Megadta a sors, hogy itt lehetek

Bajtai Erzsébet, Magyarország bukaresti nagykövetének a felesége tavaly már aktív résztvevőként volt jelen a kézművesek táborában, idén pedig fővédnökként tevékenykedett egy héten át a nagyszalontai táborozókkal. Rendszeresen járja Románia magyarlakta vidékeit, segít a szórvány és tömbmagyar települések kapcsolatfelvételében, jótékonysági rendezvényeket szervez. A nagykövetné asszonnyal üvegfestés közben beszélgettünk.

jordancheap4sale jordancheap4sale.com
growsunlight growsunlight.com

Kedves Erzsébet, ön a magyar alföldön, Baján született, így minden bizonnyal ismerős táj köszönti, amikor Nagyszalontára érkezik.

Ez pontosan így van, nagyon ismerős nekem ez a táj, ez a vidék, mindig örömmel érkezem Arany János városába. Nagyszerű dolog látni, hogy itt az emberek boldogan fogadják a vendéget, a felnőttekről sugárzik a segítőkészség, a munka szeretete, a gyerekeken pedig, hogy vidáman élnek, szeretnek tanulni, szeretik az iskolájukat, ilyenkor mindig felidéződik bennem saját gyermekkorom és a diákéveim.

Ön a tanulmányai nagy részét a szülővárosában végezte, majd az érettségi után külföldre került.

Valóban, zenei általános iskolába jártam, ahol furulyázni tanultam és hét évig hegedülni. Aztán egy angol tagozatos gimnáziumban folytattam a tanulmányaimat, amelyet cisztercita szerzetesek alapítottak, ezután ösztöndíjjal kerültem ki Moszkvába egyetemre és közgazdász szakágon végeztem.

Ugye, a Moszkvában töltött évek alatt megtapasztalta, hogy milyen amikor nem az anyanyelvén tanul az ember?

Bizony megtapasztaltam és a Moszkvában töltött évek után biztosan kijelenthetem, nagyon fontosnak tartom, hogy az emberek a saját anyanyelvükön tanuljanak, ugyanis az hatalmas pluszt ad, jobban kiteljesedik az ember tudása, ha az anyanyelvén tanul.  

Hogyan folytatódott az élete az egyetem után?

Miután befejeztem az egyetemet visszajöttem Magyarországra, Budapestre kerültem és a könnyűiparban kezdtem dolgozni.

Ott ismerkedett meg a férjével?

Igen, akiről egyébként később kiderült, hogy a rokonsága bajai. Furcsa véletlen, hogy amikor Bajára utaztunk, akkor tulajdonképpen itthonról haza mentünk.

Három éve pedig már a bukaresti nagykövetség az otthonuk...

És nagyon szeretünk ott élni, örülünk neki, hogy megadta a sors ezt a lehetőséget, hogy megkaptuk ezt a munkát, hogy járhatom az országot, elmehetek magyar közösségekbe, segíthetek, hogy a hagyományainkat, a nyelvünket megőrizzük. Én ezt nagyon fontosnak tartom.

Úgy tudom, számos jótékonysági rendezvénynek a szervezője, szívén viseli az ilyen jellegű programokat.

Igen, igyekszem segíteni az ilyen akciókat, a nagykövetség rezidenciáján például karácsony táján rendszeresen tartunk decemberi vásárokat, karácsonyi díszeket, üdvözlőlapokat készítünk s az értékesítésből befolyt összeget jótékony célokra fordítjuk. Emellett mindig részt veszek a jótékonysági rendezvényeken és a női szervezet tagjaként is igyekszem segíteni, amelynek egyébként két évig én voltam az elnöke.

Említette, hogy fontosnak tartja a hagyományőrzést, nemzeti értékeink ápolását. A hagyományőrzés kapcsán jutott el önhöz a nagyszalontai kézműves tábor híre is?

Az egyik nagyszalontai Háló farsangon vettem részt, amikor hallottam a kézműves táborról, aztán megismerkedtem Fekete Máriával, a Sinka István Kézműves Kör vezetőjével és gyümölcsöző együttműködés indult köztünk. Idén már második alkalommal lehetek részese a kézműves tábornak. Az elmúlt években volt szerencsém sok táborban részt venni, tudom, milyen fontosak ezek a rendezvények, ugyanis elősegítik és megerősítik a gyökereinkhez való ragaszkodást, a hagyományőrző táborok által a gyerekek megismerhetik értékeinket, a felmenőink munkáját. A nagyszalontai tábor is ezt a célt szolgálja, hiszen fontos a hagyományok ápolása és a nyelv megőrzése. Én minden erőmmel azon dolgozom, hogy erősítsem, segítsem a magyar közösségeket, hogy a magyarságtudat szeretetét átadjam a körülöttem élő embereknek.

Mondhatjuk azt, hogy a hivatásává vált a magyarlakta települések támogatása és a magyarság megőrzése?

Ez egy tökéletes megfogalmazás, valóban ezt érzem a hivatásomnak, én már nem tudnám úgy folytatni az életemet, hogy visszamegyek és közgazdászként dolgozom. Szeretnék a továbbiakban is tenni a romániai magyar közösségekért, segíteni amiben csak tudok.

A nagyszalontai tábor után hová utazik tovább és mikor köszönthetjük ismét Nagyszalontán?

Kovászna megyébe, Lécfalvára utazom, a református nőszövetségi találkozóra vagyok hivatalos. S hogy mikor jövök megint Nagyszalontára? Nos, ha előbb nem is, de a jövő évi kézműves táborban szeretnék ismét részt venni.