Sándor Elméleti Középiskola tanára.

jordancheap4sale jordancheap4sale.com
growsunlight growsunlight.com

A Hegyesi család ma már ízig-vérig székelyhídinak tartja magát, holott a múlt század ötvenes éveinek végén még csak ízlelgették az Érmelléken nem túl gyakori családnevet a helybéliek. A szász és székely felmenőktől származó Hegyesi Viktor a kalotaszegi Bánffyhunyadon találta meg élete párját. Fiuk, Viktor is ott született. A család előbb Bihardiószegre került, majd végleg Székelyhídon telepedett le. Ekkoriban a fiatal Viktor még elemista kisdiák volt. Édesapja magyar–történelem szakos tanár, majd a helyi középiskola igazgatója lett. A család a katolikus iskolában kialakított tanári lakásban élt, amivel átellenben ott volt a város fölé magasodó gyönyörű kastély, a Stubenberg fészek, aminek lassanként tönkrement, de akkor még a gyermeki fantáziának számtalan csodát rejtő kastélyparkja a cseperedő Hegyesinek a mindennapok élményét adta. Meg is jegyezte nemegyszer, hogy talán még a gróf sem töltött annyi időt a kastélyban, mint ő, hisz nemcsak gyermekkorának meghatározó helyszíne volt, de később tanárként évtizedeken át dolgozott az iskolaként funkcionáló kastélyban.
Mert a fiatal Hegyesi édesapja nyomdait követve maga is tanár lett, majd a székelyhídi Petőfi Sándor Középiskola igazgatója. Ettől a héttől pedig nyugdíjas pedagógus. Néhány nappal a nagy esemény bekövetkezte előtt beszélgettünk a tanintézetben. Épp szünnap volt az érettségizőknek, a reggeli órában a tanári szoba is csendes volt, így nyugodt körülmények között beszélgethettünk, kiteríthettünk az emlékek rég felcsavart futószőnyegét.

Tenger helyett sportpálya
Fiatalkorában két dolog érdekelte igazán: a sport, ami meghatározta későbbi életét, valamint az olvasás, a könyvek szeretete. Ez utóbbi élményének hatására a kalandozásra vágyó fiatal fantáziája beindult, az érettségihez közeledve egyre jobban megérlelődött benne, hogy tengerészakadémiára jelentkezik. Végül szülei érvelésének engedve feladta elhatározását, majd szintén az ő tanácsukra az orvosi egyetemre iratkozott be, pedig tudta magáról, hogy nem orvosnak való alkat. Szép hetet töltött el a felvételi ideje alatt, az egyetemi város összes moziját végiglátogatta, az eredmény, illetve az eredménytelenség sem maradt el – emlékezett immár mosolyogva a régi dolgokra Hegyesi. 1966-ot írtak akkor, még abban az évben munkakönyvvel vágott neki az életnek, a nagykágyai szakiskolában kapott állást. Közben azért vakargatta a fülét, hisz a vele egykorúak már a kötelező katonai szolgálatukat töltötték, neki pedig nem jött a behívó. Tisztában volt vele, hogy előbb-utóbb rá is sor kerül, de mivel nem akart felnőtt fejjel kincstári ruhában tetszelegni, inkább önként jelentkezett. Az egyik egyenruhás ismerősük mondta is neki, sokan megkeresték már, hogy segítsen kibekkelni a katonakötelezettséget, de önként szolgálatra jelentkező még soha nem járt nála.
A katonai szolgálat letelte után ismét előtte állt a kérdés, a hogyan tovább. Tornatanára javaslatára jelentkezett a bukaresti testnevelési egyetemre, ahová végül 1969-ben felvételt nyert, 1200 jelentkező közül 23.-nak jutott be, ösztöndíjasként. Nagyváradon is volt testnevelőtanár-képzés, de mivel csak főiskolai szintű volt az oktatás, ezért inkább a fővárost választotta. A frissen végzett egyetemisták akkoriban még kihelyezéses alapon kaptak állást. Hegyesinek szerencséje volt, vagy ahogyan ő fogalmazott, jó időben volt jó helyen, így eredeti kihelyezési lapjára végül is Székelyhíd lett beírva, ahol aztán 39 éven át megszakítás nélkül nevelte az egymást követő generációkat.

