Bélavár romjai mellett energiapiramis épül

Tavaly ősszel futottam össze Várasfenesen HALÁSZ SÁNDORRAL, aki épp fafaragással volt elfoglalva. Megbeszéltük, hogy tavasszal újra találkozunk, és megmutatja, mit faragott. Többször találkoztunk, és sok mindenről beszélgettünk.

jordancheap4sale jordancheap4sale.com
growsunlight growsunlight.com

A 64 éves Halász Sándor ősi család leszármazottja; Várasfenesen az 1692-es kamarai összeírás mindössze öt családfát vett számba: elsők voltak a Halász, második a Vura, harmadik a Mányi, negyedik a Boros és ötödik a Miklós családok.
Magas, szikár, Don Quijoté-s alakja, megjelenése és olvasottsága barátságot sugall. Elmondása szerint nagyon sok magyar történelmi vonatkozású könyvet olvasott, és ma is ez foglalkoztatja, pontosabban azok a munkák, amik szűkebb környezetére, Bihar megyére és a várasfenesi várra vonatkoznak. Sok mindent tud a várasfenesi Bélavárról. Érdeklődésünket nem a történelmi leírásokra korlátoztuk, hanem azt kutattuk, amit napjainkban is tud a néphagyomány – mármint azon kevesek, akik hallottunk a Bélavár mára már romos falairól.

Jel a kőfal
Vendéglátónk a közvetlenül a Bélavár dombja alatti ősi birtokán levő kis tanyáján – a Béli-hegyek kellős közepén, a Halász-patak és Halász-hegy, valamint Kurucz-hegy által behatárolt területen –, a maga építette házában mesélt. Otthonában ápolja a magyar történelem személyiségeinek emlékét. Ott vannak megfestve szobája falán Bocskai, Vitéz János, Szent László, IV. Béla – akik számára fontosak. Arra kértük, hogy meséljen a várasfenesi várról – vagy ahogyan sokan ismerik, a Bélavárról –, arról, amit minden helyi nemzettársunknak tudnia kellene.
Az erődítmény az 1235–1270 között uralkodott IV. Béla rendelete alapján épült, mert a király azt tartotta, hogy a várak menedékhelyül szolgálhatnak a veszélybe került lakosságnak. A fenesi vár a falu fölött emelkedő, 460 m magas Süveg-hegy tetejére épült Vincze püspök (1244–1258) idejében. A monda szerint a Fekete-Körös hat-hét települése meg is menekült a tatárjárástól, és lakói a Béli-hegyek erdeiben rejtőzködtek el.
A vár még romokban is magáért beszél. A vizesárokba, amely körbevette az erődítményt, nem nagyon volt honnan bevezetni a vizet, de a száraz árok is megnehezítette az ellenség dolgát 15 méteres szélességével és 6-7 méteres mélységével. A majdani árokból termelték ki a köveket, és azokból épült a vár. A falak másfél kilós kövekből vannak kirakva. Ez azt mutatja, hogy talán részben asszonyokkal dolgoztattak, mert felnőtt férfi 20-30 kilogrammos követ tesz oda.
Őseink ránk hagyták a várat, és a későbbi utódok próbálták megvédeni, de a falakat szétlőtték-törték a Rákóczi-féle szabadságharc idejében. A császári seregeknek akkor már voltak ágyúik. Sajnos napjainkra csak a toronyból maradt meg falrész, az északi bástyából és a déliből is egy kevés. Az omladék köveiből lett feltöltve a vizesárok.
Halász Sándor indulatba jön olyan híresztelések hallatán, hogy a köveket elhordták a fenesiek. Kérdezi, hogy felmegy-e a fenesi ember 500 m magasra, hogy onnan hozzon le köveket, amikor a patak tele van kővel.
Kevesen tudják, miért nevezik Déva-hegynek a szomszédos ormot: onnan kommunikáltak a dévai és a gyulai várral. Az is érdekes, hogy a mi bihari hegyeinkben olyan nevek vannak, mint amilyenek a magyarországi Pilisben – itt van a Pilis-tető 1112 méteren, mellette a Pozsár, Zengőnek hívják a Nagy-Bihar hegyét. Ezekről a csúcsokról tudtak őseink kommunikálni egymással: lármafákkal, füsttel, fényjelekkel adták hírül az ellenség megjelenését.
Lassan elvesztette értékét a várunk – az elszigeteltség, a rossz utak miatt itt ellenség már nem nagyon vonult. A tatár sem bántotta a fenesieket, megmaradtak a tatárjárás után is. Elődeink vérrel, harcban védték meg ezeket az ősi földeket, és házigazdám sajnálja, hogy a mai generációk nem értékelik gyönyörű történelmünket. A várak elődeinkről tanúskodnak, hiszen ezek létező jelek.
Meséli Sándor, hogy iskolás korában felmentek kirándulni a vár romjaihoz, és ott ünnepelték meg a március 15-ét szavalattal, verses összeállítással. Ez napjainkban már nem működik; szerinte fiataljaink nem találnak örömöt sem a természetben, sem a hagyományokban, elidegenedtek a természettől és egymástól is. Egy másik oka az elégedetlenségre, hogy a Történelmi várakról című kiadványban nem említik a várasfenesi Bélavárat, bár romjaiban még létezik.
Sándor, ha kimegy a várhoz, megsimogatja a köveit; tudja, hogy egyik őse – legyen az besenyő vagy kun – rakta oda azt. Az asszony, aki falat rakott, könnycseppekkel áztatta, vagy örömében, vagy bánatában. Napjainkban is vannak, akik rossz szándékkal közelednek e várfalakhoz – rombolásra hajlamosak. Ha a létező fal is leborul, akkor nekünk mi marad?

