Jókedvű egyházunk legyen

A Királyhágómelléki Református Egyházkerület elnöksége tanácskozásra hívta a Partium magyar önkormányzati elöljáróit és bukaresti parlamenti képviselőit. Sokatmondó tény, hogy több polgármester a helybeli lelkipásztor kíséretében érkezett a találkozóra. CSŰRY ISTVÁN püspök, a KREK főpásztora nyilatkozott az értekezleten elhangzottakról.

jordancheap4sale jordancheap4sale.com
growsunlight growsunlight.com

Püspök úr, a tanácskozáson mennyire körvonalazódtak a kitűzött elképzelések, mi lesz e találkozó hozadéka?

Úgy gondoltuk, meghívunk minden olyan helyi vagy megyei önkormányzatba megválasztott felelős embert is, akitől a polgármesterek függenek, és aki hathatósan hozzá tud járulni a problémák megoldásához. E meggondolásból hívtuk meg a megyei tanácsok tagjait, a parlamenti képviselőket és szenátorokat is. Ugyanakkor megüzentük: jó lenne, ha a lelkész is eljönne a polgármesterével. A jelenlét várakozásainkon fölüli volt, nyolcvannégy résztvevőt regisztráltunk. A Szilágyságból például csak két polgármester hiányzott, a Bihar megyeiek is nyolcvan százalékban jelen voltak. És oda-vissza el tudtuk hinni, hogy igenis, le lehet ülni beszélni a problémákról, a lelkésznek nem kell tartania a közigazgatásban hatalmat kapott embertől, és az önkormányzatiakkal is sikerült elhitetnünk, hogy az egyház sem akar mást, mint ami az erdélyi magyarság érdeke. Olyan kérdések kerültek napirendre, hogy miért kell összetartanunk az erdélyi jövő alakításában; mi az, ami a legnagyobb gondunk jelenleg, vagyis a restitúció kérdése. Amikor közös kezdeményezésként megajánlottuk az egyházi kórházat, nagyon jólesett, hogy Cseke Attila képviselő kijelentette: ez nemzeti ügy! Felvetődött egy pragmatikus kérdés is, a pályázatok ügye. Erdei Dolóczki István képviselő olyan gyakorlati dolgokat vetett fel, amiket jó tudni. Ami a restitúciót illeti, az új törvény egészével nem értünk egyet, mert lelassítja, központosítja a procedúrát, túlbonyolítja azt.

Hadd ejtsünk szót arról is, hogy a konferencia előtt váratlan ellenkampány indult, előbb több „kiságyú”, végül a „nagyágyú” is megszólalt. Ön szerint a folyamat ellenzői miért indítottak össztüzet?

Amikor kirobbant, abban a pillanatban azonosítani tudtam, hogy mi zajlik a háttérben. Nem gondoltam, hogy ez az ártatlan konferencia ennyire felkavarja a port. Feltételezem, azt gondolták egyesek, hogy most az RMDSZ szoknyája alá fog bebújni a református egyház, holott mi mindenkit meghívtunk, a más pártok színeiben tisztségbe kerülteket, a függetleneket is, el is jöttek néhányan. Ha valaki elolvasta a napirendi pontokat, rájöhetett, hogy ezek alapvető kérdések, s részünkről a számon kérő magatartás körvonalazódott. A másik, unos-untalan megfogalmazott vád – világos dolog, hogy a Néppárt, az EMNT oldaláról Tőkés László felől érkezett –, hogy mi egy másik irányba, az imilyen-amolyan RMDSZ felé indultunk el. Amikor átvettük az egyházkerület vezetését, felmértük, milyen lehetőségeink vannak. Pontosan érzékeltük azt, hogy Magyarország irányába is gondjaink vannak, hogy nem mindenütt vagyunk szimpatikusak, nem mindenütt fogadják el a pályázatainkat. Azt is, hogy a Nyugat is lecsökkentette a támogatást. Mi marad nekünk? A román kormány. Megmondom őszintén, az utóbbi esztendőkben tekintélyes összegű pályázatainkat fogadtak el. Elkezdtünk most több olyan uniós projektet, amire eddig nem volt lehetőségünk. Több mint félmillió eurót kapunk egy olyan határon átnyúló programra, amelyik a mi oldalunkon öt műemlék templomot tesz rendbe, kicsi gyülekezetekben, ahol semmi remény nincs arra, hogy valamit mozdíthatnak. A másik: a Szatmár megyei tarnai gyülekezetben már alig él néhány hívünk, viszont gyönyörű parókia van, ott egy ifjúsági központot építünk ki. Ahhoz, ha jól emlékszem, 400 ezer eurót kapunk. Büszkén mondom: a háromszáz körüli templomunkból kétszáznyolcvan rendben van. Most is több mint száz pályázatunk van. Egy olyan német diakóniai koncepciót hozunk be, amely, ha beindul, akkor egy igazi cigánymissziót létesítünk. Nagyvárad mellett Székelyhídon, Diószegen, Szentjobbon és Hegyközszentimrén lesznek a hálózatnak pontjai. A Lámpás alapítvány koordinálja ezt a tevékenységet. Visszatérve az eredeti felvetésre: mi nem a politikai tapadás okán kezdtünk keresni olyan lehetőségeket, amelyek során ezeket az egyházépítő, közösségépítő pályázatokat el tudjuk nyerni. Kikkel tehetjük ezt meg? Hát nem a polgármesterekkel és más illetékesekkel?