Iskolatörténet
A székelyhídi középiskolai oktatás 1954-ben startolt, és több mint egy fél évszázadnak kellett eltelnie ahhoz, hogy saját ingatlanhoz jusson a tanintézet. A hatalmasságok nem nézték jó szemmel, hogy az Érmellék szívében magas színvonalú középiskolai oktatás legyen. Gáncsoskodtak, ahol csak lehetett, egyik céljuk az volt, hogy a nagykágyai szakiskolát középiskolává minősítve a székelyhídit elsorvasszák. Pedig a helybéliek, a szülők mindent megtettek az iskoláért, több alkalommal pénzt gyűjtöttek iskolaépítésre, abban reménykedve, hogy a közadakozáshoz az állam is hozzácsöpögteti a hiányzó részt. De valahogyan a próbálkozások mindig dugába dőltek; Hegyesi tudni véli, hogy a helyiek iskolára szánt garasai Ceaușescu palotájában téglaként épültek be.
A forradalmat követően ismét nagy lelkesedéssel fogtak neki az iskolaépítés ügyének. Demokratikus módon, közfelkiáltással a tanintézet felvette a Petőfi Sándor Elméleti Líceum nevet. Rákóczi Lajos akkori parlamenti képviselő közreműködésével sikerült a helyi polgármesterrel együtt Hegyesinek a szakminiszternél kihallgatást eszközölnie iskolaügyben, aminek hatására egy minisztériumi küldöttség érkezett Székelyhídra. Elkezdődött az egyezkedés. A miniszteri küldöttség vezetője felajánlotta egy 12 osztályos iskola építését. A válasz rövid volt: nem kell! Hegyesi nem engedett a negyvennyolcból. Végül is addig verték a vasat, mígnem egy 16 tantermes tanintézetben egyeztek ki, amihez szaktermek is társultak, valamint megígérte az V.–VIII. osztályoknak helyet adó épület felújítását is a küldöttség. Nagy csapatmunka volt ez, a megyei RMDSZ is magáénak érezte a székelyhídi iskolaügyet.
Eljutottak az alapkőletételig. Majd ismét csend lett. Sóki Béla későbbi parlamenti képviselő kavarta fel ismét az állóvizet. Ekkor már a beígért 16 tantermes létesítmény helyett 24 tantermes iskoláról folyt az egyezkedés. Pásztor Gabriella államtitkárként, Ákos Zoltán megyei főtanfelügyelő-helyettesként is sokat segített a maga „befolyási övezetében”. 2008-ban végül felépült az iskola, ami a 24 tanterem mellett egy 8 termes B szárnnyal tovább bővült. Ez utóbbi költségeit a helyi önkormányzat vállalta fel. Jelenleg már ott tartanak, hogy jóváhagyásuk van egy 24 tantermes iskolai campus építésére. Az alapok elkészültek. Ide kerülne egy 300 férőhelyes kollégium, a 15 lakrészes tanári panelház, iskolai tanműhelyek, konyha ebédlővel, valamint klubhelyiség. Hegyesi nem titkolt álma megvalósulni látszik, nevezetesen a székelyhídi tanintézet kibővítése érmelléki iskolaközponttá.
Időközben a Stubenberg-fészek az enyészet útjára lépett, az önkormányzat tehetetlenül állva szemlélte a kisváros jellegzetes épületének agonizálását. Mígnem a Böjte Csaba ferences szerzetes vezette alapítvány bérleti szerződés fejében nekilátott az épületmentésnek. A gyermekotthonná nemesülő grófi juss a korbeli építészeti jegyeinek a megóvása mellett a szemünk előtt éled újjá.

Sosem akart igazgató lenni
A kilencvenes évek elején dr. Wilhelm Sándor igazgató mellett az aligazgatói teendőket látta el Hegyesi, amikor is egy vélhetően eltervezett forgatókönyv szerint az igazgatót megbuktatták. Történt ugyanis, hogy egy küldöttség tagjaként mindketten elutaztak Belgiumba, az ottani testvértelepülésre. Wilhelm, bár időben kérte elutazásának jóváhagyását, a tanfelügyelőségtől nem kapott választ kérvényére. Mivel engedély nélkül mégis elutazott, leváltották, egyúttal felajánlották Hegyesinek az igazgatói széket, aki igazságtalannak ítélve az eljárást, maga is lemondott.
Aztán olyan négy év következett az iskola életében, amikor nem mentek jól a dolgok, az új igazgató enyhén szólva sem a közösség érdekeit képviselte, ezért Hegyesi kollegái nógatására 1997-ben elvállalta a líceum igazgatását. Akkor úgy gondolta, áthidaló megoldásként vállalja el a tisztséget, de végül is ott ragadt nyugdíjazásáig.
A tengerészeti akadémia ötletén ma már mosolyog, úgy érzi, ha elölről kellene kezdenie, ismét tornatanár lenne, de semmiképp sem igazgató!
A fiatalokkal mindig sikerült szót értenie, a régi drákói szigort éppúgy elveti, ahogyan a tanügyben manapság tapasztalható nagyfokú liberalizmust is. De mint mondja, minden esetben a pedagógus kisugárzása, habitusa a döntő, ettől függ, hogy hatékony-e az a nevelőmunka, amire vállalkozott. Önmagára kivetítve így sommázott: „Én minden esetre örülök annak, hogy az igazgató urazás helyett Viki bácsinak szólítanak a gyerekek”.

Érmelléki Elek