Várad méltatlanul elfeledett lánya (2.)

Folytatjuk az 1868-ban Nagyváradon született RITOÓK EMMA írónő, pszichológiai tanulmányszerző és esztéta pályájának ismertetését. Az első világháború alatt, a két világégés között világszemlélete többször változott ugyan, de erkölcsi tartása nem. Legendás szalonja az irodalmi nagyságok kedvelt találkozóhelye volt.

jordancheap4sale jordancheap4sale.com
growsunlight growsunlight.com

Párizsból apjának halála (1905. ápr. 22.) után tért haza. A következő évben Pesten ledoktorált; disszertációja az Arany János elmélete az eposzról lett. Ezzel az igen széles körű és igen intenzív műveltségpótló tanulás, amelyet az 1890-es évek elején kezdett meg, lezárult. Ritoók Emma ekkortól nemcsak egy feminista színezetű „nőíró” volt, hanem a kor színvonalán álló, akadémikusan képzett értelmiségi is, aki a lélektan, az esztétika és a filozófia területén otthonosan mozgott, s már elméleti érzékét is fölvillantotta.

1906 őszén egy utolsó „tanportyára” Berlinbe utazott, ahol hallgatója lett Georg Simmel művészetfilozófiai szemináriumának. Berlin másért is fontos lett számára. Itt újult föl s mélyült el régi ismeretsége a két év múlva a holnaposok szerzői körébe kerülő Balázs Bélával, s egy bő évtizedig igen szoros barátságban maradtak. Balázs Béla kapcsolta be őt saját mindenkori baráti körének életébe is.  A nagy véletlennek, Ritoók Emma újabb regényének ez a mulatozó, bohém, de intenzív lelki életet élő, sokféle színt és problémát fölmutató kör adta később az alapját. Ám ez a berlini miliő sokkolta is. Balázs Bélát ingerelte a Ritoók-jelenség, s beléje akart pillantani: „Ritoók Emma. Csúnya vénlány, és magyar regényt írt feminista tendenciákkal. Penzióban lakik, mert neki kell, hogy emberek legyenek körülötte, akik szeressék, fiatalabbak, mint ő, hogy friss maradjon. Érzékeny, eleven lelki életű, és még csak barátságot sem ismer – igazit. Kíváncsi vagyok egy ilyen lány életre és lélekre, és »hipnotizáltam«. Rohammal kényszerítettem, hogy »nyílt« legyen előttem, kinyissa magát nekem, ahogy még embernek nem nyitotta ki.”

A Vasárnapi Kör hűtlen papnője

1908 januárjától a Ranschburg Pál vezette budapesti gyógypedagógiai pszichológiai laboratórium munkájában vett részt. Az állami kisegítő iskola gyönge képességű tanulóinak esztétikai recepcióját figyelte meg kísérleti körülmények között. Ambícióinak hamarosan eredményei is megszülettek; lélektani vizsgálatai két tanulmányt eredményeztek.

A következő évek inspiráló gondolkodói közeget teremtettek köréje. Létrejött az a kvázi-baráti kör, amely – az ő közvetítése által is – a filozófiai közélet egyik legjelentősebb társulása lett. Balázs Béla révén 1910-ben kapcsolatba került a fiatal Lukács Györggyel; Emma pedig régi barátját, Zalai Bélát és Ernst Blochot kapcsolta be Balázs és Lukács körébe. Ez a kör, mely e formájában jórészt csak Ritoók Emma révén létezett, persze nem lett egyben emberileg is harmonikus közösség (jóllehet Ritoók Emma elsősorban erre vágyott). A közeg, amelynek részese lehetett, az egyetlen volt, amelyben – legalábbis intellektuális értelemben – otthonosan érezhette magát, ám emberileg számára ez is konfliktusosnak bizonyult. Igazában csak mint egy nagy és modern műveltséget mozgósítani tudó éles elmét fogadták el. Minden más vonatkozásban – származásában, „neveltetésében”, életkorában – különbözött közegétől.

1915-ben megvalósult Balázs Béla vágya, a Vasárnapi Kör. Erről a híressé vált filozófiai „akadémiáról”, amely a korábbi baráti eszmecseréket rendszeressé tette s a résztvevők körét kiterjesztette, ma már könyvtárnyi irodalom szól. A csoport valójában inkább hasonlított vallásos gyülekezetre, mint politikai klubra: az összejöveteleknek szertartásos, kvázi vallásos hangvételük volt, a résztvevők kötelesek voltak mindenről a teljes igazságot mondani.
Új fordulatot hozott kapcsolataikban, amikor a Huszadik Század nevezetes ankétján – Zsidókérdés Magyarországon – Ritoók írásban is kifejtette véleményét, s ez megmutatja szembenállása indokait. A zsidók és nem zsidók viszonyát problematikusnak látta, s ennek okát nem az antiszemitizmusban, hanem ellenkezőleg – a zsidókban vélte megtalálni. A cikk megjelenését követően többé semmi nyoma Ritoók Emma és a Vasárnapi Kör együttműködésének. A tagok útjai is különváltak. Többnyire politikailag is radikalizálódtak, s szinte valamennyien részt vettek 1918–19 eseményeiben, sőt egy részük a kommunista párt tagja is lett.

