Az idős ember jövője

A statisztikai tanulmányok szerint 2050-ben a Földön 2 milliárd idős ember (60 év fölötti) fog élni. A jól tervezett szociális hálóval rendelkező országok már évtizedek óta figyelembe veszik azokat a szükségleteket, amelyek ebből az átalakulásból keletkeznek.

jordancheap4sale jordancheap4sale.com
growsunlight growsunlight.com

Az Amerikai Egyesült Államokban 1965 óta a nyugállományba vonulók egy speciális kártyát kapnak (senior citizen), amely a tisztelet és méltóság kifejezésén túl anyagi, élelmezési, utazási, orvosi ellátási és szociális támogatási előnyöket garantál a nyugdíjas embereknek. Kanadában a társadalom háromszintű támogatást biztosít: megelőző jellegűt (felkészítés és tájékoztatás az öregedéssel járó változásokra) személyes szükségletekre szabottat (tárgyi, pénzügyi stb.) és közvetlen közösségi beavatkozást, amikor az idős ember szakellátást igényel.
Az idős korral járó gondokat a mi kultúrkörnyezetünk és a mi szociális-egészségügyi rendszerünk dilettáns, empirikus és olykor populista módon kezeli. Elfogadhatatlan például, hogy az annyi reformot kezdeményező egészségügyi főhatóság a mai napig nem hozott létre gerontológiai (idős embereket gyógyító) központokat sem helyi, sem pedig megyei szinten. Még azok a minimális szolgáltatások is eltűntek, amelyeket hajdanán dr. Ana Aslan indított be a fővárosban és később vidéken is (pl. Félixfürdőn). Már akkor, de később még inkább nyilvánvalóvá vált, hogy az öregek orvoslása szakmailag is kihívás. „Az idős emberek sokkal inkább különböznek egymástól, mint a fiatalok” (V. Săhleanu), tehát a velük kapcsolatos egészségügyi munka sem unalmas a hivatást érzők számára. Ennek ellenére a gerontológiának még az alapfogalmait sem tanítják az egyetemeinken és a nővérképző főiskolákon.
A tudomány már igazolta, hogy amikor „beindul” az öregedés (genetikai és sok más okból) naponta 200-250 ezer agysejtünk pusztul el az eredetileg 5-6 milliárdból, és a köztudattal ellentétben az idő múlásával szemben a szív izomsejtjei a legellenállóbbak. De a máj és a vese sejtjei is időt állóbbak, mint az agyé.
Az öregedéssel kapcsolatos orvosi, pszichológiai és szociális teendők helyes összehangolása a társadalom feladata. Nálunk még mindig az ageisztikus szemlélet az uralkodó. Ez formálisan és informálisan egyaránt korlátozza vagy kizárja az időseket a szakmai és az aktív szociális életből. Ez a szemlélet valójában nincs tekintettel az egyedi képességekre és készségekre.
Az igazi demokráciában már rég megtörtént a paradigma váltás. Ott az aktivista szemlélet érvényesül. Ez elősegíti az idős emberek tapasztalatának, alkotói képességének és munkaképességének az érvényesítését. Főleg a művészetek területén igazolódik be nap mint nap, hogy a koros emberek is alkalmasak maradandó értékek létrehozására. Az alkalmassághoz igazított munkahelyek, a részmunkaidős alkalmazások és a toleráns, méltóság tisztelő kultúrkörnyezetben a 70-75 évesek is lehetnek a hazai össztermékhez hozzájáruló és nem csak a tartalékokat felélő tagjai a modern társadalmaknak.
Sajnos a fogyasztói kapitalizmus az idős emberre csak mint fogyasztóra figyel. Pedig más szempontokat is lehetne előtérbe helyezni, ha a közélet felelősei őszintén és hozzáértéssel vállalnák fel az idősek ügyét. Erre irányelv lehetne az Egészségügyi Világszervezet jelszava, amely a közösség figyelmébe ajánlja, hogy: „A jó egészségi állapot éveket ad az életnek”.

Dr. Földes Béla főorvos