Magyarországon szedték a markot az Érbogyoszlóiak

Nosztalgiaaratáson vett részt júliusban Érbogyoszló kilenctagú küldöttsége a magyarországi Bogyoszló településen. Még a tél folyamán kereste meg telefonon a vendéglátók polgármestere Érbogyoszló akkori elöljáróját, Gáspár Gyulát, akinek kapcsolatépítést ajánlott fel a két hasonló nevű falu között. Ennek első momentuma volt a hagyományos nosztalgiaaratás, amit az ottani falunapba ágyazottan szerveztek meg.

jordancheap4sale jordancheap4sale.com
growsunlight growsunlight.com

Az érmellékieken kívül több anyaországi település aratómunkása is beállt rendet vágni, „kakukktojásnak” számított még rajtuk kívül a szlovákiai felsővámosi küldöttség. Az ötszáz kilométernyi utazás után jólesett a kupica pálinka és az azt követő falatozás, ami biztató előjele volt a sikeres ismerkedésnek. Másnap reggel már „hadrendbe” álltak az aratók, minden csoport négyes taglétszámmal. Egyikük a kaszával vágta a rendet, aztán munkába látott a marokszedő, a kötélfonó és a kévekötő. Végezetül keresztbe rakták a kévéket. A szervezők kihangsúlyozták, hogy a rendezvény nem a csoportok versengéséről szól, a nosztalgiaaratás tulajdonképpen egy bemutató, mely a kenyér és az ahhoz kötődő munka becsületének visszaállítását célozza meg.
Mielőtt munkába álltak volna, a szekerekkel végigvonuló aratók megálltak a római katolikus templom előtt, ahol elsőként Gréger László helyi plébános áldotta meg az aratókat és az eszközöket, majd a faródi evangélikus lelkipásztor hirdetett igét, végezetül pedig az érbogyoszlóiakat elkísérő Orosz Márta református lelkipásztor áldásmondása zárta az egyházi eseménysort.
A levágott gabonakévéket a helyi futballpályára szekerezték, ahol egy korabeli cséplőgéppel kiverették a búzaszemeket. A falunapi rendezvényt áthatotta a hagyományőrzés, a nemzeti összetartozás iránti vágy. Ennek jegyében szabadtéri színpadi előadást és néptáncparádét tekinthettek meg a résztvevők.
Búcsúzásnál rábaközi perec is került a tarisznyába, aminek érdekesség, hogy tésztáját két órán keresztül a balta fokával lapítják, majd főzés után 36 órán át szárítják, és csak azt követően sütik meg a kemencében. Ez a portéka, még ha gyalog kellett volna megtenniük hazáig az utat az érbogyoszlóiaknak, akkor is friss maradt volna, az azt készítő asszonyságok állítása szerint fél évig garantáltan fogyasztható.

D. Mészáros Elek