Múltból merített jövőígéret Biharon

Az emlékezés istentiszteletének, a kegyeletnek, a múltból Isten igéje által erőt merítő találkozásnak volt a helye vasárnap délelőtt a bihari református templom.

jordancheap4sale jordancheap4sale.com
growsunlight growsunlight.com

Bádogtetőn viháncoltak a késő őszi napsugarak, toronymagasban elcsatangolt szellőcskék pörögtek a bim-bammokra, miközben társaik kertek mélyén futkorásztak rozsdamarta falevelek után. Lent ebből semmit sem láttak a zsebkendőt zsoltárral kezükben tartó, keszkenős nénikék, ők már lelküket hangolták az alkalomra. Jó volt látni, hogy nem a feladás falujában járunk, fiatalok, akárcsak méltóságot mutató középkorúak is szép számban igyekeztek a templomba.
Az emlékezés istentiszteletének, a kegyeletnek, a múltból Isten igéje által erőt merítő találkozásnak volt a helye vasárnap délelőtt a bihari református templom. Ezúttal emlékeztek a templom közelében 1704 januárjában elesett Jármy Ferenc kuruc kapitányra és hőssé nemesedett társaira. 1940 októberében a magyar hadvezetés emléktáblát helyezett el emlékeztetőül az esemény színhelyén.
Csernák Béla helyi lelkipásztor köszöntötte a Magyarországról érkezett vendégeket, valamint Szabó Ödönt, az RMDSZ megyei ügyvezető elnökét, Nagy Gizella polgármestert és a népes gyülekezetet. Ezúttal Jákob János magyarországi tábori püspök-dandártábornok hintette az isteni szót a Máté evangéliumából és a Zsoltárok könyvéből vett igerészek alapján. A felolvasott bibliai történeteket több aspektusból értelmezte a katonapap, a megfogalmazott üzenetek többrétegűvé nyíltak. Többek között így szólt a püspök: „Nem tenni azt, amire kér az Isten, épp olyan bűn, mint azt cselekedni, amit megtilt. Nagyok vagyunk mi, magyarok a nagy szavakban, a virtuskodásban, a tettek mezején viszont gyakorta elvérzünk”.
Csernyák Béla egy 1943-ban íródott, Oroszországból hírt hozó képeslapot ajándékozott az anyaországi vendégnek. Az ajándék értékét növeli, hogy levélpapír nem lévén, nyírfakéregből hasított, kézi festéssel díszített.
A tábori lelkészi szolgálat 1994-ben alakult újjá Magyarországon. A püspök-dandártábornok a Biblia segítségével igyekezett eloszlatni azt a sokak által megfogalmazott kételyt, hogy miként lehet a papi hivatást a katonasággal összeegyeztetni, amely emberi életek kioltására berendezkedett. Elmondása szerint nagyon fontos és a katonák által igényelt az a lelki gondozói feladat, amit a missziós övezetekben ellátnak. A katonák lelki élete különböző fordulópontokon, válságokon megy át, a családtól, szeretteiktől való távollét, egy-egy bajtárs tragikus halála próbára teszi teherbírásukat.
A templomi együttlét végeztével a jelenlévők a Jármy Ferencre és elesett társaira emlékeztető emléktáblához vonultak, ahol elsőként Oláh Emil esperes-alezredes mondott beszédet. Az elesettek kivételes jellemét, helytállásukat az egri várat védőkéihez hasonlította, akik esélytelenekként sem adták fel a harcot, helytálltak, és győztek.
Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke a pillanat adta lehetőséget megragadva így fogalmazott: „Így van az életben is, ahogyan most itt önök állnak, egyesek a napos oldalon, míg mások a hűvösebb helyre szorultak. Délelőtt egyik helyre, délután más helyre hullnak a napsugarak. Az ezen a helyen elesettekhez hasonlóan tudunk-e mi is elég erősek lenni ahhoz, hogy akár az életünk árnyas oldalán állva is ki tudjunk tartani a helyes értékrend mellett? Mert a jó és a rossz embert, a hiteles és hiteltelen közszereplőt is az különbözteti meg, hogy tud-e minden körülmények között tisztességben, méltóságban megmaradni? Korunk mindennapjaiban erre kell törekednünk, akár a napos oldalon állva jól megy a sorsunk, vagy épp gondjainkkal küszködünk. Azt az orcánkat fordítsuk mindig a másik ember felé, amely a szeretetet mutatja, és soha ne engedjük megosztani közösségünket”.
A hős elődökre való emlékezés a szentjobbi huszárok díszőrségének közreműködése mellett koszorúzással zárult.
A csend hordozta zugból kiérve a káprázatot a valóság hamar felülírta. A lélek mélyén csörtető csatakiáltást, a prüszkölő lovak patadobogását, a győzelmi kürtszót benzingőz, utcazaj űzte, nemzedékek kanyonjain át benső tisztások felé.

D. Mészáros Elek