Mezey Lajos festőművész, fotográfus (1.)

A XIX. századi Nagyvárad polgárságának sokoldalú, színes egyénisége volt. Fordulatokban gazdag élete során főleg piktorként, fényképészként és tanárként tevékenykedett, de a közéletben, a kórusmozgalomban, a sajtó és a színház világában is eredményesen forgolódott.

jordancheap4sale jordancheap4sale.com
growsunlight growsunlight.com

Tekintélyes, jómódú váradi család fiaként látta meg a napvilágot 1820. október 3-án. Édesapja, Egyházas-Bágyoni Mezey Mihály debreceni hajdúivadék volt, édesanyja, Török Klára a Bihar megyei Poklosteleken született. Bátyja, Mezey Mihály ügyvéd volt, és egyben Nagyvárad tűzoltóparancsnoka. Fiatalon elhunyt öccse, Károly is festőművésznek készült. Mezey Lajos elemi és középiskolai tanulmányait Nagyváradon végezte. Első zsengéit rajztanára, Heldwein István segítségével készítette. 17 évesen festette első ismert munkáit: egy akvarell miniatűr női portrét és egy olajfestésű önarcképet. Ekkoriban ismerkedett meg későbbi jegyesével és feleségével, Thuolt Mária Magdolnával, Nagyvárad főjegyzőjének, Nagyselmeczi Ludrovai Thuolt Józsefnek a 14 éves leányával.

Vándorélet, hazatérés
Az érettségi után a festőművészi pályát választotta, ami bizonytalan megélhetést és vándoréletet jelentett. Szülei ugyanis nem támogatták elhatározásában. 1839-ben mégis útra kelt, hogy elsajátítsa mesterségének alapjait, és hogy a vándorfestés révén némi pénzt is keressen. Első útja alkalmából Pestre és Balatonfüredre jutott el. 1840-ben tért vissza Nagyváradra. Ekkor festette meg szüleit és testvéreit. 1841-ben a pálos templom részére a Mater dolorosa című oltárképet készítette el.
1843 tavaszán Odesszából Váradra érkezett Nifont de Rarke osztrák vándorfestő, Mezey csatlakozott hozzá; Pest, Székesfehérvár, majd ismét Pest az út állomásai. 1843 augusztusában de Rarke mester a Váci utcában megnyitotta panorámaképekből álló kiállítását, s ezen Mezey képei is szerepeltek.
1845 nyarán Bécsbe ment. Anyagi okokból nem tudott a Festőakadémia hallgatói közé beiratkozni. Vendégként hallgatta az előadásokat, és a Belvederébe járt másolni többek közt Peter Paul Rubens, Rembrandt, az ifjabbik David Teniers festményeit. 1846 őszén tovább vándorolt. Eljutott a müncheni Festőakadémiára, Párizsba, Velencébe és Rómába. 1847-ben végleg visszatért Nagyváradra.
1848 áprilisában a Nemzetőrség Hangászati Egyletének felállításánál, Beöthy Ödön javaslatára, jelentős szerepet vállalt. Bátyja, Mezey Mihály nemzetőr százados mint a forradalmi Nagyvárad jegyzője, Kossuth Lajost otthonában fogadta. Sógorai, Thuolt István és Thuolt Ignác is századosok a szabadságharcban. Világos után Törökországba emigráltak Bemmel együtt.
Bár menyasszonyának szülei ellenezték a házasságot, 1848. május 18-án feleségül vette Thuolt Mária Magdolnát. Mezey saját műtermében dolgozott, de arcképfestőként és restaurátorként bejárta a környéket. Amikor Ferenc Józsefet és Erzsébet királynét 1857-es országos körútjukon Nagyváradra várták, a város őt kérte fel, hogy készítsen az uralkodó pár részére ajándékot. Mezey a város címerét és Szent László arcképét rajzolta meg és hímeztette ki egy imazsámoly-terítőre. Az ünnepi eseményre ő tervezte meg a város díszkivilágítását és a diadalívek felállítását.
Az 1850-es évekből több portréját ismerjük, de fennmaradtak csendéletei, életképei, bibliai témájú vásznai és szentképei is. Az 1860-as évek elején a Nagyváradi Könyvtár olvasóterme részére elkészítette A Vezúv kitörése című nagyméretű képét Michael Wuttky osztrák piktor festménye után, a bécsi Belvederében folytatott tanulmányai alapján.

Mester és tanítványa
1861 őszén egy 16 éves gimnazista, Szinyei Merse Pál került Nagyváradra. Mezeyben találta meg első mesterét, aki segített kibontakoztatni tehetségét. Szinyei tanulmányai során több Mezey-festményt, köztük néhány csendéletet is lemásolt. A „gyöngéd tapintatú, s’ hellyes modorú mester”, valamint a „kedélyes jó akaró” – ahogy Szinyei atyja, Szinyei Merse Félix nevezte a nagyváradi mestert, nagyon sok segítséget jelentett Szinyei pályakezdésében.
Az iskolaév befejeztével az édesapa jött el fiáért, hogy szünidőre hazavigye. A Sáros megyei alispán ekkor személyesen is megismerkedett Mezeyvel, s a festő igen jó benyomást tett rá. Szeptember 24-én levélben kérte, hogy fiát az új tanévben is tanítsa. 1863 nyarán, az érettségi vizsga után, az ifjú tanítvány lemásolta Mezeynek A Vezúv kitörése című képét, majd mesterével együtt utazott haza a felvidéki Jernyére; Mezey két hónapot vendégeskedett a kastélyban, és lefestette a család tagjait. Szinyei apja hosszas habozás után – Mezey buzdítására – 1864 tavaszán a müncheni Festőakadémiára küldte a fiát.

A válság évei
Feleségének halála után két évvel, 1860-ban feleségül vette annak Mária húgát, egy Bach-hivatalnok özvegyét, Thuolt Emíliát, de 1873-ban elvált tőle. Mezey az 1860-as és az 1870-es években többször is Bécsbe utazott, hogy az ottani múzeumokban képeket másoljon váradi műgyűjtőknek és közintézményeknek. 1874 szeptemberében meghívta Szamossy Elek festőművészt, Munkácsy Mihály első mesterét. Szamossy fél évig az ő műtermében dolgozott. Munkácsy is ellátogatott Mezey műtermébe.
Mezeynek egyre nehezebbé vált az anyagi helyzete, mivel fiainak taníttatása minden pénzét felemésztette, a végén csődbe ment. Szaporodó festői megbízatásai és az azokat követő elismerések nyújtottak számára vigaszt. Az 1867-től rendszeressé váló nagyváradi sajtó, a Bihar, később a Nagyvárad, majd a Szabadság című lapok szinte havonta számoltak be egy-egy újabb alkotásáról, méltatva, elismerve munkásságát. Az újságok írtak arról, hogy megfesti a városháza részére Deák Ferenc és Beöthy Ödön arcképét, a Bihari Nemzeti Casino megrendelésére a királyi párt, a szalacsi templomba Szent László oltárképét, a várad-olaszi Szentlélek kiáradása plébániatemplomnak pedig Szent József és Szent Ferenc oltárképeit.
Mezey vérbeli atelier művész volt, műterme állandóan nyitva állt az érdeklődők előtt, tanítványai is voltak. Hosszabb tanulmányt írt a Nagyváradba a magyarországi képzőművészet helyzetéről. Üdvözölte azt a pezsgést, ami a fővárosban elindult, és arra buzdította a vidéket, hogy hozzon anyagi áldozatot a felzárkózás érdekében.
(Folytatjuk)

Szilágyi Aladár összeállítása