Sokszínű hungarikum Darvay Nagy Adriennel

Már címében is érdekességnek ígérkezett az a május 19-én, csütörtök este esti előadás a Posticumban, amelynek meghívottja Darvay Nagy Adrienne, budapesti színháztörténész volt. A közel kéttucatnyi érdeklődőt vonzó, zenével fűszerezett „kőrös-parti dumaparti” arra kereste a választ, hogy miként tud a politikai határok által szétszakított magyar színház egyedi értékeivel „sokszínű hungarikummá” válni.

jordancheap4sale jordancheap4sale.com
growsunlight growsunlight.com

Egy erőteljes dallamú megzenésített Shakespeare szonettel alapozta meg a hangulatot Mátyás Zsolt színművész, aki a kérdező szerepét is vállalta. Mielőtt a hallgatóság meglepődött volna a beszélgetőpartnerek egymással évődő hangnemén, a színművész közölte, céljuk az, hogy a sok „komoly” Varadinum-előadás humoros színfoltjává váljanak. A Nagyváradról elszármazott Darvay Nagy Adrienn már a beszélgetés elején felelevenítette a városhoz fűződő emlékeit, például, hogy a város híres színésznőjének, F. Bató Idának a lakásában döntötte el, hogy színházzal szeretne foglalkozni. De megemlékezett arról is, hogy az első Festum Varadinumon is előadást tartott.
Darvay Nagy Adrienne színháztörténész.színházkutó, szakíró 1958. március 22-én született Nagyváradon és 1969. decembere óta  Budapesten él. 1984-ben diplomázott az ELTE Bölcsészettudományi Kar magyar-történelem szakán. 1977 és 1980 között a Magyar Televízió akkori Irodalmi és Drámai Főosztályán külsős rendezőasszisztens, 1985-től az Országos Széchényi Könyvtárban dolgozott, 1988-tól az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet munkatársa volt, 1995 óta szabadúszó. 1998 és 2004 decembere között a Pesti Est Súgó Határon Túl rovatának a vezetője; 1998 óta a Vendégségben Budapesten - Határon Túli Magyar Színházi Esték című sorozat, továbbá 2002-től 2008-ig a Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválja művészeti szaktanácsadója. 2003-2007 a Jászai-díj Kuratóriumának a határon túli magyar színházművészeket ajánló tagja. 2005-től a Gyulai Shakespeare Fesztivál Szakmai Grémiumának tagja.
A bemutatkozás után a színháztörténész a határon túli színjátszás és a határok nélküli művészet kettősségében vizsgálta a mai magyar színház helyzetét. Először kifejtette, hogy a 1989 utáni időszakot eufórikus hangulat jellemezte: minden szabaddá vált a színházművészetben, amit addig tiltottak. Ám ezután szembesülni kellett a megváltozott körülményekkel: a kivándorlások miatt megfogyatkozott, televízió előtt elkényelmesedett új publikum számára kellett megtalálni azt a profilt, művészeti célt, hogy a színház továbbfejlődjön.
A színháznak, hogy ne váljon „múzeummá”, aktuális kérdéseket kell  felvetnie a közönség számára, ugyanakkor meg kell jelenítse a maga sokszínűségét, kulturális tradícióit. Az előadónő meglátása szerint a határon túli színházak elkövették azt a hibát, hogy integrálódni akartak az anyaország színházművészetébe, de így kockáztatták azt, hogy elveszítik mindazt a sajátosságot, ami gazdagította őket. Darvay Nagy Adrienne a határon túli színházakról:
„Utálom azt a szót, hogy határon túli, csak politikai határok vannak, illetve gondolkodásbeli határok,a művészetben nincsenek határok.”
A különböző országok darabválasztásának, rendezői látásmódjának, helyi tradícióinak sokszínűsége így, a teljességet ragadhatja meg a színházművészetben. Ha el tudnánk „búcsúzni” a határon túliság fogalmától, a művészek sem élnék meg hátrányként a kisebbségi létet, nem hagynák el az országot, hanem az anyaországban tanultakkal hazahoznák, - amire akad is egyre több példa az utóbbi időben.
Hogy a beszélgetés ne váljon egyhangúvá, időközönként Mátyás Zsolt nagy beleéléssel adott elő egy-egy megzenésített Shakespeare-szonettet. A résztvevők hálás tapssal jutalmazták a művészek által nyújtott kulturális élményt. Darvay Nagy Adrienne „búcsúja” pedig egyben hazaérkezéssé is vált.
A Theatron Varázshegy Társulat idén, október 9-én tölti be 10. évét, melynek tiszteletére könyvsorozattal készülnek, az első kötet szerzője Darvay Nagy Adrienne lesz.