Emlékoszlop Isten ostorának
A fafaragás mesterségbeli tudását génjeiben hordozza Halász Sándor. Ezen a vidéken, Várasfenesen vannak a legjobb és legelismertebb ácsok és kőművesek. Mívesen négyméteres emlékoszlopot faragott, a tanyáján fogja felállítani. Érdekes plasztikai megoldással, totemszerűen reprezentálja Attila portréját reliefben, szimbólumok– kard, lópatkó, rovásírás – használatával, monumentalitást adva az oszlopnak.
Ősi nemzetség sarjaként érzi génjeiben a történelmi korok nemes embereinek üzenetét. Büszkeség tölti el népünk-nemzetünk múltjának tudatában. Miért pont Attila előtt kíván tisztelegni keze munkájával? Amint mondja, Attila húsz évig vezette a világot, és szeretet volt az emberek között – nem volt lázongás –, a kínai nagy faltól az Atlanti-óceánig hatalmában tartotta, lóháton uralta az egészet. Isten ostorának nevezte a világ – rájöttek a pogány népek, hogy Attila nemes ember, aki nem öli meg őket, szabadságot adott az embereknek. Azt mondták rá, az Isten küldte, hogy fegyelmezze népét. A legnagyobb ősi magyarnak tekinti Attilát, és azért döntött úgy, hogy neki állít emléket, egy maga tervezte és faragta oszloppal.

Energiapiramis
Másik nagy hobbija Halász Sándornak az ezotéria. Sokat olvasott és dokumentálódott a témában. Energiapiramist épít tanyáján, ötméterest, 2 m a föld feletti magassága, és 3 méterre lenyúlik a föld alá. Egyedül építette pár hónap alatt, beszélgetésünkkor még hátravoltak az utolsó simítások. Anyagát a pár méterre lévő patakból és a meredek hegyoldalból szedte össze. Piros színű kövekből dolgozott – a helyiek tűzkőnek hívják, összepattintva szikrát ad, és elődeink tűzcsiszolásra használták. A felszín alatti rész agyagba van építve, ami tele van magnéziummal.
A piramis méreteit saját méretarányaira szabta, hiszen amint már Leonardo da Vinci is leírta több mint ötszáz éve: „minden dolog mértéke az ember”. Kérdésünkre, hogy miért pont arra a helyre építette a piramist, Sándor azt válaszolja, hogy az építménytől pár méterre van egy természetes piramis, ami nem más, mint a meredek hegyoldal, melynek magassága kétszáz méter. Megfigyelései szerint esős, borús időben, villámlások közepette a hegyoldal teteje kupolaként védi és felerősíti a mágneses energiát, ami a piramisban fog megjelenni.

Miklós János,
Belényes