Egyáltalán mi van ennek a támadásnak a hátterében?

Azzal vádolnak bennünket, hogy eltértünk az eddigi egyházi politikától. Most deklarálta is Tőkés László, hogy a 2003-ban Szatmárnémetiben történtekre hivatkozva emelt vádat ellenünk. Akkor vált külön az RMDSZ-től, és most emlékeztet arra, hogy abban mi is „előkelő” szerepet töltöttünk be. Ezt nem is akarjuk tagadni, de nem mi távolodtunk el a szatmárnémeti gondolattól. Ott nem arról volt szó, hogy létrehozunk egy pártot, hanem egy összetartó ernyőszervezetet vagy egy miniparlamentet, ahol mindenkinek helye van. Amikor észrevettük, hogy ez elkezd a pártosodás irányába menni, azt mondtuk: ez így nem lesz jó, nem ezt ígértük a híveinknek. Tőkés Lászlónak nagyon rosszulesett, amikor egyszer kijelentettem, hogy az Erdélyi Nemzeti Tanács alulteljesített, és az ügyet az egyháznak vissza kell vennie a kezébe. A számok beszélnek: az EMNT támogatta Néppárt az országos megmérettetésen 0,62 százalékot ért el. Az RMDSZ is furcsán nézte a közeledésünket, hogy az az egyház teszi, amelyik eddig támadta a Szövetséget. A másik dolog: nem kis bátorsággal kijelentettük, amikor a Fidesz ellen próbáltak hangolni bennünket: mi vagyunk a Fidesz meghosszabbított keze. Lehet, megcsonkított tekintéllyel, de hitelesen ki tudjuk mondani, hogy mi keresztények és nemzetiek vagyunk. A konferencián tartott beszédemben kikeltem az ellen, hogy üres szavakkal hangoztassuk keresztény és nemzeti voltunkat. Miként állíthatja ezt magáról az, aki megtámadja az egyházát, a püspökét, és a nemzetet darabolja? Bennem van annyi szelídség, hogy csupán miután kétszer-háromszor megrúgtak, csak akkor reagáltam rá. Mi kiadtunk egy nagyon visszafogott közleményt. Nem akarunk sárdobálást, nem akarjuk az egyházat cégéreztetni, azt akarjuk, hogy jókedvű egyházunk legyen, hogy felszabadultan éljünk.

Az össztűz elindítói bizonyos személyek meghívása miatt is kifogást emeltek, például Seres Dénes képviselő ellen. Merthogy a zilahi Wesselényi gimnázium ügyében őt tartják vétkesnek. Mi a jelenlegi helyzet?

Fontos, hogy most sok ember előtt jött elő ez a téma. Kiderült, hogy amikor elkezdődött az iskola visszaszerzése, az egyház részéről egy nagyon gyatra dokumentációt tettek le. Húzódott a megoldás, amennyire húzódott, 2008-ban jutottunk el addig, hogy hamarosan kedvező döntés születik. Közben kormányváltás történt, és ismét kudarcot vallottunk. Az igazság az, hogy a tulajdonlás problémáját két nagyon eltérő szemszögből nézték. Az egyik azt mondta, hogy az egyházé, nem kell igazolni, ott van a magyar emberek névsora, akik építtették, a másik azt, hogy közbirtok inkább – akár a Mikó gimnázium. Én hiszem, ez az ügy meg fog oldódni, de azt nem, hogy azonnal. Ami a restitúciós törvény egészét illeti, tény, hogy Romániának nincs pénze, tény, hogy nem mernek ellentmondani a restitúciónak, viszont a kettőt úgy olvasztották egybe, hogy tíz év is beletelhet, amíg rendeződik az ügy. És ott van a kárpótlásnak a dolga. Egy nagyon értékes ingatlan esetében akár húsz év is eltelhet, ha úgy akarják. Seres Dénes elmondta: uraim, tévedtetek, és mi sem voltunk mindig olyan helyzetben, hogy küzdeni tudtunk volna. Antal János az előadásában azzal vádolta meg a képviselőt, hogy nem használták ki a külföldi nyomást. Tényleg, amikor a NATO-csatlakozás, illetve az EU-ba való felvétel megtörtént, akkor mindig volt egy kis előrelépés. Igen, bekerültünk az Európai Unióba, de könyörgöm, valakinek személyesen kellene szorgalmaznia, hogy az újabb lépések megtörténjenek.