A forradalmak elítélésére s volt barátaival való leszámolásra versekkel, majd részletezőbb érvelésű regénnyel is kísérletezett. E műve, a kulcsregényt és a pamfletet ötvöző A szellem kalandorai 1921 végén jelent meg. Ritoók Emma itt saját személyes ismerőseit, velük kapcsolatos élményeit s megszilárduló ellenérzéseit formálta regénnyé. S mivel itt alapvetően zsidó származású, sajátos identitásalakzatokat produkáló emberekről van szó, a könyv az asszimiláns zsidó identitástudat bírálatának is regénye. A zsidó – nem zsidó konfliktusról adott értelmezése már militáns szöveg, s abba a vonulatba tartozik, amelyet utóbb Szabó Dezső és Németh László írásai képviseltek a legpregnánsabban.

Emma néni szalonja

Konzervatív-nemzeti kötődéseinek nyílt politikai kinyilvánítása után Ritoók Emma még közel negyedszázadot élt. A Fővárosi Könyvtárban dolgozott. Az irodalom terén már kevésbé, inkább művészeti, esztétikai tanulmányaival alkotott jelentőset. Később újraértékelte alapállását a zsidókérdéssel kapcsolatban – szorosra fűzte a kapcsolatát Babitscsal (akit „zsidóbarátnak” tartottak), s a harmincas években sokáig közösen vezették „Emma néni szalonját” vasárnap délutánonként. Oda járt Szabó Lőrinc, Szerb Antal, Sárközi György, Illés Endre, Illyés Gyula. A második világháború előtt sem titkolta németellenes érzelmeit, kegyetlenségük rémisztette és megdöbbentette.

Illés Endre így ír Ritoók Emma halála után: „A túlélés csodája Ritoók Emma szalonja. Szabó Lőrinc írta fel nevemet a meghívandók közé. Egy Gorgó-fő nyit ajtót, az írónő húga. A pamlagon Babits Mihály… Idegesen mozduló okos tekintet: egy asszony túl a 60-on… Az Egyenes úton egyedül első és egyetlen írói sikere… Regényt írt a barátairól A szellem kalandorai címmel (…) Kimaradt az irodalmi életből: könyvtáros lett. Most szétküldte meghívóit, és ölébe hullt a második sikere, mindenki eljött… Sárközi György, Gorka Géza, a sarokban Gulácsy hunyorgott… A világ témái: Nobile, Maginot, Trockij, Tolsztoj, Gandhi, a nácik… De ott csak irodalomról volt szó. Várakoztak… hogy valaki előhúzza a megváltást a zsebéből… 1930-ban egy szalon… vagy inkább önképzőkör?”

Régi barátai közül Ritoók Emmát a háború után Ascher Oszkár említi önéletrajzában: „Rozsnyai Kálmán azzal a tervvel jött, hogy nagyszerű társaságba vinne el, mely vasárnaponként Ritoók Emmáéknál gyűlt össze. Igaz, Ritoók Emma a jobboldali Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége elnöke, de majd meglátom, milyen remek ember! Igaza volt. Éveken át jártam ebbe a különlegesen vegyes társaságba: Karinthy, a Gyömrői-lányok, s a fiatalok közül Illyés, Passuth László. És persze Babits, Szabó Lőrinc. Ritoókékat kritikai szemmel tudtam szeretni, nem igazodtam Karinthy leértékelő véleményéhez, aki az egész társaságot lekékharisnyázta. Etikai mércémet magasra kellett helyeznem Ritoókéknál.”

A teljes Horthy-korszakot végigélte, a nyilasok rémuralmáig, s közel a nyolcvanhoz, 1945-ben halt meg. Íróként benne volt az a lehetőség is, amelyet Ady remélt A nagy véletlenről (1909) írva: „Ez után a könyv után okvetlenül egy még szebb, igazabb és színesebb Ritoók-könyvnek kell jönnie. És Ritoók Emma is, aki ma már komoly, nemes, elsőrendű ember, lesz még emberibb is, egészen kirántja magát a magyar úri ideológiából, s lesz, amit a nagy Törvény úgyis akar: példaadó, szabad, próféta, magyar asszonyember.”

A Várad méltatlanul elfeledett lánya (1.) című összeállításunkat ITT olvashatják.